Hyundai i20N teszt - az utolsó mohikán (és az autóipar tragédiája)

Az autóipar tragédiája Kedves Olvasó!Már az előző tesztem első fejezete sem az aktuálisan tesztelt autóról szólt hanem...

 Közúti tapasztalatok

És akkor térjünk rá, hogy milyen is az autó közutón. Hát nem a legjobb...
A közúti közlekedésre pláne akinek vese köve van nem kifejezetten ajánlott. A városban járkálni vele több szempontból sem ideális. Egyrészt tényleg eszméletlen merev a futóműve gyakorlatilag ha rámegyek vele egy 10 forintosra megmondom, hogy fej vagy írás. Hátul ülve a helyzet még rosszabb, sokkal jobban ráz. Hála a budapesti fantasztikus állapotban lévő úthálózatnak az eredmény még inkább fájóbb. A fogyasztás sem nagyon áll meg 10 liter alatt de egy kicsit is dinamikusabban vezetve inkább 11 litert kér. A kuplungja is nagyon kemény így dugóban araszolva a bal vádlink garantáltan meg lesz edzve. Egyszóval nem ajánlott.

Országúton annyival jobb a helyzet, hogy a fogasztás megáll 8 liternél de inkább kicsit kevesebb és ha jó az út akkor nem ver oda annyira mint a városban. Azonban 100 km/h fölött megjelenik a szélzaj és a gördülési zaj mivel az autóba nem igen tettek hangszigetelést. Illetve ha van pár jól belátható útszakasz akkor lehet vele élmény autózni, egy két kanyart kicsit élesebben venni.

Autópályán a hangzavar elviselhetetlenné válik. Összeadóik a motorhang ami azért már bőven 3000 fölött pörög 140-es tempónál, óriási a gördülési és még nagyobb a szélzaj is. Nem egy kifejezetten csendes kocsiból ülök át a Hyundaiba (Corolla TS) de még így is brutális a különbség. Ráz is rendesen pláne ha toldozott foltozott az aszfalt. A zenehallgatást engedjük is el vagy tényleg halláskárosodást fogunk szenvedni.

Összeségében aki ilyen autót vesz az azért vegye, hogy pályázzon vele! Ezzel nem fogsz feltétlenül becsajozni, a piros lámpánál is le fognak hagyni, ráadásul mire felgyorsulsz már nincs veséd. Ha viszont kimész vele a pályára és tudsz valamilyen szinten vezetni, akkor addig a pár körig azt fogod érezni, hogy Te vagy az élet császára és, hogy megérte. Aztán utána rájössz, hogy nem nem érte meg mert közúton nem egy élvezet a vezetése márha az ember betartja a szabályokat és biztonságosan közlekedik.

Éppen ezért valószínűleg még egy nyarat velünk lesz aztán 2025-ben eladásra kerül mert a feleségem már nagyon panaszkodik és valahol jogosan. Mindegy addig is hálát adok, hogy egyszer az életben lehetett egy sportautóm ráadásul egy ilyen szuper konstrukció. Aztán ha nagyon sok pénzem lesz majd egyszer akkor veszek egy második generációs GR Yarist. Vagyis nem. Inkább abból a 22 millió forintból indítok egy non-profit vállalkozást és kicsit visszaforgatok a köznek ha már én kaptam az élettől.

Köszönöm, hogy elolvastad a tesztet, írást és fogjunk össze az autóiparért, hogy születhessenek még ilyen csodák!