A félelem
A félelem
A félelem a legfőbb ellenségünk. Legfőbb oka annak, hogy nem vagyunk szabadok. Élettelenek, erőtlenek és betegeskedők vagyunk. Megmérgezi mindennapjainkat, megakadályozza vágyaink beteljesülését, céljaink elérését. Ha nem tudunk tőle megszabadulni, értékes kis füzetünket is kidobhatjuk a kukába. Hát szabaduljunk meg tőle! Nézzük hogyan lehetséges. A legfőbb kiváltó ok az, hogy nem mi irányítjuk a saját életünket és emiatt tele vagyunk bizonytalansággal a jövőnket illetően. Sokkal többel, mint ami az élet természetes velejárója. Azt remélem, hogy minél többen az olvasók közül eljutnak a tudatos gondolkodásnak arra az alapvető szintjére, ami ebből a könyvből megtanulható. Ha életünket már legalább abban a mértékben mi irányítjuk, hogy tudatosan haladunk céljaink és vágyaink felé, a félelmet is száműzni tudjuk a szívünkből. Vágy és félelem, ez a két dolog fordított arányban áll egymással. Használjuk ezt ki. Cseréljük le tudatosan nyomasztó gondolatainkat és érzéseinket céljainkra és vágyainkra, azon az egyszerű módon, hogy azokra koncentrálunk. A tudatunk pontosan így működik. Az lesz az általunk megteremtett valóságunk, amire a legtöbbet gondolunk, amire folyamatosan összpontosítunk. Ennek készsége pedig mindenki által elsajátítható, ahogy azt az előbbiekben már láttuk. Arra gondoljunk tehát mindig amire vágyunk, ne pedig arra, amit nem akarunk, hogy sorsunk része legyen, mert az börtönbe zárja tudatunkat, beszűkíti a gondolkodásmódunkat és elvetéli a lehetőségeinket. Engedjük meg vágyainknak, hogy ők harcoljanak félelmeink ellenében. Higgyük el, győzni fognak. Nekünk csak szurkolni kell és a győztes csapatra koncentrálnunk. És ahogy már említettük, éljük át meglévőként a vágyainkat, úgy mint amik már jelen idejű valóságai életünknek. Ezt a cserét nem csak a félelemmel tehetjük meg, de bármilyen kellemetlen gondolattal, ami nem hagy nyugodni minket. Egyszerűen csak koncentráljunk valami másra, ami mellett jó érzés elkötelezni magunkat. Benne van a nevében. Koncentrálunk, amit egyszerre csak egy dologgal vagyunk képesek megtenni. Legjobban tesszük, ha előhívjuk a legfőbb célunkat megjelenítő képeket, és azon járatjuk az agyunkat. Újabb és újabb részleteket dolgozunk ki rajta, teszünk még életszerűbbé. Legyünk ebben következetesek és kitartóak.
Bevethetünk egyszerű, de hatékony eszközöket is. Nálam például már automatikusan működik egy tudatos védelmi rendszer. Nagyon tisztán elképzelem, ahogy hatalmas fehér kőtömbökből kifaragva rázuhan egy felirat a nem kívánatos gondolatra. A felirat egyszerűen csak annyi, hogy „negatív”. Vagy félelmeim egy másik forrását az a felirat zúzza szét, hogy „múlt”.
Nagyon sokan gyakorlatilag a múltban élünk, visszavágyunk egy olyan időszakra, amikor még jól mentek a dolgaink, kiegyensúlyozottak és boldogak voltunk. Ezzel nagyon csúnyán becsapjuk magunkat, ugyanúgy mint amikor azokkal a gondolatokkal játszunk el, hogy mi lett volna ha…. Mennyire másképp alakult volna az életünk, ha egy maghatározó döntést okosabban hozunk meg. Mondjuk nem hagyjuk ott sértődöttségünkben egy régi munkahelyünket, ahol még talán ma is jól meg lennénk. Vagy jobban választunk társat magunknak. Esetleg hivatást. Nem hagyjuk abba idő előtt a tanulást, és így tovább. A szomorú tény az, hogy a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Csak újabb sebeket ejtünk magunkon, vagy rossz emlékeket felidézve és a jelenünkké téve azokat, vagy szépeket, amiknél mostani helyzetünk esetleg rosszabb. Mindeközben a jelen számos hasznos és szükséges teendőjével nem foglalkozunk. Azt, aminek a mában örülhetnénk, észre sem vesszük. Ezért fontos képességfejlesztő gyakorlat összeírni azokat a dolgokat, amikért hálásak lehetünk.
Az is ugyanide tartozik, amikor alig várjuk, hogy elérkezzen a lefekvés ideje, mert akkor ábrándozhatunk kedvünkre bármiről, ami rendszerint igen messze esik a realitástól, de még messzebb saját magunktól. Ilyen a lottó ötös nyereményének képzeletbeli felhasználása, vagy azzal a gondolattal való játszadozás, hogy mi ülünk a rózsaszín inges székében a több millió forintos fizetésért, és nála sokkal jobban látjuk el a feladatát. Én rendszerint arról a korról szoktam álmodozni, amikor még férfi a férfival szemben állt a csatatéren. Mondanom sem kell, hogy bátor honfoglaló harcos voltam. Ezekkel mind csak becsapjuk magunkat, miközben a homokszemek egyre gyorsabban peregnek, és végül nem jutunk el sehová. Koncentráljunk arra, hogy a mai nap minden szépségét megtaláljuk és a lehető legnagyobb mértékben kiélvezzük. Ez pontosan olyan mértékben javítja a közérzetünket, amennyire közhelynek hangzik. Koncentráljunk személyes céljainkra is úgy, mint amik már a jelenben léteznek, és élvezzük ki gondolatban a kellemes érzést, hogy célkitűzéseinket sikeresen megvalósító emberek vagyunk.
Legyünk kreatívak. Találjunk ki helyzet szülte módszereket. Két példa is eszembe jut a saját életemből. Dolgoztam egy ideig egy olyan globális multinak, ami a szokásosnál is jóval eszementebb volt. Csak idegességet és gyomorsavat termelt. Legalábbis nekem. Emellett rendszeresen tönkretette a vasárnap délutánjaimat. Ebéd után már olyan feszült voltam attól a tudattól, hogy másnap reggel be kell mennem, hogy nem lehetett hozzám szólni. Akkor a Hegyi Beszéd segített. Egy kis költői szabadsággal átírva az ide vonatkozó részt, azt mondtam magamnak, hogy „nincs holnap” és azt, hogy „a mai napnak nincs már több gondja”. A dolog tökéletesen működött, pedig semmit sem tudtam még akkor tudatunk formálásának lehetőségeiről.
Egy másik alkalommal a lányomnak segítettem. Kényszeresen fontos volt a számára, hogy minden egyes irodalom és történelem dolgozata csillagos ötös legyen. Minden más eredmény a világ végét jelentette volna a számára. Valószínűleg nem én találtam fel a meleg vizet, de itt az a módszer jutott az eszembe, hogy a valóságosnál jóval nagyobb súllyal ránehezedő félelmet ledegradáltam, nevetségessé tettem. Azt mondtam a gyermekemnek, hogyha gyengébb eredmény születik, akkor büntetésből kint fog aludni a kutyával együtt a kertben, a kényelmetlen kis szűk házikón osztozva vele. Ma sem tudnám megmondani, hogy mi a lélektani háttere, de remekül bevált ez a gyermeteg módszer. Abból a szempontból viszont komoly jelentőséggel bír, hogy félelmeink döntő többsége a múltban vagy a jövőben kutakodik, onnan táplálkozik és mérgezi meg a jelenünket.
Legtöbben nem csak a holnaptól, de még a távoli jövőtől is félünk. A mára teljesen általánossá vált létbizonytalansága életünk minden területének ad is erre okot bőven. Hát ettől hogy szabaduljunk meg? Változtassunk. A jövőn tudunk. Ugyanakkor ezt a jelenben kell megtennünk. Mindent, amit eddig tanultunk és fontos dologként kijegyzeteltünk, most kell elkezdenünk. Holnap már késő. Ami a legfontosabb, az céljaink kitűzése, a feléjük való elszánt törekvés, és minden más egyéb, amit ennek szolgálatába tudunk állítani.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
