A család
A család
Vegyünk egy éles fordulatot. Láttunk már elég visszatartó tényezőt. Nézzük most szövetségeseinket. Első helyen szerepel a család. Nem rég említettük. Nem baj, nem lehet elégszer. Ugye emlékszünk rá, hogy agyafúrt ellenségeink mennyit tesznek szétrombolásáért és elértéktelenítéséért? Egyszerűen nem engedhetjük meg nekik. Az értelmes és érző ember úgy van kitalálva, hogy legfontosabb éltető közege a család, ami alapvetően arra a három kapcsolatrendszerre épül, amire nekünk, tudatosan gondolkodó embereknek legfontosabb kincsünkként kell vigyáznunk. A gyermek-szülő viszonyára, a párkapcsolatra és a szerencséseknek a testvéreikre is. Jó lenne, ha hazánkban újra azt jelentené a család, amibe nagyszüleink, unokatestvéreink, nagynénéink, nagybátyáink és minden ángyunk magától értetődően beletartozna. Először azonban magát az alapkövet kell megmentenünk, mert csúnyán nekiláttak hatalmas csákányokkal szétverni. Mi pedig hagyjuk. Ezért lehetséges, hogy napjainkban a civilizált társadalmak ítélete az, hogy a család és a gyermek nem érték. A házasság pedig kerülendő katasztrófa. Olvastuk az első fejezetben, hogy börtönőreink milyen sokat tesznek azért, hogy ezt mi magunk mondjuk ki saját meggyőződésünkként. Én személy szerint arról vagyok meggyőződve, hogy a tudatos gondolkodás útján továbbhaladva, meg fogok nősülni másodszor is, és lesz még egy kislányom. Nézzük a következőkben azokat a legfontosabb kapcsokat, amikre okosan odafigyelve, nem tudják szétrombolni ellenségeink a biztonságot nyújtó menedéket. Elöljáróban egy újabb idézet Cser Ferenc - Darai Lajos „Magyar folytonosság a Kárpát-medencében” című tanulmányából az idevonatkozó csodálatos mellérendelő szellemiség felidézése kapcsán.
„A mellérendelés példáit megtaláljuk az archaikus népektől kezdve egészen a mai kamarazene együttesekig. Megjelenik ez a világ szerkezetének leírásakor is, amikor azt az égi és földi, az aktív és passzív, a férfias és nőies jellegű erők egyenrangú, egymást kiegészítő kölcsönhatásának tekintik. Ugyanezt látjuk a házastársi, az anyai és apai, valamint a gyermek és szülő kapcsolatban. Előbbiben melyik alárendeltje a másiknak? Egyik sem, és koordináló harmadikat sem találunk. A két szerep a család fenntartása szempontjából egyenértékű, a két szülő egymás mellé rendelt. (Ezt a magyar nyelv a feleség és férj szóval egyaránt kifejezi, míg az angol a férjet a gazda fogalommal azonosítja.) A különbségek nem értékkülönbségek, dialektikus kölcsönhatásuk elfogadott. Ezt tekinthetjük az emberiség szerves, természetes szerveződésének.”
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
