Bevezetés

Röviden és tömören az a célja ennek az írásnak, hogy támpontot adhasson azoknak, akik szívesen kipróbálnák otthoni körülmények között a sörfőzést, de az interneten elsőre fellelhető információk alapján úgy döntöttek, hogy nem nekik való ez a műfaj. Erre a legfőbb ok az lehet, ami sokáig engem is visszatartott: a helyhiány. Én egy kicsi panel lakásban élek, és első körben jómagam is úgy gondoltam, hogy menedzselhetetlen lenne sört főzni egy ilyen helyen. A neten fellelhető „kezdő” receptek és leírások is általában alsó hangon 20 liternyi sör készítésére akarnak rávenni, és egyrészt ez nem fogyna el túl gyorsan, másrészt pedig kinek van energiája egy 3 négyzetméteres konyhában, kerámialapos tűzhelyen 20 liter sörlét forralgatni. A másik vezető ok az eszközök beszerzése – sok helyen drága kezdő kitekkel szórakoztatják az érdeklődőt, amik szintén a 20-30 liternyi sör főzésére vannak főleg optimalizálva.

Aztán rátaláltam erre a két részes irományra. Az első sörömet is az itt található recept alapján és jobbára az itt található eszközökkel készítettem el, és bár nem lett annyira jó így elsőre, mintha a boltból emeltem volna le egy drága kézműves sört, de akik kóstolták, dicsérték, ráadásul szerintem is egészen iható lett. Akik úgy gondolják, hogy szintén innen indulnának el, azok kattintsanak nyugodtan a linkre, és további sok sikert kívánok nekik!

Én azért írom ezt a bejegyzést, mert azóta volt pár főzésem és kitapasztaltam, mik azok a dolgok, amik bár apróságnak tűnhetnek elsőre, de sokkal hibatűrőbbé és tervezhetőbbé tehetik az első sörfőzésünket, ami pedig tapasztalataim alapján jobb sört eredményezhet. Azt megjegyezném, hogy nem vagyok szakértő, csak hobbisörfőző, így a cikk néhol tartalmazhat pontatlanságokat. A linken található belga aratósör helyett egy szintén könnyen elkészíthető IPA receptet választottam (ami opcionálisan egy kis Earl Grey teával is megbolondítható). Vágjunk is bele!

Ja, igen, plusz adalék: pár hónapja a NAV-nál sem kell bejelenteni, ha kis mennyiségű sört akarsz főzni otthon!

Eszközök

A sörfőzés négy legfontosabb lépése a következő: a cukor kinyerése a malátából (malátázás és máslás során), komlóforralás, hűtés, erjesztés. Ezek szinte mind otthoni eszközökkel (vagy nagy áruházláncokban könnyen beszerezhető konyha eszközökkel) elvégezhetőek, kell viszont pár dolog, amit mindenképp ajánlott sörfőző boltból beszerezni. Ezek a következők:

- Hőmérő: Olyan kell, ami minimum 100 fokig mér (tedd vissza nyugodtan a lázmérőt és a szobahőmérőt a helyére), lehet digitális vagy analóg is, a lényeg, hogy azért 1-2 °C pontossággal tudjon mérni. A leginkább a malátázáshoz lesz rá szükség, ott ugyanis (mint később részletezni fogom) pár fokos tartományon belüli értéken kell tartani a megfelelő enzimek aktiválásához a levet.
- Fokoló: Ezt el lehetne hagyni, de sokkal biztonságosabb beruházni egyre. Egyrészt ennek segítségével mérhető az elkészült sör alkoholtartalma (ami azért elég menő, ha tudjuk), másrészt mérhető az is, mikor fejeződött be a sör erjedése (vagy éppen akadt el).
- Mérőhenger: A fokoláshoz kell.
- Erjesztővödör + kotyogó + csap: Ebben történik az erjesztés maga. A hivatkozott cikk demizsont használ, egy élelmiszeripari minőségű vödör (ami szintén kapható sörfőző szaküzletekben) jóval kényelmesebb.
- Sörösüvegek: Hát, igen, valamibe palackozni is kell. Ez általában vagy csatos üveg vagy üveg + kupak + kupakozó kombináció, én az előbbire esküszöm, hosszútávon jobban megéri.
- Fertőtlenítőszer: A forralás után bármi, ami a sörhöz ér, nem lehet baktériumos. Lehet sütőben is adott hőfokon fertőtleníteni például az üvegeket, de az necces az üvegek élettartama szempontjából, ezért én ajánlom a fertőtlenítőt minden ilyen művelethez. Én StarSant használok, ez öblítés nélküli fertőtlenítőszer, de akár a sima hipó is jó lehet (csak míg az előbbi könnyen szárad és nem mérgező, addig utóbbi igen). Semmiképp se tisztítószert (pl. Chemipro Oxi) vásároljatok, az önmagában nem elég!
- Jódtinktúra (opcionális): Meg lehet nézni vele, befejeződött-e a cukor kinyerése a malátából (lesz még erről is szó).
- Komlózsák (opcionális): Hidegkomlózáshoz használják, de akkor se feltétlen szükséges, de megkönnyítheti az életünket.

Én eddig erről a két helyről be tudtam szerezni mindent, ami kellett:

Beerodalom
Sörfőzők boltja

Ezeken kívül tehát minden más lehet sima konyhai eszköz:

- Két nagy lábas: Az én receptjeimben a legnagyobb sörlé mennyiség az 8 liter a főzés során, így kb. ekkora edények kellenek. Nekem van egy 7 és egy 9 literes, ezekkel kényelmesen tudok főzni. Az egyiknek mindenképp nagynak kell lennie, a másik nagy helyett több kicsi is használható – de el fogom mondani majd, ez miért macerásabb. Jó, ha a nagy edénynek van beosztása is. Ha nincs, akkor kellhet mérőedény is!
- Tésztaszűrő
- Fakanál
- Tölcsér
- Merőkanál
- Konyhai mérleg
- Teaszűrő
- Teatojás (opcionális): A komlóforralásnál a komlót tehetjük bele, így könnyebb szűrni utána a sörlevet.
- Mérőedény (opcionális): Ha valamelyik nagy lábasnak nincs beosztása.
- Feles pohár (opcionális): Nem inni akarunk belőle (vagy nem csak azt), az élesztő és a fertőtlenítő kiméréséhez használható.

Ami nem eszköz, de nagyon jól jön a hűtéshez az egy fürdőkád. Vannak egész spéci hűtőberendezések nagyobb mennyiségű sör készítéséhez, egy lábast viszont egy kád hideg vízben is gyorsan le lehet hűteni. Ha valakinek zuhanyzófülkéje van, akkor az erjesztővödör is használható ilyen célra, ha feltöltjük jeges vízzel (cserébe a hűtés után még idő kell fertőtleníteni a vödröt, ha csak 1 van belőle). Vagy ha elég nagy a mosogató, akkor ott.

Recept és mérőszámok

Egy sörhöz minimálisan 4 összetevő szükséges: víz, maláta, komló, élesztő. A víz jön a csapból, a többit szintén a sörfőző boltból kell beszerezni. A lépések leírásánál részletezni fogom, mi mire jó. A mi receptünk a következőképpen fog kinézni:

American IPA (opcionálisan: Earl Grey IPA)

Cefrézés: 6.5 liter
Forralás: 8 liter
Erjesztés: 6.5 liter

OG: 1,058, FG: 1,011, IBU: 39, SRM: 6, kihozatal: 70%, ABV: 6%

Erjesztendő maláták (roppantva):

- 1,5 kg Maris Otter
- 0,2 kg Caramel Pils
- Cefrézés: 65-67 fokon, ~60 percig

Komlóforralás:

- 10 g Cascade 60 perc
- 5 g Cascade 30 perc
- 10 g Earl Grey tealevél <5 perc

Hidegkomlózás:

- 15 g Cascade 2-3 nap (secondary)
- 15 g Earl Grey tealevél 1 nap (secondary)

Élesztő:

- 1/3 csomag Kveik M12

Itt fent láthatóak az alap összetevők (a tea nélkül). Amire mindenképp figyeljünk oda, hogy roppantva vegyünk malátát, ha csak nem akarunk utána rögtön egy malátaroppantóra is beruházni...

Nos, itt rengeteg új információ szerepel egyszerre, úgyhogy ismerkedjünk meg részletesen mindegyikkel. Kezdjük a mérőszámokkal az elején. Mindenek előtt viszont ajánlanék egy weboldalt – ez egy elég hasznos gyűjtőhely, rengeteg nyilvánosan elérhető recepttel és sörfőzést segítő kis toollal, illetve ingyenes regisztráció után mi is készíthetünk 5 receptet a segítségével. A recepttervezőjének csak az egyes mennyiségeket kell megadni az adott hozzávalókból (ezeket jó minél pontosabban megadni, lásd itt fent is a hozzávalókat), ezekből pedig csomó mindent kiszámol nekünk. A fenti összes mérőszámot is itt kaptam készen. Nézzük is ezeket:

- OG = Original Gravity: Ez az a fajsúly, amit erjesztés előtt mérünk a sörlénken a fokolóval a mérőhengerben. A fajsúlyról elég annyit tudni (én se tudok többet), hogy a sima csapvíznél 1,000 és minél magasabb ez az érték a sörlénél, annál nagyobb a cukortartalma. Leginkább a maláta milyenségétől és a maláta-víz arányától függ az érték, illetve attól is, hogy milyen az ún. kihozatalunk. Erről mindjárt beszélek még.
- FG = Final Gravity: Ez pedig a végleges fajsúly, amikor már kész az erjedés.
- ABV = Alcohol by volume: Alkoholszázalék. Ezt az OG-ből és FG-ből ki tudjuk számolni: (OG - FG)/131 (%). Minél magasabb az OG-nk tehát, és minél jobban tud az élesztő erjeszteni, annál nagyobb alkoholtartalmunk lesz.
- IBU = Bittering Unit: Ez a keserűségnek az egyik mértékegysége. Minél nagyobb ez a szám, annál keserűbb a sörünk. A keserűséget a komló adja, mégpedig minél korábban tesszük a komlóforralás során a sörlébe, annál nagyobb hatással lesz a keserűségre (és minél később – szélsőséges esetben már hidegkomlózásnál –, annál inkább az aromáját alakítja a sörnek).
- SRM = Standard Reference Method: Ez a sör színének/világosságának egyik mérőszáma. Minél nagyobb ez a szám, annál sötétebb lesz a sörünk. Itt egy egész látványos bemutató a színskáláról.
- Kihozatal: Ez mutatja meg, mekkora hatékonysággal tudjuk kioldani a malátából a cukrot. Adott malátamennyiségből ez alapján számolhatjuk ki az OG-t. Ezt persze nehéz előre pontosan tudni, néhány főzés után azért egy átlag számolható és használható a továbbiakban.

És akkor ejtsünk pár szót még az egyes mennyiségekről:

- Cefrézés: Ez az a mennyiség, amit malátázás elején „összehozunk”. Ez a kezdeti vízmennyiség + maláta végső literje, ezzel kezdjük az egész készítést. A recepttervező szintén segít abban, hogy adott malátamennyiséghez mennyi víz kell, hogy ezt elérjük.
- Forralás: Ez az a mennyiség, amit felteszünk a komlóforraláshoz a tűzhelyre.
- Erjesztés: Ez az a mennyiség, ami a forralás és hűtés végére marad a sörünkből – ebbe szórjuk az élesztőt, és nagyjából ez fogja meghatározni a kész sörünk mennyiségét is (az erjedés végén lévő átfejtésnél azért ez még picit csökkenni fog a leszűrt élesztő és komló maradék miatt).

Nincs más hátra, mint előre, nézzük meg, hogy készül el otthon mindezek segítségével egy sör!

Cefrézés, szűrés, máslás

A malátára tekinthetünk úgy, mint egy sörnek ízt adó, illetve egyszerre keményítőt és az azt lebontani hivatott enzimeket tartalmazó kis „csomagra”. Kettő az egyben – tartalmazza a cukor előállításához szükséges alapanyagot és bontóanyagot is. A receptben szereplő Maris Otter egy jó minőségű brit árpamaláta, a mellé kis mennyiségben társított Caramel Pils pedig karamellmaláta, amely testesebbé teszi a sört. Első lépésben ezt a malátát keverjük bele a vízbe, és hagyjuk, hogy az enzimek tegyék a dolgukat – ezt hívjuk malátázásnak / cefrézésnek:

1. Először is mérjünk ki 5,1 liter vizet egy arra alkalmas edényben (nekem a nagyobb lábas fél literenként tartalmaz beosztást, így csak nagyjából tudtam ezt megcsinálni).

2. Melegítsük fel a vizet 70-71 °C körüli hőmérsékletre. Hogy miért pont ennyire? A neten elérhető egy ingyenes kalkulátor, ami kiszámolja nekünk, hogy a szobahőmérsékletű, adott mennyiségű malátát hány fokos adott űrtartalmú vízbe kell belekeverni, hogy az egyveleg egy adott hőfokon legyen. Ez lenne az. Ez alapján az előbb megadott mennyiségekből és hőmérsékletekből kijön, hogy a malátás sörlevünk 65 °C lesz. Adódik a következő kérdés, hogy miért pont 65 fok? Nos, anélkül hogy belemennék a különböző enzimek különböző tulajdonságaiba (főleg, mert szakértő azért én se vagyok), elég annyit tudni, hogy minden a malátában lévő enzimnek és fehérjének van valamilyen hatása a kész sörre (mennyire lesz testes vagy száraz, mennyire lesz tartós a habja, stb.) és adott hőmérsékleti tartományon belül érzik jól magukat – ez alatt nem aktiválódnak, efelett pedig elpusztulnak. A két, cukrokká bontásért felelős enzim (alfa- és béta-amiláz) hőmérsékleti tartományának metszete durván 65-70 °C között alakul, ezért sok recept, amely a könnyebbség kedvéért ún. egylépcsős cefrézést alkalmaz, ezen intervallum környékén fogja megadni a cefrézési hőmérsékletet. A másik lehetőség a többlépcsős pihentetés, nálam a kerámialapos tűzhelyen viszont körülményes és lassú újra és újra 5-6 fokonként melegíteni a sörlevet, így én ezt nem szoktam alkalmazni.

3. Az elkevert lét kb. 1 órán keresztül ezen a 65 fokos hőmérsékleten kéne tartani. Én ezt úgy oldom meg, hogy 50-60 fok környékére előmelegítem a sütőt, és a lefedett lábast ebben tárolom. 15 percenként érdemes megnézni, hogy áll a dolog.

4. 1 óra után opcionálisan jöhet a jódpróba. Ha nem volt kedvünk beruházni jódra, akkor itt készen is vagyunk – legalábbis remélhetőleg. Ha félünk attól, hogy nem volt elég az 1 óra, és még nem fejeződött be a keményítőbontás, akkor még fél órát hagyjuk nyugodtan pihenni a lét. Ha van jódunk, akkor pár kanál sörlét külön kiszedünk egy kis tálkába, majd pár csepp jódtinktúrát csepegtetünk rá. Ha nem színeződik el, akkor nincs keményítő a lében, és készen vagyunk. Ha lilás színű lesz a jód, akkor még pihentetni kell. Érdemes ilyenkor 15-20 perc múlva újra megismételni a próbát.

5. Végül 78 °C körüli hőmérsékletre melegítjük a sörlevet, ezzel kicefrézzük azt. Ez a lépés azért kell, hogy minden enzim elpusztuljon, és ne történjen később már keményítőbontás. Arra figyeljünk, hogy 80 °C fölé ne menjünk, mert az a végtermék ízét negatív irányba befolyásolhatja.

Ami nekem sokszor problémát okozott, hogy a hőmérő néha megugrik, és így hirtelen 65 helyett máris 67 fokon vagyunk például. Próbáljuk egyenletesen a sörlé közepén tartani és a folyamatosan figyelni, a sörlevet pedig mérés közben egyenletesen elkeverni. Egyébként 63 és 70 fok között bárhol jó lehet a malátázás (bár tényleg a 65-67 fok a legideálisabb), ha pedig 80 fok fölé ugrik pár másodpercre a kicefrézésnél a hőmérséklet, az se okoz akkora nagy gondot.

Ezután jöhet a szűrés folyamata. Ez az a lépés, ahol a cukros levünket „elválasztjuk” a malátahéjtól úgy, hogy minél több cukor maradjon a levünkben és minél kevesebb a héjakban maradva. A lábas felett kimérünk merőkanállal valamennyi malátát a szűrőágynak a tésztaszűrőbe. Ezután beleszűrjük óvatosan merőkanállal a tésztaszűrőn át a levet a másik nagy lábasba – vagy ha csak kisebb lábasaink vannak, akkor a kicsikbe külön-külön. Ennek végén lesz első körben kb. 4 liter sörlevünk.

Ez viszont nem elég, ezért következő lépésben elvégezzük az ún. máslást. Ez annyit tesz, hogy még melegítünk vizet kb. 75-78 fokra, ezt ráöntjük a maradék törkölyre (malátahéjra), elkeverjük, majd újra szűrünk. Ez nem csak azért jó, hogy felhígítsuk a sörlevünket, hanem a héjak között maradt cukrokat nagyobb hatásfokkal mossuk ki. Attól függően, mekkora lábasunk van még a konyhában, ezt akár 3-4-szer is megismételhetjük, amíg a forraláshoz szükséges 8 liter sörlé ki nem jön. Ha csak 1 nagy lábasunk van, akkor abból el kell távolítani már most a törkölyt, elmosni és összeönteni bele a 8 liter sörlevünket. Én ezt egyszer játszottam el, utána vettem meg a másik nagy lábast, szerintem sokan erre fognak jutni végül, ezért ajánlom már az elején a 2 nagy edényt.

Komlóforralás, hűtés, OG mérés

A komló a keserűséget és az aromát adja a sörhöz. Ha a komlóforralás elején adjuk hozzá a sörhöz, akkor keserűséget növel (magasabb IBU-t eredményez), ha később adjuk hozzá, akkor pedig az illatát és az ízét változtatja a sörnek. Létezik olyan komló, ami a keserűség beállításához és az aromázáshoz is kiváló, az ún. „single hop” IPA-khoz szokás ilyet használni. Ez a recept is ilyen – csak Cascade komlót használunk. Ez egy kettős felhasználású amerikai komló. Ez azt jelenti, hogy jó keserűséget szabályozni is, mivel magas az ún. alfasav-tartalma és elegendő illóolajat tartalmaz ahhoz is, hogy aromás sört hozzunk ki a végén belőle (ezt használjuk majd hidegkomlózáshoz is, de erről később). A receptben található percek azt jelölik, hogy a forralás vége előtt hány perccel adjuk hozzá a sörléhez az adott mennyiséget (rövidebben: mennyi ideig forralódjon az adott adag).

1. Először is melegítsük a sörlevünket addig, amíg nem kezd el habosodni és készülne kifutni, ekkor vegyük le kis időre a tűzhelyről. Ez viszonylag hirtelen fog történni, úgyhogy célszerű végig a lábas közelében maradni, hogy ne kelljen a cukros levet takarítani utána mindenhonnan.

2. Adjuk hozzá a 10 g komlót – bele is keverhetjük, de úgy nehezebb szűrni utána, úgyhogy én inkább teatojásba szoktam tenni. Kezdjük el a komlóforralást – ehhez csak a tűzhelyen kell hagyni a sörlevet, és néha nézni, hogy mennyi forrt el belőle. Semmiképp ne fedjük le fedővel, mert forralás közben olyan anyagok is távoznak a jövőbeli sörünkből, ami negatívan befolyásolná annak ízét! Elvileg 6,5 litert szeretnénk erjeszteni, szóval ha ez alá megy le a lábasban lévő víz mennyisége, nyugodtan töltsük utána sima csapvízzel.

3. 30 percnél tegyük bele a másik 5 g komlót. Kezdjük el időben a kádba a hideg víz beleengedését (ha ott kívánunk hűteni).

4. Ha sima IPA-t szeretnénk készíteni, akkor ezzel kész is vagyunk, várjuk meg, amíg letelik a 60 perc. Én viszont szeretnék Earl Grey IPA-t készíteni, úgyhogy a forralás vége előtt pár perccel tettem bele 10-12 g Twinnings tealevelet – amennyi belefért, azt egy másik teatojásban, a többit csak hozzácsaptam.

Ezután következhet a hűtés. Ez ilyen kis mennyiségnél a fürdőszobában megoldható: tegyük a kád hideg vízbe a lábast, és várjuk meg, amíg 25 fok környékére lehűl a sörlevünk. Fontos megjegyezni, hogy innentől egy olyan szakaszba léptünk, ahol könnyen fertőződik a sörünk. Mostantól (ha ezt külön nem is hangsúlyozom ki) tényleg csak fertőtlenített eszközökkel nyúljunk a sörhöz (beleértve a vödröt is, amibe az erjesztéshez fogjuk átmerni azt). A sör lehűlésének kb. fél órán belül, de max 1 órán belül jó lenne megtörténnie – a levegőből is hosszú idő alatt sokféle baktérium bele tud kerülni a sörünkbe). Ne ijedjünk meg, ha hűtés közben „furcsán néz ki” a sörünk:

(Fun fact: a hűtést illusztráló képen egy régebbi, nem digitális hőmérő van a lábasban, amit szintén az egyik sörszaküzletből vettem, és otthon vettem észre, hogy elvileg 5 °C fokkal képes félremérni. Hűtésnél jó mérni a hőfokot, de malátázáshoz nem ajánlott, én is másikat vettem helyette végül).

Ami még az erjesztés előtt hiányzik, az az OG mérés. A mérőhengerbe tegyünk át a sörből a merőkanál segítségével, és a fokolóval mérjük le a fajsúlyt. A kalkuláció szerint 1,058 körül kéne legyen, de attól függően, mennyire ügyesen ment a máslás, ez 1,050 vagy afelett lesz valahol. Nekem 1,064 jött ki végül (így 70% feletti volt a kihozatalom).

Fertőtlenítés, erjesztés, hidegkomlózás

Az eszközöket tehát el kell fertőtleníteni. Ehhez az erjesztővödörbe pakoljuk bele a többi eszközt (kotyogó, merőkanál vagy tömlő az átszedéshez / átfejtéshez, teaszűrő). Eresszünk bele pár liter vizet, majd adjunk hozzá egy keveset a fertőtlenítőből (a dobozon rajta van, mennyi vízhez mennyi fertőtlenítőszert kell hozzáadni). Keverjük el, áztassuk picit, majd tegyük ki száradni. Ne mossuk le a fertőtlenítőt, mert a csapvizes öblítéssel épp a fertőtlenítés hatásfokát rontjuk. Ne féljünk attól, hogy nem szárad ki 100%-ban a vödör, a StarSan nem ártalmas az egészségre (valaki kotyogóban is használja például). Azért egy üveggel ne igyunk meg belőle...

A lehűlt sörlevet én át szoktam merni merőkanállal egy teaszűrőn keresztül a vödörbe. Mivel itt nem kéne sok oxigént kapnia a sörlének, ezért próbálok óvatos lenni. Jó megoldás lehet még egy tömlővel átfejteni a teaszűrőn keresztül.

Az élesztő a „lelke” a sörnek. Egyrészt elvégzi a piszkos munkát és leerjeszti a sört nekünk, hogy alkoholos nedűt varázsoljon a cukros-kesernyés sörlevünkből. Másrészt pedig íz- és illataromákat ugyanúgy ad hozzá a késztermékhez, mint a komló. És ugyanúgy tönkre is tudja tenni azokat! Az élesztő egy kényes jószág, megfelelő hőmérséklet, minimális hőingadozás és még jó pár más környezeti összetevő kell neki, hogy „jól érezze magát”. Ha jó sört akarunk, akkor az élesztőre oda kell figyelni és megfelelően ki kell szolgálni – ez a deal. IPA sörökhöz a leginkább ajánlott élesztő a Safale US-05 nevű liofilizált (száraz) élesztő. Ez az élesztő 12-25 fok között tud erjeszteni – ez alatt valószínűleg nem indul be az erjedés, míg 25 fok felett rosszabb ízű lesz a sörünk (megnövekedik a különböző észterek és fenolok termelése erjesztés közben). Igazából viszont 20 fok alatt van az ideális hőmérséklete – fontos viszont megemlíteni, hogy ez az erjedési hőmérséklet, és nem az erjesztéshez használt helyiség hőmérséklete. Intenzív szakaszban a kettő között 2-3 fok különbség is lehet. Nálam 23 fok van a lakásban télen is (pincém/garázsom pedig nincs), így ezt az élesztőt csak nagy rákészülés árán tudom használni. Leginkább úgy, hogy az intenzív szakaszban (ez az első 3-4 nap) jégakkuval hűtöm az erjesztővödröt egy nagy tál vízben. Mivel ettől első körben megkímélnék mindenkit, és most nekem sincs ehhez időm és energiám, ezért ehhez a recepthez egy Kveik élesztőtörzset használok, ami 20-40 fok között is használható akár. Az élesztőből a megfelelő mennyiséget (ez jelen esetben 3-4 g, kb. a tasak harmada) rá kell szórni a sörlé tetejére, meg kell várni, amíg lesüllyed nagyjából, kicsit keverni egyet a sörünkön, majd lezárni a vödröt, vizet tenni a kotyogóba a jelzett szintig, és ráerőszakolni a kotyogót a gumigyűrűre. Készen vagyunk, indulhat az erjedés, ami 1-2 hetet is igénybe vehet. A maradék élesztőt sem kell a szemétbe dobni természetesen – tapasztalataim szerint légmentesen lezárva a fagyasztóban fél évig minimum kibírja a következő 1-2 főzésig!

Nem kell meglepődni, ha 24 órán belül nagyon intenzíven megindul az erjedés – ezt a kotyogó elég gyakori, akár 5-10 másodpercenkénti kotyogásából észlelhetjük majd. Ilyenkor egyébként a cukorból alkohol és szén-dioxid keletkezik. A kotyogón keresztül távozik az a szén-dioxid, ami már nem fér el a vödörben. Bár a szén-dioxid réteg egyfajta védelmet ad a vödörbe kerülő oxigén ellenében (mivel sűrűbb, ezért lent marad a sörlén "pihenve"), a kotyogó nélkül könnyen megfertőződhetne a sörünk, így mindenképp használjuk azt – még ha hangos is. Pár nap múlva el fog csendesedni – ez viszont nem jelenti azt, hogy az erjesztés véget ért! Általában 1 hét, de akár 2 is kellhet a befejezéshez, csak már nem olyan gyors. Az első hétben célszerű békén hagyni a készülő sörünket.

Fontos: ha látszólag nem indulna be az erjedés 2-3 napon belül sem, mert nincs kotyogás, akkor először gondoljunk arra, hogy a kotyogónál a gumigyűrű nem zár rendesen és „elszökik” a szén-dioxid ahelyett, hogy a kotyogón keresztül távozna. Én konkrétan leragasztottam a gyűrű körül a vödör tetejét (lásd: fenti kép). A kotyogó mellett a sörlé tetején megjelenő habos rész (másnéven krausen) is jelzi, hogy beindult-e az erjedés. Ha biztosan nem ez a helyzet, akkor (természetesen fertőtlenített) merőkanállal keverjük át újra, tegyük melegebb helyre (20 fok alatt nem fog beindulni ezzel az élesztővel az erjedés – akkor inkább használjuk az US-05-ot), vagy adjunk hozzá még több élesztőt.

Az első hét után, ha van felesleges vödrünk, akkor megkísérelhetjük a másodlagos erjedést. Ehhez át kell fejteni a tömlővel a sört egyik vödörből a másikba. Ez kihagyható első sör készítésénél, én most (egyébként életemben először) megkíséreltem ezt is. Így általában kevésbé lesz „szemetes” a sör. Ne lepődjünk meg, ha az átfejtés után egy halom furcsa cucc marad az első vödörben: ez az élesztő!

Akár az elsődleges, akár a másodlagos vödörben is van viszont 1 hét után a sör, rakjuk bele a megmaradt 15 g komlót vagy közvetlen a sörbe vagy egy (akár forró vízben) fertőtlenített komlószsákba, és tegyük bele a sörbe pár napra. Ezt hívjuk hidegkomlózásnak, ami rengeteg aromát ad a sörhöz, ettől lesz igazán IPA íze a végén. Én Earl Grey teát is tettem bele, szintén 15 grammot. Ezt benne is lehet hagyni palackozásig, én 2-3 nap után kivettem inkább a zsákot (egy fertőtlenített kanál segítségével).

A képeken látható az átfejtés után az eredeti és a másodlagos vödör tartalma (érdemes megfigyelni a krausen „maradványait” az első képen):

Erjedés vége, palackozás

Idővel el kell kezdeni megnézni, készen van-e az erjedés. Ha nincs fokolónk, és biztosra akarunk menni, akkor várjunk 3 hetet. Fokolóval kb. az erjedés kezdetétől számított 10. nap után végezhetünk egy mérést úgy, ahogy az OG mérésnél is csináltuk. 2 nap után ismételjük ezt meg – ha a fajsúly nem változott, nagy valószínűséggel készen vagyunk. Ha egy picit is kisebb, akkor várjunk megint 2 napot és ismételjünk, amíg változatlan nem marad. Ez az érték lesz az FG értékünk – és innen már az alkoholfokot is tudjuk!

Fertőtlenítsük el az egyik nagyobb edényünket, a teaszűrőt és a tömlőt, és fejtsük át a sört a vödörből az edénybe. A képen látható fent, hogy kb. 5 liternyi konkrét sör jött ki végül a 6,5 liter forralt léből (párolgás és két átfejtés után). A palackozás előtti utolsó lépés a cukor hozzáadása. Ez történhet úgy is, hogy palackonként kimérjük, és a palackba dobjuk a cukrot majd ráöntjük a sört. Én jobb szeretem előtte belekeverni. Egy fél deci meleg vízben keverjünk el annyiszor 6 gramm cukrot, ahány liter sörünk leerjedt. Én kb. 30 g cukrot tettem bele végül. Addig keverjük a meleg vízben a cukrot, amíg teljesen „el nem tűnik” benne. Öntsük ezt hozzá a sörünkhöz, jól keverjük el, hogy egyenletesen eloszoljon benne, majd egyesével (mondjuk egy tölcséren keresztül) szedjük vagy fejtsük át a sört a palackokba. A palackokban a következő pár napban a még sörben maradt aktív élesztőtörzsek segítségével megtörténik a karbonizáció. Azaz ettől lesz szénsavas a sör.

Legkésőbb 1 hét múlva nyugodtan tegyünk be egyet a hűtőbe, majd bontsuk meg és kóstoljuk meg. Egészségünkre!