Frodó és Samu egy óriási szeles síkságon állt a Marson, bár erről nekik fogalmuk sem volt. Nézték a térképüket, forgatták, de csak nem jutottak előrébb. Mellettük egy fehér ruhás, turbános férfi állt és nézelődött.
- Ismerd be Frodó, hogy eltévedtünk.
- Jól van! Eltévedtünk. Most jobb? Most már biztos megszerzik a gyűrűt!
Frodó idegesen körülnézett, majd vissza a térképre.
- Szerintem lementünk a térképről is. - jelentette ki Samu.
- Hogyan mentünk volna le? Egész Középfölde rajta van! Ez már nagyon olyan, mint Mordor. Terméketlen talaj, és ott van egy marha nagy hegy is. Szerintem, az lehet a Végzet Hegye. - mutatott egy óriási hegyre Frodó
- Nem az. Az az Olympus Mons. - mondta a turbános.
Megint nézegették egy darabig a térképet, majd Frodó így szólt:
- Olyan nincs is Oszama. Csak a Végzet hegye lehet. Induljunk!
Samu felvonta a szemöldökét és így szólt:
- Szerintem meg forduljunk vissza. Ha tegnap rám hallgatsz és nem balra, hanem jobbra fordulunk, akkor tudnánk, hogy hol vagyunk. - hisztizett Samu.
- Én most is tudom! Én mindig tudom, hogy hol vagyok. Most éppen pont itt. Csak néha nem tudom, hogy a már megszokott helyeim hozzám képest merre vannak. Ez még nem eltévedés.
- Szerintem meg már nagyon régen nincs egyikőtöknek sem fogalma arról, hogy merre tartotok. Tudom, hogy rám senki sem kíváncsi, de én már vagy egy hete ezt dumálom.
- Oszama. Nem igaz, hogy neked mindenbe bele kell szólnod! Téged senki nem kérdezett! - förmedt rá Frodó
Samu és Oszama csak pislogott.

A hobbitok egy kicsit még tanakodtak, aztán mégiscsak elindultak a hegy felé. A turbános ingatta a fejét, de maga elé dörmögve követte őket.
- Meg fognak dögleni mire oda felmásznak.
Csak Frodó hallotta.

Pár nap múlva elértek a hegy lábához.
- Te Frodó! Ez baromi magas!
- Ugyan már Samu! Csak annak tűnik. Különben is, ha nem megyünk, akkor mindennek vége.
Frodó megmarkolta a gyűrűt, bal szeme egy kicsit rángott, majd sandán Oszamára nézett.
- Tudom, hogy te is a drágaságomat akarod!
Oszama ránézett, de nem szólt. Samu viszont a térképbe temetkezve válaszolt:
- Dehogyis Gazdám. Menjünk inkább tovább!

Ismét eltelt pár nap. Másztak felfelé és egy barlang bejáratánál megpihentek. Frodón már erősen kezdett elhatalmasodni a paranoia.
- Mindennek vége Samu...
- Ez nem igaz gazdám! Nincs is itt senki. Csak te és én. Senki sem üldöz, biztonságban vagy.
- De Oszama! Ő akarja elvenni! - sírta Frodó
- Nincsen Oszama. Nem is volt soha!