Az összehasonlítás, és a konklúzió

Az összehasonlítás. Nem írom le a számokat egyenként, inkább egy összefoglalót készítek.
HS:
Rengeteg a magas. Első hallásra részletesnek tűnik, de aztán rájön az ember, hogy csak azért hallja így, mert förtelmesen kiabál. "Fémes" közép, ez főleg az énekhangoknál érezhető.
A mély alapvetően jó, a felső részében összefolyik, lágy-puha, azonban az alsóbb része elég jól szól.
Leginkább a dinamika hiányzik a mélyből.
Fújósok élvezhetetlenek, egy repedt fazék akusztikájával bír. A cinek túlharsognak mindent, igazán bántó, és fárasztó. Fáj tőle a fejem.
Egy lábdobnál nincs meg az az érzésem, hogy a szobában van a zenész, nincs meg az ütés ereje. Pedig amúgy be lehet rezgetni az egész szobát vele. Az akusztikus gitár bántóan éles.
Charlie bá' hangjában nem érezni a cigifüstöt, és olyan, mintha egy párnahuzaton keresztül énekelne.

RFT:
Itt már más a helyzet. Nincsen tele az átvitele gödrökkel és kiemelésekkel.
A dobosokat a szobában érezni, a gitárosok mintha az asztal másik feléről tépnék a húrokat. Kicsit nyomottnak tűnik a hangzása a HS üvöltözése után, de amúgy ennek így kell szólnia: se nem erős a magas, nem is kevés, de ami van, az lágy és határozott egyben, napokig lehet hallgatni. Egész részletes is, de persze nem veheti fel a versenyt a kiabáló HS-el.
70Hz alá az istenért se menne le, ez egy nagy hátrány.
Tina hangja szép testes, érezni rajta a kis rekedtséget is.
Méretéhez képest hihetetlenül dinamikusan tud megszólalni egy dob, szinte leugrok a székemről.
Szeptemberben olyan vele a gitár, hogy Tibusz arckifejezését is látnám, ha valóságosabb lenne egy kicsit. Charlie hangjában itt nem csak a cigarettafüstöt, de még a borgőzös leheletét is érezni, meg a kocsma szagát ahogy párolog ki a ruhájából. A vokálok itt határozottan jelen vannak, a HS-nél mintha a szomszéd szobából énekelnének. Jellegzetes egyutas hangja van, kicsit fátyolosabb, de részletező magassal, és nagyon kellemes középpel. Fantasztikus tere van.

Kijelenthetem, hogy ez a kis RFT dobozka porig alázta a HS280-at. (na ezért majd kapok még az arcomra :) )

A HS280 a maga idejében egy jó hangdoboznak számított itthon, de ahogy elkezdték importálni a külföldi -például angol:heybrook- hangfalakat, talán ráébredtek az emberek, hogy ez csak az akkori mezőnyben számított jónak. A Videoton dobozok közül is akadt egy-egy jól sikerült példány, de a hangváltót náluk is hasraütéssel tervezték. Orionék is így jártak el, csak náluk a hangszórók is elég rosszak voltak. Az ekkori magyar hangfalak csúcsa a Videoton Preludium B32 volt. Csak sajnos ebben a dobozon és a hangváltón kívül maximum az összeszerelő munkás verejtéke volt magyar. A hangszórókészlete az akkori legolcsóbb Vifa sorozatból származott, úgy, mint a Heybrook HB1, csak Vidiék egy becsületesen megtervezett, végletekig reszelgetett váltót csináltak hozzá.