RFT - HS280
Kezdem először azzal, hogy ez teljesen szubjektív teszt.
Eleve nem tisztességes a küzdelem, mivel az Orion HS280-ból négyszer kijönne az RFT.
Lássuk csak.
RFT:
Nem tudom a típusát se, nagyapám kincsei között találtam. Egyutas, dupla kónuszos hangszóróval, típusa L2223. Gyárilag egy vékony, maximum fojtogatós szexre alkalmas kábellel rendelkezik, de én már kicseréltem a sajátomra, banán dugókkal a végén. Filigrán méretű polcsugárzó, nálam az asztalon kap helyet, egy-egy francia szótár "állványon" :) 4 Ohm, 10W.
A hazai versenyző, az Orion HS280.
Masszív hangdoboz, három utas, közép és magas dóm.
A mély egy LB1031, bolgár hangszóró, a közép az MD40 kék pillés, a magas pedig HD25.
Teljesen eredeti az állapot, kivéve a belső kábelezések. Ezt a sajátomra cseréltem.
8 Ohm, 50/80W.
Lánc
A lánc.
A hangot két forrás szolgáltatta.
PC, egy SB AudigySE kártyával, amiben a kimeneti OPA cserélve van OPA1612-re, és RCA csatikat is kapott. Foobar 2000, ASIO, flac.
LP, egy Hitachi HT-324 szíjas lejátszó, Hitachi MT-30 pickuppal. A lemezjátszó kábele szintén cserélve lett.
Valamint egy egyedi építésű HFM-1 RIAA korrektor.
A hangerő szabályozásról egy 1%-os pontossággal megépített forgótárcsás egység gondoskodik, valamint a ki és bemenet választásról is forgótárcsák gondoskodnak.
A végfok egy saját építésű VF2 Conductor, 1%-os ellenállásokkal építve, brutális belső kábelezéssel.
Interconnect kábelnek az aláírásomban található linken láthatót használom, erősítő és hangdoboz között pedig UTP kábelből tákolt van.
A zeneszámok.
Ez egy rövid teszt, csak pár számot hallgattam meg.
1. The Rolling Stones - Rock and a hard place LP
2. The Rolling Stones - Almost hear you sigh LP
3. Tina Turner - Proud Mary flac
4. Tátrai Band - Szeptember flac
5. Tátrai Band - A küszöbön túl flac
6. Tátrai Tibor & Szűcs Antal Gábor - To Steve part II. flac
Az összehasonlítás, és a konklúzió
Az összehasonlítás. Nem írom le a számokat egyenként, inkább egy összefoglalót készítek.
HS:
Rengeteg a magas. Első hallásra részletesnek tűnik, de aztán rájön az ember, hogy csak azért hallja így, mert förtelmesen kiabál. "Fémes" közép, ez főleg az énekhangoknál érezhető.
A mély alapvetően jó, a felső részében összefolyik, lágy-puha, azonban az alsóbb része elég jól szól.
Leginkább a dinamika hiányzik a mélyből.
Fújósok élvezhetetlenek, egy repedt fazék akusztikájával bír. A cinek túlharsognak mindent, igazán bántó, és fárasztó. Fáj tőle a fejem.
Egy lábdobnál nincs meg az az érzésem, hogy a szobában van a zenész, nincs meg az ütés ereje. Pedig amúgy be lehet rezgetni az egész szobát vele. Az akusztikus gitár bántóan éles.
Charlie bá' hangjában nem érezni a cigifüstöt, és olyan, mintha egy párnahuzaton keresztül énekelne.
RFT:
Itt már más a helyzet. Nincsen tele az átvitele gödrökkel és kiemelésekkel.
A dobosokat a szobában érezni, a gitárosok mintha az asztal másik feléről tépnék a húrokat. Kicsit nyomottnak tűnik a hangzása a HS üvöltözése után, de amúgy ennek így kell szólnia: se nem erős a magas, nem is kevés, de ami van, az lágy és határozott egyben, napokig lehet hallgatni. Egész részletes is, de persze nem veheti fel a versenyt a kiabáló HS-el.
70Hz alá az istenért se menne le, ez egy nagy hátrány.
Tina hangja szép testes, érezni rajta a kis rekedtséget is.
Méretéhez képest hihetetlenül dinamikusan tud megszólalni egy dob, szinte leugrok a székemről.
Szeptemberben olyan vele a gitár, hogy Tibusz arckifejezését is látnám, ha valóságosabb lenne egy kicsit. Charlie hangjában itt nem csak a cigarettafüstöt, de még a borgőzös leheletét is érezni, meg a kocsma szagát ahogy párolog ki a ruhájából. A vokálok itt határozottan jelen vannak, a HS-nél mintha a szomszéd szobából énekelnének. Jellegzetes egyutas hangja van, kicsit fátyolosabb, de részletező magassal, és nagyon kellemes középpel. Fantasztikus tere van.
Kijelenthetem, hogy ez a kis RFT dobozka porig alázta a HS280-at. (na ezért majd kapok még az arcomra :) )
A HS280 a maga idejében egy jó hangdoboznak számított itthon, de ahogy elkezdték importálni a külföldi -például angol:heybrook- hangfalakat, talán ráébredtek az emberek, hogy ez csak az akkori mezőnyben számított jónak. A Videoton dobozok közül is akadt egy-egy jól sikerült példány, de a hangváltót náluk is hasraütéssel tervezték. Orionék is így jártak el, csak náluk a hangszórók is elég rosszak voltak. Az ekkori magyar hangfalak csúcsa a Videoton Preludium B32 volt. Csak sajnos ebben a dobozon és a hangváltón kívül maximum az összeszerelő munkás verejtéke volt magyar. A hangszórókészlete az akkori legolcsóbb Vifa sorozatból származott, úgy, mint a Heybrook HB1, csak Vidiék egy becsületesen megtervezett, végletekig reszelgetett váltót csináltak hozzá.
