A nem várt utazás kezdete
Akik már olvastak tőlem Logout cikket, azok tudják, hogy gyakran egy kis előtörténttel kezdem a teszteket és elemzéseket. Most sincs ez másként. Akik már unják, azok lapozzanak a következő oldalra.
Három évvel ezelőtt elfogott a birtoklási vágy, ezért elugrottam az első boltba venni egy R9 270-et, ami az akkori pénztárcámhoz mérten pont kellően olcsó volt, de mégis nagyobb erőt ígért, mint az elődje, a HD6870 1 GB-os AMD szilícium- lapocska. Megvásárlása napjától fogva egyedi Arctic Cooling Mono Plus nevű hűtéssel volt szerelve, ami nem csak hangtalan, de 55-60 fok körül tartja ezt a mini erőművet.
Telt-múlt az idő, a játékok egyre több és több GPU-t és VRAM-ot kezdtek követelni, így az eleinte még ULTRA/Very High beállítások kezdtek a High/Medium szintjére lecsúszni, hogy megüssék a 25-30 FPS alsó lélektani határt.
Ekkor is érkeztünk el a két hónappal ezelőttig, mikor ismét erős elhatározás fogant meg bennem, hogy ideje cserélnem, és mivel az utolsó kártyám a Zöld cégtől egy 6600GT volt, ezért Piros fronton nézelődtem. Kimondottan nesztelen és hűvös kártyát vizionáltam magam elé, így megkérdeztem a nagyérdeműt. A „szakmában jártas” fórumtársak tanácsára nem vettem meg az akkor még csábítónak tűnő R9 380-at egyedi hűtéssel, hanem vártam az AMD nagy dobására, ami július elején bejelentésre is került.
RX480! - harsogta mindenki, és várta a csodát, a megváltást, amit a tesztek részben-egészben igazoltak is. Olcsó kártya, nagy teljesítmény, gondoltam ez kell nekem!
De jött a fekete leves! Se nem olcsó, se nem lehet kapni kishazánkban, itt Európa hónaljában. Így hát hallgattam a bölcsek tanácsára, és a szellemek is megsúgták, szeánsz alatt, hogy várjak; jönnek majd az egyedi hűtéssel szerelt variánsok is.
Hát ismét hátradőltem párnázott karosszékemben és figyeltem a lenyugvó napot a verandán ülve, miközben hű ebem mellém kuporodott s hajtotta fejét álomra.
A naptárból kihulltak a napok, a jóslatok pedig kezdtek hiú reményekké formálódni. Nem jelentek meg a várva várt egyedi hűtéses példányok, és ami volt, azt se lehetett már kapni, továbbra is csak ígéreteket és ködös utalásokat tárt elém a média.
Aztán az nVidia a titkok és rejtélyek sűrű homályából előkapta a GTX1060-at, és mint Toldi Miklós a petrencés rúddal, megmutatta az utat az elérhető és egyedi hűtéses RX480 teljesítményét kínáló videokártyák felé. „Melyik út megyen itt az UltraWide FHD és a ~50-60 FPS irányába?” - kérdeztem tehát megpödörve kutyám bajszát (jobb híján, mivel minden reggel borotválkozom), és a GTX1060 irányába fordítottam papucsba bújtatott lábamat, majd leültem az első webshop elé és „ehunne” felkiáltással kattintottam kalocsai mintás egeremmel a "teringettét” (értsd: bezárás) gombra. Ugyanis az nVidia alaposan megkérte az árát.
De sebaj! Nagy a család! Így hát gyorsan eszmét cseréltem villany-galambon át távol élő rokonommal, és ő kedvezőbb árfekvéssel kínálta azt amire ábrándoztam. Plusz posta!
Meg is érkeztünk kalandos utazásunk következő állomására, ami az ASUS ROG STRIX GTX 1060 OC birtoklásának katartikus élményéről szól, hisz végre kézhez kaptam! (2016.08.05).
Balra ASUS ROG STRIX GTX 1060 6 GB OC, jobbra GIGABYTE GV-R9270OC-2GD
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
