Ismerkedés a géppel

Megfordult már pár laptop a kezem között, mind a mostani, mind a múlt évezredből egyaránt. Sok gyártó nívós és kevésbé nívós laptopjáról írtam már cikket vagy nyilvánítottam véleményt. S ha valami igazán érdekessel akadtam össze, arról azért egy-egy cikket szoktam is írni. A mostani tesztem alanya sem véletlenül került ebben a cikkben a középpontba: láttam már minőségi laptopot, akár 20-25 évvel korábbról, vagy még régebbről, de a mostani szereplő mindegyiken túltesz. Tehát alap, hogy írok róla egy beszámolót.

Na, de miről is lesz szó? Egy GEO Persona GLT-216A típusú laptopról. Amiről, megmondom őszintén, de korábban még nem igazán hallottam, sem a gyártóról, akinek a teljes neve a GeoVision, arról pedig főleg nem, hogy laptopgyártással is foglalkozott. De persze, ez nem jelent semmit.

Első ránézésre egy igen vaskos, hordozható vagy inkább csak cipelhető gépet láthatunk, ami körbe van festve fehér színűre. Csak a kijelző sarkán van feltüntetve a gyártó és a gép típusa.

Nyissuk fel gyorsan a kijelzőt!

Maga a gép 1991-ben készült, s annak ellenére, hogy közel 30 éves, nyomokban mai szemmel nézve is laptop formát mutat. Van neki kijelzője, meg billentyűzete. Miután ezt sikerült konstatálni, az ember többnyire mindig a gép billentyűzetéhez nyúl, egy kicsit megtapizni. Na, ezzel én is így voltam, ezúttal is, és jött az első (és talán az egyik legnagyobb) meglepetés. Gyerekek! Ennek a gépnek frankón mechanikus billentyűzete van! Eszméletlen jó, és kellemes nyomogatni. Pont azt nyújtja közel 30 év után, amit egy minőségi billentyűzettől elvárhatunk.
Egy aprócska negatívumot tudnék felhozni. Na, ki veszi észre, mi nem teljesen kerek a billentyűvel? Hát, hogy a kurzor gombok nem a szokásos helyükön, hanem a gombsor felső részére lettek költöztetve! Szokni kell. Nem kicsit. De igaziból ez sem jobb vagy rosszabb a megszokottnál. Csak szokni kell, utána végül is ugyanúgy kezeljük, mint bármely más sablonbillentyűt.

A gombsor bal felső részénél egy sorba kerültek a visszajelző LED-ek, de nem csak úgy merednek felfelé a vakvilágba, hanem enyhén meg vannak döntve, hogy könnyebb/kényelmesebb legyen a szemnek odapillantani. Zseniális, gyerekek.
Olyan érdekesen van tagolva a visszajelző LED-ek fölött a gép, mintha ott lenne valami! De van ám! A merevlemez, ami jelen esetben egy 85 megás példány. És egy keretbe, amolyan "mobilrack féleségbe" lett behelyezve, és egy oldalsó kioldó gomb megnyomásával könnyedén ki tudjuk emelni.

Megmondom őszintén, 2 gépből raktam össze ezt, hogy a lehető legszebb állapotnak örvendezhessen, így ebből fakadólag 2 ilyen HDD-m is van a géphez, tehát könnyedén tudom cserélni: míg mondjuk az egyiken sok játék + DOS van, addig a másikon a játékok helyét egy Windows 3.1 fogja felváltani. Ilyen megoldást korabeli gépeknél még ritkábban találunk mint napjainkban. A HDD kibontásához nem kis előkészület szükséges, de szerencsére ennél a gépnél nem. További megjegyzendő, hogy a HDD alatt egy kis nyíláson könnyedén bővíthetjük a laptopot 287-es matematikai társprocesszorral is, szintén mindenféle szétszedés nélkül.

Lássuk a gép oldalait!

A gép bal oldalán látható a HDD kerete, illetve a kioldógombja, mögötte opcionálisan faxmodemnek biztosítottak helyet.

A gép jobb oldalán van a bekapcsológomb, fölötte az 1,44 MB-os Floppy drive, illetve a RAM bővítőnek a nyílása. Továbbá az IO portok is itt kaptak helyet egy soros és egy párhuzamos port formájában. De külső billentyűzet, külső floppy, és VGA monitorcsatlakozó is van.

Szemfüleseknek feltűnhet, hogy a gép hátulján van egy "puttony". Nos, ez a puttony maga az akkumulátor, ami a gép hátuljára csatlakozik fel. Nagyon érdekes a gép töltése is, mert nem a gépbe kell rakni a töltőt, hanem magára az akkura kell rácsatlakoztatni.

Ha az akkut lekapcsoljuk, akkor az akku csatlakozójára - ami pontosan ugyanígy néz ki - kell felrakni a töltőt. Szintén nem egy mindennapi megoldás.

A korai, akkumulátorokkal rendelkező laptopoknak bizony volt súlya, és ez alól ez a gép sem kivétel:

Bizony, több mint 7 kg, manapság meg sírunk, ha egy laptop 2 kg-nál nehezebb. Ezt is lehetett cipelni, mégse halt bele senki.
Ha már töltő... Súlyra nem nehéz, de fizikailag jó nagy. A gép mellé raktam, talán úgy jobban látszik a mérete.

Érdemes a laptop alját is megnézni:

Itt szintén találhatunk egy nagyobbacska fedlapot, amit eltávolítva egy teljesen szabványos 16 bites ISA csatlakozót találunk, illetve a fedlapon egy leírást a gép DIP kapcsolóihoz. Ezzel az ISA slottal könnyedén fejleszthetjük a laptopot akár egy SCSI kártyával, ami segítségével igény szerint több gigabyte-os merevlemezt is rakhatunk a laptopba, vagy multimédiára kihegyezhetjük, és mehet bele egy jó kis SoundBlaster hangkártya. (én a későbbiekben az utóbbit fogom választani)
Most, hogy körben megnéztük a laptopot, lássuk a belső paramétereket:

Intel 80286-os processzor 12 MHz + opcionális 80287 co-processzor
1 MB alaplapi + 1 MB RAM
85 MB IDE HDD 3,5"
Cyrus Logic GD610 256KB VGA kártya, LCD optimalizációval
10 colos mono LCD kijelző, VGA szabvány!

Már a VGA csatlakozónál lehetett tudni, de akkor itt és most külön kiemelném, hogy a gép kijelzője egy VGA szabványú LCD! Nos, ez azért lett kiemelve, mert a 286-os alapokra épült laptopok CGA vagy EGA szabványú kijelzőt kaptak, én még korábban VGA szabványút soha nem láttam. Elképzelhető, hogy vannak még ilyen modellek, de hogy nem gyakori megoldás, az is biztos. Persze ennek az LCD-nek is pont olyan a minősége, mint a későbbi laptopok monoVGA LCD-i, azaz pocsék a frissítésük, de sok korai LCD-hez képest még így is jobb képminőséggel szolgál.

Persze mint minden laptopomnál, úgy ennél is a játékok (mi más?) kapták a hangsúlyt.

Kapcsoljuk be!

Azért nehogymár ne benchmarkoljunk egy kicsit! Lássuk, mit mutat a CPU Landmark és Aidados alatt:

A Landmarkban látszik, hogy egy picit elmarad a 16 MHz-es 286-ostól, az Aidadosban lévő 486DLC, illetve 486DX-33-as referencia érték pedig egy űrugrásra van, de azért a 2,2 millió/másodperces 16 bites művelet elvégzése nem olyan rossz abból kiindulva, mintha nekünk kéne kiszámolni fejben.

Na de lássunk pár játékot, amit szépen elfuttat a gép:

Outrun:

Ez a jó kis autós játék nem a grafikájával, hanem a zenéjével lopta be magát a korai gamertársadalom szívébe. Még PC speakeren is elég vállalható prüntyögése van.

Prehistorik:

A jó kis ősemberes ügyességi platformot szerintem senkinek nem kell bemutatni. Mivel egyszerre túl sok akció nem történik a képernyőn, így a kijelző lassú frissítése nem jön ki annyira, így teljesen jól játszható a játék.

Grandprix:

Soha nem szerettem a Forma 1-es játékokat, de a Grandprix egy igen jól sikerült darab.

Xenon2:

Szintén egy ügyességi játék, amiben egy űrhajót kell vezetnünk, és upgrade-elhetjük különböző fegyókkal. Jópofa játék, ami bőven tartogat kihívásokat. Igaz, a gyors mozgás nem barátja a kijelzőnek, de azért még játszható.

Stunts:

Máig az egyik legjobb autós játék. Különböző akadályokkal és ugratókkal tarkított pályán kell végigmennünk, minél gyorsabban, amihez rengeteg autót biztosít a játék.

Simcity:

A Simcity első része volt az egyik kedvencem, amivel máig el lehet játszogatni. Helyén kezelve korrekt grafikája van, és teljesen jól játszható ezen a kijelzőn.

Összegzés:
Ez a gép a megtestesítője az igazi prémium érzésnek. Hiába 30 éves, megmutatja, hogy manapság is milyennek kéne lennie egy felsőkategóriás laptopnak. A mechanikus billentyű 30 év után is egy álom, a könnyű fejleszthetőséget manapság egyre kevesebb laptop ismeri, és a könnyebb megpillanthatóság érdekében némileg megdöntött visszajelző LED sor is csak hab a tortán. Ez a gép ezzel a sok kellemes kisebb-nagyobb aprósággal érezteti az emberrel, hogy minőségi terméket használ, még 30 év után is.

Ami tetszett:

- mechanikus billentyűzet
- megdöntött visszajelző LED sor
- VGA kijelző
- ISA foglalat
- könnyen cserélhető merevlemez

Ami nem tetszett:
- felülre helyezett kurzorbillentyűk