Tudjátok, nagyon sokat gondolkoztam rajta h egyáltalán megszülessen-e ez az írás, mert hát mint a cím is takarja kényes és illegális a téma, de végül mégis csak a leírása mellett döntöttem, főleg tanácsokra várva.
A történet már-már hagyományosnak mondható, adott egy nagyon szerelmes tiszta lány és egy füves fiú. A tiszta lány a 21 éves nővérem, akivel világ életemben fantasztikus testvéri kapcsolatom volt, meg be nem lépett ez a fura fiú az életébe (így az enyémbe is). A fiút ismerem, mindenki ismeri, és mindenki tudja h milyen, miként él, sok a zöld, sok az elszállás… De hát a szerelem ellen nincs mit tenni, józanésszel sosem fogható fel, csak úgy jön, megállíthatatlanul.
Jöttek a nagy ígéretek, nem, ő nem fogja csinálni, őt nem fogja belerántani, aztán mégis. Magam sem vagyok egy szentéletű ember, nem mondom, hogy nem próbáltam ki, de sosem láttam a hasznát, nem éreztem jól magam tőle, ezért sem csinálom, nem kell. De nekik igen, és az egy óriási gátat épít közénk szépen lassan. A pasija nem bír (amire eddig nem volt példa, mindig jól kijöttem az aktuálisokkal), a nagy testvéri beszélgetések száma kezd leredukálódni, minden történet úgy kezdődik hogy jól betéptünk és…ez meg az történt, többnyire veszekedés, verekedés, kiborulás a vége.
És íme el is érkeztünk a lényeghez, megváltozott, MEGVÁLTOZOTT. Igen, és fáj, nagyon, nagyon rossz érzés ennyire távol éreznem magamtól, közben pedig tetetjük, hogy minden rendben van. És már nem csak ő, az egyik barátnőm, akiről eddig szentül hittem, hogy nem esik a csapdába, beleesett.
Lehet, hogy velem van a baj, hogy túl komolyan gondolkozom erről a témáról. És közben tudnom kéne, hogy igen, baráti társaságok jönnek mennek, vagy mész velük, vagy kiszállsz, választhatsz.
Szilveszterkor választottam, nem bírtam ott lenni a betépett emberek között, úgy éreztem mintha valaki fojtogatna, mennem kellett, egy percet sem tudtam ott maradni.
Választottam, és lehet hogy ezért nagy árat fogok fizetni, velük nincs több móka és kacagás, csak egy nagy kérdőjel a fejemben. Mit kéne tennem?
Elegem van a fűből, és a miatta adódó nehézségekből, elegem van a drogokból, láttam embereket leépülni, és nem szeretném, hogy vele is ez történjen.
18 éves vagyok, és szeretem az életem, de a testvérem nélkül sosem volna egész.
Csak várok, majd véget ér, és én újra megpróbálok mellette állni, mert szüksége lesz rám.