Mindenszentek napja idén kicsit furán alakult számomra.
Este, miközben igazán megható dalokat hallgattam amolyan háttérzeneként a tévéből(Megasztár 4 futott) , elgondolkodtam...
Mondhatni elmerengtem.A múltamon.
Sokan ezt talán Szilveszter napján teszik, úgy látszik nekem kicsit korábbra esett.
Eszembe jutottak emberek, de tárgyak is.
Kezdeném a számomra legkedvesebbel, a nagymamámmal. Sajnos nem lehet már közöttünk, 4 éve meghalt. Anyukám anyukája, de amolyan kicsiny családunk anyukája volt, az az igazi anyuka, nagymama típusú nő. Mikor ott voltunk, midnig próbált kedveskedni valamivel.De nem is ez a lényeg.
Váczi mama egy nagy mesélő volt. Mesélt a múltról, a jelenről, talán ha nem lett volna rossz a szeme, nomeg nem félt volna a technikától, akkor talán le is jegyzetelte volna.
Mesélt a dédnagyapámról, akit az oroszok lőttek le, de mesélt sokszor a gyerekkoromról is, sőt legifjabb unokájával történt eseteket is olyan csomagolásban tudta nekünk tálalni, hogy egyszerűen szakadtunk a nevetéstől:) Ezt elmondani nem lehet. Át kell élni.
IMádtam.
Elment, és hiányzik. Elfogott a sírás.
Aztán eszembe jutottak hozzám közel álló emberek. Régiek és újabbak. Emlékeztem boldog pillanatokra, amik voltak , de elmúltak. Szép percekre, simogatásra, törődésre, örömre, bánatra, szeretetre, szerelemre, mindarra ami volt, de elmúlt. Mert ez az élet rendje.
Tegnap, tehát ugyanezen a napon eladtam hőn szeretett autómat is... Igazándiból már nem használtam egy ideje, csak állt otthon.Azért meg minek legyen.Szerettem.A szívemhez nőtt. Részben még volt páromtól kaptam, de én választottam, ezen tanultam meg vezetni, kézreállt, szépítgettem, csinosítgattam. De igazán nem használtam most már, azért meg hogy a pénzt vigye...
Könnyes szemmel vettem tőle búcsút.
IDén mondhatni sok "veszteség" ért. Olyan dolgoktól kellett búcsút vennem, részben külső okok miatt, amelyekhez ragaszkodtam, amelyeket szerettem. Munka , társ, kocsim, macskám... Sorolhatnám.
És most itt vagyok. Ezek a szavak, melyeket leírok , nos már ez is a múlt. Mert a jelen , a jelen már egy újabb pillanat.
Tudni kell elfogadni, hogy semmi sem örök. A tegnapi napom az elmúlásról, és annak elfogadásáról szólt, belső békét csak így találhatok.
A filozófia csak spekuláció, a zen viszont részvétel - vegyél részt az éj elmúlásában, vegyél részt az este eljövetelében, ragyogj együtt a csillagokkal, lebegj együtt a felhőkkel. Tedd a részvételt életstílusoddá, és az egész létezés egyszerre akkora öröm, olyan eksztázis lesz... Álmodni se tudnál ennél csodálatosabb világegyetemet."Osho
