Hangfalak

Következzenek a hangfalak! Vaterás szerzemény volt. Kis felbontású képen ábrázolták, melyen hibátlannak tűnt. Persze mikor kézhez kaptam, valami garázsban tartott hangkeltőnek tűnt (ezt igazolhatják a festékkel fröcskölt előlapok, melyeket előszeretettel csavarhúzóval és sniccer segítségével orvosolt az előző tulaj). Igazából a szekrény tetején jól mutatott, így sokáig nem foglalkoztatott.

Előlapot leemelve újabb meglepetés ért. A hangszórótartó alatti rész 15 cm hosszan végig volt repedve. Ezeket javítottam forrasztópáka és egy kis hozaganyag segítségével. Pillanatragasztót nem akartam használni, mert ahhoz elég széles volt a rés, és nem akartam, hogy később megrepedjen.

A hangszórókat egyesével leforrasztgattam, majd külön-külön letesztelgettem. Szerencsére mind hibátlan volt külsőre is és hangilag is. Mivel ez egy régi típusú doboz, ezért a hangváltóban az elektrolit kondikat dobtam, és egy leírás alapján hasonló paraméterű fólia kondenzátorokra cseréltem.

A hangkeltőket láthatóan falra szerelve rögzíthették, ezt a dobozok hátulján lévő furatok bizonyítják, melyeken keresztül volt felcsavarozva. Ezeket becsavaroztam, illetve faragasztóval tömítettem.

Térjünk át a külcsínre!
Mikor még álmaimat szövögettem, úgy képzeltem el, hogy majd egyszer lakk-fehérre fogom festeni az egész hangfaldobozt, a hangszórók pedig feketék maradnak.
Így utólag belegondolva elég giccses lett volna, így valami visszafogottabb külső felé hajlottam. Az új konstrukció a KODA ládám kinézetére épült, mivel szerettem volna, hogy a hangkeltőim egységesen nézzenek ki, tehát fekete legyen, lehetőleg faerezetes. Ha látható helyen van csavar, vagy fém felület, akkor az arany legyen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!