2019. február 23., szombat

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Telefónia rovat

Doogee Y300 – Kecses, akár egy agár

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Vegyes érzéseim vannak: jó ránézni és kézbe venni, de átlag alatti az üzemidő és gyenge a kamera.

[ ÚJ TESZT ]

A Doogee márkanévről sokan kutyára asszociálnak, ilyen megközelítésben pedig az Y300 minden bizonnyal a márka agara. Ezt pedig rögtön a készülékkel való első találkozás nyilvánvalóvá teszi. A telefont kézbe véve valamennyi ismerősöm elismerően nyilatkozott annak elegáns, kecses megjelenéséről.
Ez egyértelműen a prémium anyaghasználatnak (csupa fém és üveg), valamint az ultravékony kialakításnak köszönhető. A formanyelv engem az Xperiákra és Lumiákra emlékeztet, amit kifejezetten szimpatikusnak tartok, hiszen korábban egy Lumia 925-öt használtam nagy megelégedéssel.

Hasonló hardveres felszereltségű kínai telefonokat egyébként már jóval olcsóbban is lehet kapni, de azok nem rendelkeznek ilyen prémium minőségű külsővel. Arra a kérdésre, hogy ez megéri-e a felárat, valószínűleg kevesen válaszolnak igennel, mivel ez a típus annak ellenére igen ritka, hogy nagyjából fél éve indult a forgalmazása. Hazánkban nem is nagyon lehet kapni, ezért az enyémet a GearBesttől rendeltem (EU raktárból), kb. 35.000 Ft-nak megfelelő összegért.

A készülék 3 színben létezik: fehér, fekete, és arany (pezsgőszín), de nekem a gyári képek alapján egyértelműen a fekete tetszett a legjobban. Utólag egyáltalán nem bántam meg a színválasztást, bár ennek a színnek a hátránya annyiban elvitathatatlan, hogy lezárt képernyőnél első pillantásra nem mindig tudom megkülönböztetni a készülék két oldalát.

A kék színű kartondobozban adatkábel, töltőadapter, sztereó fülhallgató, SIM-tű és nanoSIM adapter, tartalék kijelzővédő fólia, víztiszta műanyag hátlap, és egy 32 GB-os microSD memóriakártya (!) található. Utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy sajnos választanunk kell a két SIM kártya, vagy egy SIM és egy microSD kártya használata között. Ezeket egyébként a telefon jobb oldalán található SIM-tálca segítségével tudjuk behelyezni.

A fizikai gombok (hangerőállító- és bekapcsoló gomb) így a készülék bal oldalán kaptak helyet, ami kis megszokást igényel, illetve elsősorban a balkezeseknek kedvez. A gombok egyébként fémből vannak, icipicit lötyögnek, megnyomásuk csekély erőkifejtést igényel. A bekapcsoló gomb talán túlságosan is, ugyanis a készülék megfogásakor gyakran sikerül akaratlanul is megnyomnom.

A telefon paraméterei átlagosnak mondhatók a saját súlycsoportjában, legfeljebb a 32 GB belső tárhely emeli a kategóriatársak fölé. Szót kell azonban ejteni arról is, hogy néhány jellemző vonatkozásában a valóság eltér a gyáriak által megadottaktól. Először is, nem 2 db microSIM-et, hanem egy micro- és egy nanoSIM-et kezel a telefon.
A gyáriak leginkább a készülék tömegével kapcsolatban csúsztattak, ugyanis ez jelentősen eltér a megadott 145 g-tól, méréseim alapján 167 g. Ezzel önmagában nem lenne túl nagy gond, de a csúszós üveg hátlap, a készülékház alsó és felső élei, valamint a nagy tömeg összességében hosszú távon kissé kényelmetlen fogást eredményeznek. A gyári specifikációk között továbbá MediaTek MT6735 processzort találunk, valójában azonban ennek a processzornak az olcsóbb és kisebb teljesítményű, MT6735P jelű változata teljesít szolgálatot az Y300-ban.

Az 5 colos, HD felbontású (1280x720 pixel) IPS kijelző színei, fényereje és betekintési szögei kiválóak, az in-cell technológiának köszönhetően pedig rendkívül vékony is. A kijelző alatt nem találunk sem fizikai, sem kapacitív gombokat, így az Android operációs rendszer virtuális gombjai a kijelzőből csípnek le maguknak. Az érintőpanel egyszerre legfeljebb 5 ponton képes érzékelni, és sokféle gesztusvezérlést támogat (pl. duplakoppos ébresztés). A kijelzőt 2.5D típusú Gorilla Glass üveg védi, azt viszont nem tudni, hogy pontosan melyik verzió. Itt jegyezném meg, hogy a hátlap is 2.5D üveg, azonban vélhetően nem Gorilla Glass, mivel sajnos hajlamos a karcolódásra, így oda kell figyelni, hogy védőtok nélkül milyen felületre tesszük le a telefont.

Az 1,0 GHz-es négymagos processzor elég jól teljesít, ha nem játékokat futtat rajta az ember, egyáltalán nem érzi lassúnak a telefont. A 2 GB memória is szinte mindenre elegendő, az átlagos memóriahasználat nálam 1,2 GB körül szokott alakulni. A 32 GB belső tárhelyből alapból 26 GB áll a felhasználó rendelkezésére, ezt lehet bővíteni a tartozék 32 GB-os microSD kártyával. Ennél nagyobb kapacitású memóriakártyát egyébként nem is kezel a telefon.

Van 4G adatátvitel, ráadásul a hazánkban sok felhasználó számára nélkülözhetetlen B20 sávon is. A hangszórók és a mikrofon hangminősége kiváló, hívás közben mindkét fél jól hallja a másikat. A WiFi stabil és gyors, eddig semmilyen anomáliát nem tapasztaltam. A GPS-t nem próbáltam, de külföldi tesztekben pontosnak találták. Alap a Bluetooth, de van értesítési LED és fényszenzor is, utóbbi segítségével precízen működik a kijelző fényerejének automatikus állítása.

A hátlapi kamera egy 8 megapixeles (interpolációval 13 megapixeles) SONY szenzorból és egy f/2.8 (egyes forrásokban tévesen f/2.2) fényerejű optikából álló egység, ami a gyári kameraszoftverrel kiegészülve sajnos meglehetősen gyenge minőségű képeket produkál. A fotók legfeljebb a kijelzőn mutatnak jól, belenagyítva sajnos látszik, hogy a képfeldolgozás során néhány paraméter (kontraszt, mikrokontraszt, élesítés) erősen túl lett tolva. Az interpoláció is csak marketingfogás, ettől nem lesznek jobbak a képek. A HDR mód egész ígéretes lenne, ha nem roncsolná még tovább a kép apró részleteit.

HDR módban készült kép

A gyenge fényviszonyok mellett történő fotózást egyszerű, egyetlen LED-ből álló villanó segíti. Hogy valami pozitívat is mondjak a kameráról, az automatikus élesség- és fehéregyensúly állítás hibátlanul működik. Az előlapi kamera egy 5 megapixeles (interpolációval 8 megapixeles) szenzorból, valamint egy szintén f/2.8 fényerejű optikából áll. A minőségéről nem tudok nyilatkozni, mivel még nem használtam. A videó felbontása 1280x720, a minősége kielégítő. Sajnos azt kell mondjam, hogy az öregecske Lumia 925 fényképezés terén még mindig jobban helytáll, mint az Y300.

Felül: Doogee Y300, alul: Nokia Lumia 925

A kamera mellett az üzemidőt érzem a készülék Achilles-sarkának. A 2200 mAh kapacitású, nem cserélhető akkumulátor papíron sem tűnik soknak, és ezt a napi használat is igazolja. 24 óra készenléti- és 2 óra kijelzőidő után nem marad sok az akksiban, ha folyamatosan megy a 4G és a WiFi is. Gyakorlatilag naponta kell tölteni a telefont, ha úgy vesszük, ez a 6,9 mm-es vastagság ára. Lehet, hogy a Marshmallow is ludas valamennyire a dologban, mivel számos más típus felhasználója is gyorsabb merülésre panaszkodik Lollipopról való váltás után.

Ha már az operációs rendszernél tartunk, egy viszonylag kis mértékben módosított felhasználói felülettel rendelkező, stock Android 6.0 (Marshmallow) fut a készüléken, amihez egyelőre egyetlen OTA frissítés érkezett. Akadásmentesen fut, de nagyon funkciószegény pl. a Samsung TouchWiz felületéhez képest.

Mindent összevetve vegyes érzéseim vannak a telefonnal kapcsolatban. Nagyon jó ránézni és kézbe venni, ilyen szép, letisztult külsővel talán még a felsőkategóriás Lumiám sem bírt. A nagy tárhely és a remek kijelző szintén a készülék erősségei, de az átlag alatti üzemidő, a fapados rendszer és a gyenge kamera lerontják az összképet. Olyanoknak tudom ajánlani, akik nem akarnak egy havi fizetést telefonra költeni, a külső megjelenés ugyanakkor fontos szempont számukra, és tudják, mire számíthatnak a rendszertől, továbbá – hozzám hasonlóan – elsősorban nem a telefonjukkal fotóznak. Összességében leszögezhető, hogy a Doogee nem egy kutyaütő gyártó, de a következő modelljeikkel egy kicsivel nagyobbat kell villantsanak (és nem csak papíron), ha újra pénzt akarnak látni tőlem.

Hirdetés

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.