2019. január 20., vasárnap

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Délkelet-Ázsia 5 hétben

Itt hagyva az európai telet, január végén Márk barátommal Délkelet-Ázsiába indultunk egy 4000 km-es útra.

[ ÚJ TESZT ]

Ninh Binh – An Trang

Másnap irány Ninh Binh. A hely maga egy 160 ezres város, önmagában nincsen látnivaló, viszont 10 percnyi biciklizés után hegyek, rizsföldek, tavak fogadnak.

De ne menjünk annyira előre. Átszállással és taxizással megérkeztünk a hostelünkbe, ami a város szélén volt. Mikor megérkeztünk, a recepciós már ültetett is le minket, és öntötte a teát (nagyon finom). Ez egyébként egy általános szokás, itt még a bankban is úgy mennek a dolgok, hogy megfogják a karod és ültetnek le, állva nem lehet ügyet intézni. Ha megkérded, mennyibe kerül egy kabát, válasz helyett már veszik le, és bátorítanak, hogy próbáld föl.


Pár percnyi biciklizés után utat törnek maguknak a hegyek és rizsföldek

Szóval nem működött a vízmelegítőnk, ezért többször elnézést kért, még leárazást is kaptunk. Ha valahogy nem ment a kommunikáció, akkor jött a Google fordító. Elővette az iPhone-ját és leírta, amit mondani szeretett volna. Nagyon talpraesett volt. Mikor mondtuk, hogy szeretnénk biciklit használni, szomorúan jelezte, hogy minden bicikli foglalt, elvégre délután érkeztünk meg.

Már beletörődtünk, hogy ma nem fogunk kimenni a hegyekbe, mikor jött egy kocsi rajta két biciklivel, az úr pedig vidáman közölte, hogy megvannak a biciklik. Ezt nevezik customer service-nek.


Ninh Binh külterülete

És ez nem egyedi, mármint az, de alapvetően ilyen kedvesek a vietnamiak és vendégszeretőek. Már-már kellemetlenül éreztük magunkat. Biciklire pattantunk és irány a vadon.


Rizsföldek mindenhol

Pár perc után magunk mögött hagytuk a várost, és kis falvakban jártunk. Nem nagyon láthatnak itt fehér embert, ugyanis mindenki integetett és köszönt nekünk. Néha egy-egy „how are you” is elhangzott. Igazi rocksztároknak éreztük magunkat Márkkal.

Tekerés közben láttunk iskolákat vörösbe göngyölve. Az utcákon hangosbemondóban ment valami, néha zene, máskor valami beszéd, ami akár lehetett híradó, akár valami mozgalmi beszéd is.


An Trang eleje

Kitekertünk An Trangba (a Kong: Skull Islandet is itt forgatták, a Halong öböllel és a Tam Coc-kal egyetemben). Tam Coc mellett ez a másik csónakázási lehetőség a környéken. Azt olvastuk, hogy ez kevésbé turista lepte, ezért ide jöttünk. Nos, ha turista alatt a nyugatiakat értik, akkor ez igaz, egyébként a hely dugig van vietnamiakkal és kínaiakkal.


An Trang

A ködös idő es a sok ember ellenére is meseszerű látvány volt a hely. Rengeteg hegy, tó, barlang között mentünk. Röpke két órát csónakáztunk. Főleg akkor élvezhető a hely meghittsége, amikor nem kiabáltak a helyiek (szeretnek hangosan ordítozni még akkor is, ha pár centire van a címzett).


Esküvői fotózást is elkaptunk

Másnap még egyszer kibicikliztünk a hegyekbe, ám ezúttal egy pagodaegyüttes közelébe. Egész sokat bringáztunk, mire kiértünk, ráadásul az emelkedők és a szél nem voltak a barátaink. Miután járgányainkat leraktuk, még elég sokat kellett gyalogolnunk, hogy elérjük a pagodát. Itt már kezdett nekem sok lenni Buddhából, de a kilátás mindig jó a magasból. Miután visszamentünk, összeszedelődzködtünk, és elindultunk az éjszakai busz fele, ami 500 km-et vitt minket a közép-vietnami Huéba.


Pagoda


Kilátás a Pagodáról

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

  • Interpol-razzia Délkelet-Ázsiában

  • Bog utazik: Grúzia

    Addig menjetek, amíg ilyen. Odajutni kicsit szívás, de kárpótol az ország ezért, noha nem árt felkészülni a furcsaságokra.

  • Kansai kalandok

    Rövid bemutató a „tágabb” Kansai régió, Oszaka, Kiotó, Vakajama és egyéb vidékek közreműködésével.

  • Közlekedés I.

    Elsősorban Magyarország, majd a világ tömeg- és közúti közlekedésével foglalkozó cikksorozat első része.

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.