Luang Prabang – Kuang Si
Luang Prabang 50 ezer főt számlál. A Mekong partján, kissé álmos hangulatú település. Eléggé turista lepte, ennek ellenére nagyon kellemes város. Vannak hegyek, van a Mekong, egy éjszakai piac és egy vízesés a környéken. Ezeket néztük meg, bár a teljes felderítésre nyilván jóval több idő kellene.
Szállásunk mellett a Mekong mellékág
Délután szálltunk ki a hajóból, ami a városközponttól cirka 10 kilométerre kötött ki. Innen tuk-tukkal mentünk tovább. A sofőr 8 embert tuszkolt be, majd mindannyiunkat a szállásunkhoz vitt. A szállásunk a Mekong mellékágának partján volt. Aznap a lepakolás után már csak a vacsora és a főutcán való nézelődés maradt.
Éjszakai piac
A főutca 8 óra után az éjszakai piacnak adja át a helyét. Esti hűvösben sokkal jobb nézelődni, mint a nappali pokolban. A kézműves áruk mellett ételstandok is felsorakoznak, ahogy leszáll az éj. Francia gyarmat révén európai édességet is lehet találni, valamint bagett szendvicseket, roston csirkeszeleteket. Az étel továbbra is kifogástalan Délkelet-Ázsiában.
Édességstand az esti bazárban
Második nap körbe kérdezősködtünk, hogyan tudunk olcsón kijutni a Kuang Si vízeséshez, amit itt a fő attrakciónak szántunk. Eredetileg kerékpár volt a terv, de Márk talált pár elrettentő írást a neten, ahol rémálomnak írták le az emelkedőket. Maradt a szervezett túra.
Mivel nem akartunk 3-szor annyit költeni repjegyre innen Hanoiba, mint amennyibe a busz kerül (bárcsak megtettük volna), ezért aznap a buszt is el kellett intéznünk.
Vietnami vízumunk február 13-tól volt érvényes, ezért 12-ére, vasárnapra akartuk venni a jegyet, mivel a sok menetidő miatt amúgy is csak 13-án érünk a határra. Olvastam, hogy csütörtök kivételével minden nap este 6-kor indul a busz. Természetesen valamiért ezen a vasárnapon nem ment. Elmagyarázni nem tudták mi a gond, a lényeg, hogy két választás volt; vagy 13-án megyünk, vagy valahogy elintézzük a vízumot, hogy egy nappal korábban legyen érvényes, és 11-én indulunk útnak.
Mivel 1600 km várt ránk Vietnamba, ezért az utóbbit választottuk. Persze ehhez meg kellett látogatnunk a helyi Vietnami követséget. A vízumunkon a dátumot átírták, meg valamit firkantottak rá, ami 10 dollárunkba került. Fizetésnél a dollár helyi kipbe való átszámolása a pénztáros hölgynek úgy tűnik, gondot okozott. Elővett egy csomó pénzt, megpróbált visszaadni, majd kis számolás után elnevette magát és odaadta Márknak a pénzt, hogy oldja meg ő.
Mount Phousi
Megvolt a jegyünk, a vízumot átírtuk, készen álltunk Vietnamra. Ám előtte elmentünk a Kuang Si vízeséshez.
Még szerencse, hogy nem biciklivel jöttünk. Azt hiszem, hőbörögtem volna már rögtön az elején. Nem is beszélve a végén levő emelkedőkről. Ám kocsival egy óra alatt kiértünk, majd szépen besétáltunk a komplexumba. Mivel ez nem egy vízesés. Ez sok vízesés egy helyen. Már messziről hipnotizáló volt a víz színe. A levegő illata, a víz csobogásának hangja, a víz színe akár orvosi terápiaként is használható lenne.
Kuang Si vízesés videón
Mount Phousi
Másnap felmásztunk a belváros közepén levő hegyre, ahol nagyon jó kilátás nyílt a városra. Találkoztunk egy szerzetessel, aki, mint kiderült, szegény családból származik, és nem tud hazautazni, de angolt tanul. Ezeket a mondatokat mindenesetre rendesen megtanulta, mert elmondta vagy 10-szer. Az ismerkedést rövidre vágva elbúcsúztunk tőle, és elbattyogtunk. Már nem tudjuk meg, hogy csak nyomatékosítani akarta-e az élettörténetét, vagy csak a pénzkérés részéről maradtunk le.
Másnap bevásároltunk az útra a helyi szupermarketben (Laoszban a nyugati láncok tiltva vannak, így ezt a helyi üzletet is elég nehezen találtuk meg). Utána pedig kitaxiztunk a buszállomásra és elindultunk Vietnam fele.
Kuang Si
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
