2018. június 25., hétfő

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Délkelet-Ázsia 5 hétben

Itt hagyva az európai telet, január végén Márk barátommal Délkelet-Ázsiába indultunk egy 4000 km-es útra.

[ ÚJ TESZT ]

Chiang Mai – Doi Inthanon

A vonatunk Chiang Maiba a szétesés határán volt. Egy-egy nagyobb kanyarnál csak reménykedtünk, hogy a 700 km-es utat kibírja. Legalább 30-50 perc volt, mire kikeveredtünk Bangkokból. Megtetszett a város, legalábbis a metropolisokhoz képest, ám azért tény, hogy vonatból megláttuk, amit másképp valószínűleg nem. Rengeteg a nyomornegyed. Mikor elhagytunk egyet, ahogy mentünk kifele, jöttek újabbak. Sokáig mentünk kifele.

Később már hegyeket is láttunk, rizsföldeket. Lassan leeresztették az ágyakat, és a vonat átalakult alvóvonattá. Nyugovóra tértünk. Annyira sokat nem sikerült aludni, ezért amikor 4.30-kor, hajnalban beértünk Chiang Mai állomására, rögtön kávéval indítottunk.


Thai baht

Még sötét volt, amikor elindultunk a szállásra. Alig mászkáltak az utcán. Persze a tuk-tuk sofőrok megtaláltak minket. Ráadásul elkaptuk a napfelkeltét is, nem mintha a város völgyéből sokat láttunk volna belőle. A GPS sajnos pár méterrel arrébb jelezte szállásunkat, így kis keresgéléssel ugyan, de sikerült megtalálni, ahol még be sem checkoltunk, de máris kávéval kínáltak. Tudtam, hogy jó helyre érkeztünk.


Szállásunk

A csomagunkat leraktuk, majd elindultunk várost nézni. Chiang Mai számomra az utunk csúcsa volt. Voltunk szebb helyeken is, de az emberek, a hangulat, a város összképe és a sok látnivaló, számomra nagyon szimpatikussá tették a települést. 400 ezer lakosa van agglomerációval együtt. Azt hiszem, ez pont élhető kompromisszum. Az idő hűvösebb, mint Bangkokban, persze ez nem jelenti, hogy itt hideg lenne, mindössze, ha Bangkokban 34 fok van, akkor itt “csak” 32.


Chiang Mai óváros napfelkelte után nem sokkal


Egy templom belseje a sok közül

A környező hegyek, folyók, elefántparkok rengeteg kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak. Az óváros pedig teli van éttermekkel, kávézókkal, boltokkal, buddhista templomokkal. Nem csoda, hogy elég sok a nyugati is errefelé. Nem csak turistákról beszélek, hanem nagyon sokan itt is élnek, ahogy olvastam blogokat, közkedvelt célpont ez az expatoknak. Rengeteget lehet látni az óvárost elválasztó mesterséges vizesárok (furán hangzik, de ez inkább az, mint folyó) partjain futni, edzeni, vagy csak sétálni.


Az óváros határa

Ahova el akartunk menni mindenféleképpen, az Doi Inthanon, Thaiföld legmagasabb pontja. Elég messzi van Chiang Mai-tól, ezért vagy robogó, vagy szervezett túra játszik. Utóbbival mentünk. Rengeteg ügynökség van a városban, és elég nagy a szórás az árban, ezért érdemes széjjel nézni. Az ügynökségek egyébként majd’ minden látványosságra kínálnak szervezett túralehetőséget. Kajak/kenu, elefántpark, túrázás. A turizmus ki van építve. Természetesen a legolcsóbbal mentünk.


Kilátás a Doi Inthanonon lévő templomkertről

Kisbusszal indultunk, 11-en, plusz a sofőr és az idegenvezető. Ő nagyon jó fej volt, mesélt pár dolgot a hegyekről, az ópiumszabályozásról, a helyi törzsekről, valamint megpróbálta elmagyarázni a thai köszönést, amit nem sikerült akkor felfognom, csak később egy YouTube videóból. Elindultunk, majd körülbelül másfél óra múlva alatt megálltunk egy vízesésnél. Nagyon szép volt az erdőben, bár kicsit messze volt a rámpa, ahonnan rá lehetett látni.


Idegenvezetőnk a Wachirathan vízesés előtt

Második megállónk egy helyi törzsnél volt, akik Burmából települtek ide, még jó 50 évvel ezelőtt, de thai állompolgárok már. Szövögetnek, valamint állattenyésztésnek szentelik idejüket, ha már az ópiumot nem lehet kultiválni. Ja, és kávét is pörkölnek, ami jó erős és friss.

Ezután egy másik vízesést lestünk meg, ami jóval nagyobb volt az előzőnél, és szerencsére közelebb is tudtunk menni. A levegő illata nagyon magával ragadó, amilyen párás és friss.


Wachirathan vízesés

Utunk végén felmentünk a csúcsra, ami egy erdőben volt. A csúcs egy emléktáblával volt jelölve, ám a körülötte lévő sűrű erdőnek köszönhetően innen nem láttunk rá a környező vidékre. Ez egészen addig váratott magára, míg el nem értük a királynak és királynénak emelt két templomcsúcsot (Naphamethinidon és Naphaphonphumisiri), ahonnan szép kilátás nyílt a környező völgyekre. Egy órát tölthettünk itt, majd visszaindultunk Chiang Mai-ba.


Naphamethinidon és Naphaphonphumisiri körüli kertek

Az étel továbbra is nagyon jó volt. Akárhova ültünk be, fenomenális ízeket kóstolhattunk meg. Ezt nem csak mi gondoltuk így, hisz ebéd- és vacsoraidőben a jobb éttermeknél bizony hosszú sor alakult ki.

Tartottunk egy pihenőnapot is, hisz mióta elindultunk, csak mentünk megállás nélkül, gondoltuk, jól fog esni a feltöltődés. Mindössze a buszmegállóhoz gyalogoltunk aznap, ahol megvettük a Chiang Rai-ba tartó buszjegyünket. Este megnéztük az egyik parkot az óvárosban, ahol az úgynevezett virágfesztiválra készülnek, ami, mint megtudtunk, többször van egy évben, és végigmegy észak városain.


Virág fesztivál

Másnap pedig elsétáltunk egy vízeséshez a hegyekbe. Tuk-tukkal kimentünk a helyi állatkerthez, ami a város határán fekszik, és onnan kigyalogoltunk a hegyekbe. Talán ez volt az út legemlékezetesebb pontja Phu Chi Fa után. Az oka pedig azon kívül, hogy szép volt a táj, az, hogy nagyon jó rálátást kaptunk a városra a közeli hegyekről, leginkább az volt, hogy ez a túra a sajátunk volt. Megnéztünk hol van a vízesés, beraktuk a GPS-be, és elindultunk. Kisebb dzsungelen is átmentünk, no persze nem kellett anakondákkal hadakozni.


Kilátás Chiang Maira


Monthathan vízesés


Monthathan vízesés

Miután visszaértünk, még az állatkertbe is benéztünk.
Másnap pedig reggel indultunk a buszhoz, ami Chiang Rai-ba vitt minket. Tudtam, hogy jó lesz, de az a pár nap, amit Chiang Mai-ban töltöttünk, elég volt, hogy szívem csücskébe zárjam.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Hirdetés

Copyright © 2000-2018 PROHARDVER Informatikai Kft.