2018. szeptember 23., vasárnap

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Délkelet-Ázsia 5 hétben

Itt hagyva az európai telet, január végén Márk barátommal Délkelet-Ázsiába indultunk egy 4000 km-es útra.

[ ÚJ TESZT ]

Hanoi – Halong öböl

Beértünk egy buszállomásra, ami úgy 10 kilométerre lehetett a belvárostól, ahol a szállásunk is volt. Egy brazil hölggyel közösen fogtunk taxit, hogy a költségeket enyhítsük. Na persze ettől függetlenül lehúzott a sofőr minket, mondván túl messzi van a nő és a mi szállásunk, ezért a megbeszélt ár nem lesz jó. Ennek az elmagyarázása úgy történt, hogy megbökte a vállam, jelezve, hogy ez a pont, ahol most vagyunk, majd két kezével színpadiasan két ellentétes félkört irt le, miközben agonizáló hangot hallatott.

Egye fene, csak érjünk a szállásra es aludjunk. Út közben sikerült várost nézni, meg pár RNB klipet megnézni a beépített monitoron a kocsiban.

Hanoi Vietnam második legnépesebb városa, a főváros, politikai központ. A franciák kivonulása után kétfelé szakadt Vietnam északi részének központja. Nem vagyok a történelemben szakértő, ha valaki többet szeretne tudni Vietnam elég sűrű történelméről, az internet bőséges forrás.


Belváros – kutya – felöltöztetve

Vietnamban szeretik a neont. Minden ki van világítva. Leginkább a karaoke bárok, amik minden sarkon vannak. A robogók a forgalom 90%-át teszik ki, és nincsen KRESZ. Mármint lehet, hogy van, de azt használni vagy gyengeség, vagy még nem kezdték el tanítani. Gondolom a biztosítás, mint olyan, csak valami ködös fogalom.


Hoan Kiem tó éjszaka

A lényeg, hogy mész, ahogy tudsz, ha ez nem megy, mert valaki eléd áll, akkor dudálsz addig, ameddig újból nem lesz szabad az út. Persze mondhatjuk, hogy áá, igen, mennyivel másabb a kultúra, meg a világegyetem elrendezi, hisz mégiscsak működik. Nem, nem működik. Motorbalesetben napi 20 ember hal meg. Ez messze van az „optimálistól”, még akkor is, ha 90 millióan élnek itt.


Belváros??? Random kakas akármikor felbukkanhat

Amikor először kezdtünk el gyalogosan közlekedni, rájöttünk, hogy a közlekedési lámpáknál a piros az esetek 60%-ában állítja meg őket, és minden egyes átkelés előtt jobb, ha békét kötünk a teremtővel. Inkább káosz ez, amit rögtön fel kellene számolni.


Szállásunkon elővigyázatosság

A szállásunkon közölték, hogy nincsen szabad szobájuk, ezért az egyik társhostelbe menjünk, csak az első éjszakára. Míg átsétáltunk a belváros szűk utcáin, rájöttünk, hogy Vietnam népes. Nyüzsgés mindenhol. A hostel meg olyan volt, hogy legszívesebben semmihez nem értünk volna hozzá. A fáradtság miatt sikerült hamar elaludni.


Kilincs nincs, kosz van

Másnap átmentünk az eredetileg foglalt helyre, ahol egy 8 ágyas koleszszobát kaptunk meg, csak ketten. Lepakolás után felkerekedtünk felfedezni a várost.


Hoan Kiem tó

Érdekes város Hanoi. Az első, ami szembetűnik, az a hőmérséklet. Napközben 20-25 fok, de télen lehet akár 10 fok is. Délkelet-ázsiai országhoz képest ez egészen “hideg”. Másik, hogy eléggé ködös. Ahogy megtudtuk, más évszakokban is, nem csak télen. Ráadásul négy évszak van, ahogy nálunk: tél, tavasz, nyár, ősz. Thaiföldöt például a Chiang Mai-ban lévő idegenvezetőnk úgy jellemezte, hogy van 3 évszak: forró, forróbb, legforróbb.

Régen földrajz órán eléggé "nap beesési szög" gyerek voltam, nagyon érdekelt, hogy milyen éghajlat van hol, és miért alakult ki, ezért ennek is utánanéztem. Hanoi alig van északabbra, mint Chiang Rai, ennek ellenére Chiang Rai-ban délután olyan meleg volt februárban, hogy majd összeestél. Itt viszont inkább olyan, mint egy magyar tavasz. Szóval elméletileg a szibériai nagyon hideg levegő ér el ide télen, ami felelős azért az extrém hidegért Mongóliában, és a hasonló szubtrópusi időjárásért Tajvanon vagy Hong Kongban. Persze ettől függetlenül nyáron Hanoiban is földbe döngöl a nap. Földrajz óra vége.

Továbbá a belváros elég sok része európai hatást kelt. Persze nem kell arra gondolni, hogy a köd és az európai jelleg miatt olyan, mintha Londonban mászkálna az ember, de Bangkok után teljesen más hangot üt meg Hanoi.


Hoen Kiem tó

Van itt egész nagy tó, keresztény templom, komcsi zászló, random kakas a belváros közepén. Mint megtudtuk, Vietnam Délkelet-Ázsia Magyarországa. Mindenki csesztette őket a történelem folyamán: Kína, Japán, a franciák, az oroszok, Amerika. Ebből kifolyólag rengeteg kínai pagoda is megmaradt náluk, és pár japán épület is.


Utca a belvárosból

A vietnamiak fehérebbek, főleg itt északon, mint a thaiok vagy laosziak. Viszont a magyar hasonlatra visszatérve, rajtuk is keresztülment mindenki, és ez látszódik, hisz ahol kevert a génállomány, ott az emberek általánosságban egészségesebben néznek ki (ugye Egyesült Királyság, és a vérvonal tisztán tartása). A populáció nagyon nagy, főleg, hogy Vietnam mindössze háromszor akkora, mint Magyarország, viszont lakossága 9-szer nagyobb. Rendkívül fiatal is az ország, a népesség fele 30 alatt van. Ha tippelnem kellene, akkor Vietnam nagy fejlődésen fog keresztülmenni az elkövetkezendő évtizedekben.


St. Joseph templom

Egy kínai épületegyüttest látogattunk meg első nap, ami nyugodt volt, elszeparálva a város zajától. Itt találkoztunk először azzal a jelenséggel, amiről később olvastam is. A vietnamiak csak véletlenszerűen odajönnek az európaiakhoz/amerikaiakhoz, és minden mögöttes szándék nélkül érdeklődnek, honnan jöttünk, meg lenne-e kedvünk beszélgetni velük angolul.


Vietnami dong

Hogy ne lenne? Amilyen introvertált vagyok, ez fordítva amúgy sem történne meg. Mint kiderült, a hölgy és barátja egy helyi napilapnak dolgoznak, szerkesztőként, és néha kijönnek ide társalogni. Kellemesen elbeszélgettünk, kérdezgettünk Vietnamról, illetve fordítva, honnan valósiak vagyunk, milyen Magyarország, milyen Anglia. Később vietnami telefonszám híján felvettük egymást Facebookon, és azóta is váltunk pár szót, illetve rengeteg segítséget kaptunk, mit érdemes meglátogatni utunk során.


Üvegpohárban bassz*k oda

Nem maradhatott ki a mozi sem. Szerencsére nem szinkronizálnak itt sem, ezért angolul meg tudtuk nézni a John Wick 2-t. Persze a mozihoz junk food is dukál, ezért a KFC-t is felfedeztük. Márk a feliratnak köszönhetően megtanulta, hogy a „khong” vietnamiul „nem”.

Elkezdtünk asszimilálódni.

Másnap irány a Halong öböl, ami egy sziklákkal sűrűn tűzdelt öbölrész. Vietnam talán legikonikusabb látnivalója, a Google kb. ezt dobja ki elsőnek. Egy napos túrát választottunk. Csak reménykedni tudtunk, hogy nem fogjuk megbánni, hogy ilyen rövid útra megyünk. 1-3 napos kiruccanásokat terveznek ide.

Exponenciálisan drágulnak a túrák. Több napos esetén lehet választani, hogy egy szigeten szeretnél-e aludni, vagy hajón. A hajón való alvás lehetősége csábító volt, plusz Hanoiból sem kevés idő kikeveredni.
Ezért vacilláltunk egy kicsit, melyik legyen, de végül maradtunk az egynaposnál.


Halong öböl


Halong öböl

Idegenvezetőnk konkrétan egy ripacs volt, aki mesélt mindenről, csak nem a Halong öbölről. Rögtön elkezdte reklámozni más túráikat. Egy darabig hallgattam, majd inkább visszaraktam a fülest.
Utunk a szokásos vietnami tempóban ment. Nagyon lassan. 8 óra után nem sokkal indultunk el, és 1 óra körül szálltunk fel a hajóra. Kicsit még esztelenkedtünk a beszállásnál, majd elindultunk az öbölbe.

Az egész hely gyönyörű és grandiózus. Egész különleges élmény végighajózni. Ráadásul egy elkerített részben volt lehetőségünk csónakázni is. Viszont nem bántuk meg, hogy 1 napra mentünk. Frenetikus hely, de 4 óra alatt tökéletesen elég élményt kap az ember. Nem mintha nem lehetne itt hónapokat eltölteni, de arra, hogy megismerd és átéld, ez a pár óra is elég.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Hirdetés

Copyright © 2000-2018 PROHARDVER Informatikai Kft.