Záró gondolatok

Az itt lévő képek nem általunk lettek készítve.
Az előző oldalakon lévők viszont igen. Eredeti minőségben megtekinthetőek:
flickr

Az eltöltött 5 hét életem legjobb 5 hete volt. Ez nem pusztán a tájnak köszönhető, bár nagyban közrejátszott.

Nem kell mondani, hogy Délkelet-Ázsia gyönyörű hely. Rengeteg látnivalójából igazából csak ízelítőt kaptunk. Thaiföldnek északi részén jártunk (Márk korábban volt délen), de szűk két hét alatt nem lehet bejárni egy ekkora területet. Bangkok 15 milliós metropolisz, Chiang Mai-ban és Chiang Rai-ban az ügynökségeknek vastag mappája van a látnivalókról. Még akkor nem beszéltük Pairól, Pattayáról, Ao Nangról, Phuketról. Laoszban a Mekongot láttuk, valamint egy keveset Luang Prabangból. Vientiane vagy Bolaven Platue vízeséseihez közünk nem volt. Vietnam óriási, Sa Pa rizsföldjei, Son Doong barlangjai, a Mekong deltája, vagy a déli szigetek mind-mind kimaradtak.

Bolaven Plateu, Laosz déli részén

Ez csak három ország, de ott van Mianmar, Malajzia, Kambodzsa, Szingapúr, Indonézia és Fülöp-szigetek. Szóval a táj egyértelműen gyönyörű, de emellett más tényezők is vannak, ami miatt nagyon jó volt ott tölteni az időt.

Thai "rolled" fagyi, nem csak kinézetre, ízre is különleges

Az egyik ilyen az étel. A magyar konyha nagyon jó, nagyon változatos és ízletes, a délkelet-ázsiai szintúgy. Az angol sivárság után egyszerűen a sok frissen sült zöldség, csirke, különleges ízesítések, frissen facsart gyümölcslevek remek gasztronómiai élvezetként szolgáltak.

Személyes kedvencem a kesudiós csirke

A következő az időjárás. Nem tudom, milyen lehet az esős évszak a térségben (állítólag szeptemberben Bangkok utcái el vannak árasztva), a páratartalom hosszú távon biztos nem kellemes, de az állandó jó időt könnyű megszokni. Nyilván Bangkok a maga folyamatos 30+-ával talán már a másik véglet, de alapvetően a trópusi éghajlat könnyebben elviselhető számomra, mint a hideg, főleg az extrém hideg és hőség félévenkénti váltakozása.

Bangkok víz alatt

Ám a legmegnyerőbb számomra, a legnagyobb vonzerő az emberek. Ha egy szóval kellene jellemeznem őket (persze mindenhol vannak kivételek, tudjuk), akkor azt kéne mondanom, hogy szerények. És ez megnyerő. Tudják, hogy nem ők vannak a világ közepén. Kedvesek, érdeklődőek. Ezen sorok leginkább Vietnamra igazak (mondom ezt annak ellenére, hogy az egyedüli komoly negatív élmény is itt ért), őszintén érdeklődnek irántad, lelkiismeretesek, visszafogottak, barátságosak. Angliában ez zavar a leginkább. Az individualizmus árnyoldala az, mikor azt látod az embereken, hogy mindenki úgy sétál, mintha az egész univerzum körülöttük forogna.

Son Doong barlangjai

Hogy mi ennek az oka, nem tudom. Thaiföldön mondhatnám, hogy a lakosság 95%-a buddhista, de ez Vietnamra már nem igaz. Kommunista ország révén az állam szekularizált, ahogy az emberek is vallástalanok. Valószínűleg a folyamatos elnyomás, harcok, szegénység, a túlélésért folytatott állandó küzdelem miatt más az értékrendjük.

Persze nem fenékig tejfel minden. Ezek az államok szegények, némelyik nagyon. Nyomornegyedek sokasága található, annyi, amennyit már nem lehet elrejteni a városok külterületére. A korrupció is elterjedt (szerencsére ezt nem kellett megtapasztalnunk).

Pho Bien, vietnami tradicionális leves, tulajdonképpen egy kiadós raguleves

Infrastruktúra, mint olyan, sokszor nem, vagy hiányosan létezik. Intézmények szintúgy. A közlekedés Vietnamban a katasztrófával egyenlő, amit az állam is elismer. Ehhez képest már Thaiföld is a rend elemi síkjának tűnik. Laoszban az utak minősége tarthatatlan. Jogsi és biztosítás vezetéshez nem kell. Ha megsérülsz, a mentő nem biztos, hogy elvisz, ha a zsebedben nincsen elegendő pénz.

A busz vagy megáll, vagy nem. Ha zöld van neked, talán átengednek, talán nem. Csatornázás, a víz tisztasága, a metropolisokban az óriási embertömeg, mind-mind baj.

Szóval vannak gondok a régióban bőven. Ennek ellenére turistaként gondolkodás nélkül visszatérnék, akár a most meglátogatott országokba, akár máshova a régióban.

Thai Wai, a köszönés helyi formája, mely eltér attól függően, milyen státuszú köszön kinek

Élnék-e itt? Mióta visszatértem, nagyon sokszor eszembe jut ez a gondolat. Amennyiben valamilyen módon független lennék a helyi infrastruktúrától és intézményrendszertől (pl. távmunka, vagy lenne Angliában egy lakásom, amit ki tudok adni), mindenféleképpen kipróbálnám pár hónapra (aztán lehet, ott is ragadnék). Főleg, hogy a régió eszméletlenül olcsó. Úgy, hogy ott kelljen dolgozni, nem biztos. Első nekifutásra valószínűleg Chiang Mai lenne a célpontom, vagy Luang Prabang, talán Hoi An, sőt még Bangkok lüktetését is kipróbálnám.

Sa Pa rizsteraszai Vietnam északi csücskében

Délkelet-Ázsia, a mihamarabbi viszontlátásra!