Nha Trang – Oroszok

A busz időben megérkezett, és időben indult, pont annyi jegyet adtak el, mint amennyi hely volt a buszon. Mintha nem is Vietnamban lennénk. Mikor leszálltunk Nha Trangban hajnali 5 körül, amikor már meleg volt (visszatértünk a trópusokra), még nem is sejtettük, hogy valamilyen értelemben tényleg nem Vietnamban vagyunk. 20 perces sétánk során a szállodáig vezető úton sok ügynökséget, éttermet láttunk, amiben volt egy közös. Cirill betűk. Orosz ételek, orosz nyelven beszélő idegenvezetők, és úgy általánosságban oroszok mindenhol.

Ja, és igen, megúsztam az utat, se a nadrágomon, se a méltóságomon nem esett csorba.

Márknak rögtön déjà vu-je akadt. A thaiföldi Phuketen volt hasonló érzése, amikor pár éve ott járt. Valószínűleg a part vonzza ide őket, máshol, ahol nem volt tengerpart, csak simán kulturálódni lehetett volna, és felfedezni a hely szépségeit, ott nem nagyon találkoztunk velük.

Napfelkelte, a part egyébként hegyekkel és szigetekkel tűzdelt

Hajnalban értünk oda, ezért sikerült elkapnunk a napfelkeltét a tengerparton. Wow. Tengerpart hegyekkel körbevéve, és kis szigetekkel tarkítva. Miután kipakoltunk, elbaktattunk a vasútállomásra vonatjegyet venni Saigonba. Márk olvasta, hogy gyorsan elkapkodják a jegyeket. Ez történt most is, sajnos ülőhelyet nem tudtunk már venni, ezért maradt az alvójegy.

A part

Közben kisebb mizériát próbáltunk megoldani. Hanoiban felvett millióinkat elvertük, ezért útközben kerestünk egy ATM-et. Hanoiban találtunk HSBC-t, ahonnan 3 milliónál többet fel tudtunk venni. Itt nem volt a GPS szerint.

Márk kártyájával vagy 30 ATM-et megpróbáltunk, 3 bankfiókba mentünk és kérdeztük meg, hol lehet 5 milliónál többet felvenni. Sajnos sok sikerrel nem jártunk. A helyi plázában levő hölgytől aztán sikerült megtudni, hogy HSBC és CitiBank ATM csak Saigonban és Hanoiban van, szóval le kellett nyelnünk a készpénzfelvételi díjat és külön-külön vettünk fel pénzt.

Nem a világvége, de érdemes a két nagyobb városban készpénzt felvenni, sok pluszköltségtől megszabadítja magát az ember.

Az alkohol döbbenetesen olcsó, az ananászlé drágább volt, mint a vodka

Döglődéssel, mozizással, olvasással teltek a napok. Nagyon jó volt kicsit pihenni. Utunk során, de főleg itt Vietnamban, elég gyors tempót diktáltunk, valamint az alvó buszukon sem sikerült annyit és olyat aludni, amit pihentetőnek lehetett volna nevezni.

Rögtön első nap, amikor alig aludtunk, gondoltuk, megmutatjuk a vietnamiaknak, hogyan mulatunk. Hadd lássák a helyi nőstények, milyen vadak az európai kandúrok. Vettünk is vodkát alapozásnak. Persze ezután irány a part, ahol egy tengerparti standnál következett a koktél. Rögtön utána pedig alvás. Még 22 óra előtt.

Po Nagar

Egy programot szerveztünk, ahol kigyalogoltunk egy ősi templomba a város szélére. A város fölötti felvonót is szívesen kipróbáltuk volna, de mivel a felvonó nem puszta attrakció, hanem egy szigetre közlekedési eszköz, külön jegyet nem lehet rá venni. Egybe meg nem akartunk annyit kifizetni. A hely maga átlagos város, ha nem számítjuk az oroszokat és a tengerpartot. Nyilván a tengerpart pofásan néz ki, nem zsúfolt ebben az időben, de a város maga nem vetekedhet Hoi An sokszínűségével.

Utolsó nap reggel indultunk el Vietnam legnépesebb városába, a financiális élet központjába, Saigonba.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!