CV

Megvallom őszintén, azt sem tudom mit jelent, de nagyjából sejtem, hogy az emberek fényezik magukat, lehazudják a csillagokat az égről, a lehető legjobb színben próbálják feltüntetni magukat. Aprópénzre váltva, akarják eladni a lelküket.
Ha nagyon akarnám, kikereshetném a google-ból, de még arra is lusta vagyok.
Mivel szokták kezdeni?
Bemutatkozás?
Zvolenszki Zoltán vagyok, identitás entitás, de inkább ivadék, én vagyok apám legidősebb fia.
Megtisztelő.
A legidősebb fiúra mindig nagyobb felelősség rakódik, több az elvárás, a legkisebbet pedig jobban szeretik.
Édesapámmal a viszonyom bizalmasnak mondható, sokan megirigyelnék.
Rávettem már olyasmire, amire apákat általában nem lehet, egyszer a rendőrök szedték le a Hősök terén az egyik lovas szoborról. A kardjára tűzte az üres sörös dobozt.
De itt most rólam van szó. Egyébként azt sem tudom, minek írom ezt a CV-t, nem szeretnék elhelyezkedni semmilyen munkahelyen, sőt nem szeretnék elérni semmit, mert amire vágytam, azt már a kezembe adta Isten.
Van családom, van munkám, amit szeretek, az életem részévé vált, s olyan helyen élek, ahová mindenki csak vágyakozik.

Mi a következő, iskolák?
Jártam Gyulán általánosba, fene tudja, teher volt, nem jó visszagondolni rá. A B-s csoportból átraktak az utolsó két osztályban a C-be, ahová az elit járt.
Én minden reggel hajnalban keltem, megitattam a teheneket, trágyáztam, utána busszal iskolába. A dobozi úton laktunk, tanyán, kecskékkel, libákkal, disznókkal, bikákkal, tehenekkel, pulykákkal, kacsákkal, tyúkokkal körbevéve.
Nem panaszkodhatom, került az asztalra, s a szeszfőzde is közel volt, korán kapcsolatba kerültem az alkohollal, mostoha apám elküldött egy fél liter pálinkáért, hazafelé belenyaltam.
Iskola után bementem segíteni neki a tehenészetbe, az én reszortom a Laci ló volt, hatalmas muraközi, azzal húztuk be a szénát. Utána ember számba vettek, hajtottunk a Budrió kocsmába, már nem nyomtak barackot a fejemre, hogy igyál egy málnát.
Aki dolgozik, az ember.
Mit iszol fiam?
Igyál fröccsöt, attól nem készül ki a beled, intett apám a fejével amazok felé, akik a vegyes pálinkát vedelték, és úgy le voltak lakva, mint egy albérlet. Kátrányos hangok a vastag cigifelhőben, édeskés trágyaszag, ennyit az általános iskoláról.

Anyám szobafestőnek adott, köztudott, hogy minden festő alkoholista.
Igyekeztem rácáfolni, de a többség elnyomott. Páfrány brigádjába kerültem, mint tanuló. Zolcsi, Jani, Bandika, a többire nem is emlékszem. Kívülről ismertem az összes kocsmát, az illatokat, az arcokat. Munka előtt inni kellett. Culikám ne csináld ezt! Vagy velünk vagy, vagy ellenünk, tudd, hogy hol a helyed. A művezető előtt titkolni kellett, hogy mindenki iszik.
Sok sztorit tudnék mesélni, hogy miből és hogyan ittunk, de inkább két rövidet. Egy négyemeletes épületen dolgoztunk. Mi kezdtük alulról alapmeszeléssel, gletteléssel. Szarásig húztuk a glett vasat, hiába izzadtunk egész nap, alig fizetett. Utánunk jött egy brigád, a csókosok, a brigádvezető haverja volt a főmérnöknek, övéké volt a zsíros meló. Mázolás, négyzetméterenként többszörösét keresték, mint mi.
Culi fiam! Eredj le a földszintre, és locsolj ki két deci vegyes pálinkát minden sarokba!
Volt ájer rendesen, nem sajnáltam. Jött a művezető, megérezte, és leszondáztatta az egész brigádot. Persze egytől egyig ittas volt. Levezényelték őket az épületről, fizetésekből levonás.
Nem vagyok rá büszke, tudtam melyik oldalon állok, a brigád fontos volt, össze kellett tartanunk.
A gyulai várban van egy híd, onnan szoktak a látogatók pénzt ledobni a mélybe.
Páfrány és Jani megálltak a híd két végén, én lemásztam, és egy reklámszatyorba összeszedtem az aprópénzeket. Ha valaki jött jeleztek, s én elbújtam.
Ittunk belőle egy hétig, jutott a dollárboltba is, mert akadt valuta. Osztrák schiling, német márka. Zöld dobozos Salem cigarettát, TIC-TAC-ot, Tobleronét, meg kitudja mit vettem, amit halandó ember a normál boltban nem vásárolhatott.
Hol volt akkoriban Milka csoki? Melba kocka volt meg macis méz.
Páfrányék eladták a festéket is. A főmérnöknek leadták a rendelést, hogy mennyi alapozó, zománc, meg ilyenek, de beleszámolták azt is, amit a lakók kértek, hogy lefessék az ablakokat, bejárati ajtót.
Egyszer lebuktam a főmérnök előtt. Ebédszünetben elmentek piálni, rám hagyták a raktárt. Lépcsőház légójában voltunk, az összes festéket ott tároltuk, még patkányüldözés is volt, lapáttal vertük agyon, visított, mint egy óvodás.
Egyszer jön egy őszes ember Babettával, nem tudtam én ki az, csak imponálni akartam Páfrányéknak. Jön be nagy elánnal, hogy Páfrányék?
Ebédelni mentek, miért mi kell?
Van itt minden, nézzen csak körül, azt hittem le van beszélve Páfránnyal, s rosszkor jött.
Nincs itt hiba, Culi megoldja, eladom neki, ami kell.
Na ő volt a főmérnök, kurva nagy verést kaptam, a falhoz vágtak a pólómnál fogva, Jani kétszer pofonvert, hogy a kurva anyádnak jártatod a pofád?
Akkor megtanultam, hogy mi az élet, nem elég tudni melyik oldalon állsz, tartani kell a pofád.
De ezt nem tőlem tudjátok.

Középiskola? Gimnázium? Azt szoktam hazudni, hogy van, kinézik belőlem, a munkám miatt többet is. Látják, hogy milyen sürge-pörge vagyok, hirtelen megoldom, gondolkodás nélkül megyek, pontosan, megbízhatóan. Óvatosan, illedelmesen rákérdeznek, hogy melyik főiskolán végeztél? Ebben mindjárt benne van az is, hogy a kérdező végzett főiskolát, vagy egyetemet.
Én bevallom nem.
De a gimnáziumot elkezdtem.
Szakmunkásképző után a matektanár ajánlotta, hogy Zvolókám mindenképpen iratkozzál be!
A magasságom miatt Culi volt a becenevem, meg Létra. A vezetéknevemből adódóan meg Zvoló. Embernek nem volt még annyi beceneve, mint nekem. Alsó tagozatban, a kollégiumban Nagybölény voltam, az öcsém meg Kisbölény. Farsangon bölénynek öltöztünk az öcsémmel, hosszú időn keresztül elkísért. Élnek olyanok, akiknek egyetlen becenév sem jut, annyira jelentéktelen emberek, nem úgy én.
Beiratkoztam a gimnáziumba, de el kellett költöznöm Gyuláról, majdnem börtönbe kerültem, alig sikerült megúszni. Akkoriban én voltam a család fekete báránya.
Leléptem két hétre, rossz viszonyban voltam anyámmal.
Húszan voltunk kb., végigfosztogattuk a megyét, elmentünk Szegedig.
Fizetés nélkül léptünk le éttermekből, verekedtünk, autókat törtünk fel.
Mikor álltam a bírónő előtt, s a visszaesőkre mérték ki a letöltendőt, rám meg a felfüggesztett, rájöttem, ha maradok, én is ugyanígy végzem.
Irány Budapest, kétezer forint volt a zsebemben, anyám ajtajára kiírtam, hogy soha többet nem jövök haza.
Ez így is lett, szerencsére az óta anyámmal nagyon jóban vagyok, idős korára ő is megszeretett.
C xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx íóüfrt

Utóbbi sort a macskám írta, felugrott az asztalra, rélépett a billentyűzetre, szereti a társaságomat, én szerintem ő szerinte, én jó fej vagyok.

Most jönnek a munkahelyek, beszélt nyelvek.
Budapesten az első nap találtam munkát, és szállást. A Keleti pályaudvarról, miután a vonatról leszálltam, céltalanul kóboroltam. Életemben egyszer jártam a fővárosban a Monster of Rock koncerten, úgy rántottak el a 7-es busz elől, majdnem elütött, erre mondják, hogy szédül a betonon. Na mindegy, elsétáltam a Népstadion megállóig és ott volt a Középület építő, hatalmas betűkkel, hogy festőt felveszünk. Poscher János u. XIII. kerület a munkásszállás, csupa vidéki ember, pénteken hazaút. Kivéve engem, maradtam a szobában, hétvégenként felfedeztem a várost. Villamosra ültem, s kimentem a hegyekbe gombát szedni, ismertem néhányat, még Gyulán suli előtt, hajnalban kijártam. Vittem a piacra, bevizsgálták, és az éttermek felvásárolták. Volt zsebpénzem.
Közben becsajoztam, összeköltöztünk albérletbe a Futó utcában, jó kis hely volt, este 22h-kor kapuzárás, ha nem értél oda időben, csöngethetted a házmestert, aki egy vén szipirtyó volt és felordította a házat.
A Középület építőt ott kellett hagynom, összevitatkoztam két Munkásőrrel, azok megvertek, s azóta sem jártam ott. Egyik elkezdett sípolni, hogy az asszonya vett egy aranygyűrűt, milyen szemét dolog, mert azon kívül nem tud semmit, hogy csillog.
Én értek az emberek nyelvén, és szóvá tettem neki, hogy te minden reggel megiszod egy aranygyűrű árát, az mennyire haszontalan?
Meló előtt sör, feles, a boltban fél kiló felvágott, egy egész kenyér, fél liter pálinka, és egy csomó sör, hogy a nap végéig valahogy kibírd remegés nélkül.
Erre nekem ugrott az elvbarátjával együtt, az is mindig ivott.
Hogy értek e az emberek nyelvén? Nem biztos, akkor is tartanom kellett volna a pofámat, de beleszaladtam. Másnap reggel felébredtem az albérletben a lány mellett, és éreztem, hogy nekem ehhez az életformához semmi közöm.
Hosszú utat bejártam, mire Guga lettem.
Voltam rikkancs, újságkihordó, fánk árus, másoltam pornófilmeket, volt műszaki boltom, önkormányzatnál környezettanulmányos, villanyszámlás, színész tanonc, majdnem rock énekes. És ez még nem minden, a felét sem mondtam el.

Na most mi jön? Motiváció?
Nem akarok semmit, a jelenlegi állapotot megőrizni.
Most jó, szeretem azt, ahogy élek, ezt szeretném megtartani, ki tudja, mit hoz a sors.
Azt látom, hogy mások küzdenek, beleadnak mindent, mégsem elégedettek, pedig megmozgatnak minden követ.
Nekem nem kellett azért tennem semmit, amit elértem, csak megéltem.
Nem sodródtam az árral, ahogy a döglött halak teszik, én mindig szembe mentem.
Ha valami lehetetlennek tűnt semmibe se vettem, nem gondoltam a veszélyekkel.
Pedig figyelmeztettek.
A sikeres emberek nem panaszkodnak, attól sikeresek, hogy térdet hajt előttük a világ.
Az egész világ szomjazza a sikeres emberek titkát, elérhető.
Érezd jól magad, és tartsd a pofád, ne panaszkodj. A mi világunk nem a sirámokra épül, ha hálás vagy, akkor azt kapod.
Melyik gyereknek adnak a szülei szívesen, ha állandóan húzza a száját?
Mindegy mit kap a kezébe, csak méltatlankodik.
Az ilyennek azt kell adni, ami miatt fanyaloghat, mert a panaszkodást szereti. Ha szeret panaszkodni, tegye, az élet is tesz róla, hogy legyen miért.

Kihagytam valamit? Hja, igen, az elért… mi is? Sikereim?
Na azok nincsenek, de elégedett ember vagyok, mást tartok sikernek, amit te.

Kettisz egyszer azt írta, hogy:

Témában: The Pompous Marsh-hen VII.
Elküldve: 24 máj 2010

Idézet: anyaanya - Dátum: 2010. 05. 24. 12:48

”ne basztassátok már folyton, bár nem hiszem, hogy az én segítségemre szorulna, de játszunk akkor olyat, hogy mindenki leirja ki mit tud felmutatni, de nem plazma tv, hanem olyan, ami érték, ami igazán az.”

”Egyszer egy állásinterjún egy nálam vagy egy tízessel fiatalabb, nagyon trendi HR-es csaj megkérdezte, mire vagyok a legbüszkébb, mire azt válaszoltam: arra, hogy sokan kedvelnek.
Elkerekedett a szeme, gondolom nem erre a válaszra számított.”

Kettisz a számból vette ki a szót, engem is kedvelnek az emberek. S azt hiszem ennél több nem kell, ha valakit szeretnek az emberek, minden gondja meg van oldva.
Írhat akármilyen magasan kvalifikált CV-t, lehet egyedülálló, elismert, utolérhetetlen, ha a környezete rühelli, mint egy darab szart.
Annyi, hogy add át magad, mindig az elengedés az, ami segít.
A szavak csak a folyó hordalékai, árral szemben úszni jó, csak az tudja, akinek sikerült, működik.
Ez paradoxon, mert aki elengedi magát, azt elviszi az ár.
De azért elengedni jó, ha tartod magad az elveidhez, nem tudsz megenyhülni soha.

Valamit elfelejtettem, tudok írni, de azt sem tanultam, mások szerint is.
Kifejezni magam szép szavakban, ha kell durván, kíméletlenül őszintén.
Erre az egyre nem vonatkozik Páfrány, nem mondhatja soha, hogy: Culi tartsd a pofád!
Sajnos már meghalt, az utolsó éveit elég szánalmasan élte, nem szerette senki, teher volt.
Amikor még tanuló voltam, szép családja volt, mindenki irigyelte.
Jól fizető munkája, Ő volt a brigádvezető, a művezető unszolására le is érettségizett.
Miután Budapestre kerültem, nem tartottuk a kapcsolatot.
Hosszú évek után kerestem meg, egy kocsmában ült, kértem neki szokásost, elmesélte, hogy rég elvált. Haverok vittek neki ebédet, csak hogy el ne pusztuljon. Szünet nélkül ivott, kérdezte is, hogy nincs egy cigid Culi?
Akkor már Guga voltam, de erről ő mit sem tudott. Örült a piának, hátba veregetett, átélte újra, hogy milyen volt, de láttam a szemén, hogy szégyelli magát előttem.
Úgy ment el, hogy csak az anyja sírt utána, én sem voltam ott a temetésen, azt sem tudom hol a sírja, talán Sarkadon, ott született.

Páfrány egyszer azt mondta, hogy: Culi fiam, látom, hogy van hajlamod, csak ne legyen ferde!
Egy CV-ben senki nem írja le, hogy buzi vagyok, én sem teszem, mert nem vagyok meleg.
Sem langyos, sem ilyen valamilyen hőmérsékletű. Én forróvérű vagyok, két végén égetem.
Ha történik velem valami rossz, annak is örülök, kíváncsi vagyok, hogy miért, szeretnék belőle hasznot húzni, tanulni, épülni. Évekbe telik néha, mire megértem, de megéri, megérte.
Legalább nem kell erőlködnöm.
Nem fárasztom magam makulátlan CV-vel, mire legyek büszke?
Mi nem múlik el dicstelenül?
Egyedül Isten.
Legyen rám Ő büszke.