Tesztelés / programok

Mostmár nagyjából minden információt tudunk, innentől kezdve csak tesztelni kell. Ez ugyanúgy megy, mint a korábbi rendszereknél. Kipróbálunk egy beállítást, ha az stabilnak bizonyul, akkor örülünk, aztán haladunk tovább, és újra tesztelünk. Mindezt addig folytatjuk, amíg el nem érjük a határokat, vagy a számunkra megfelelő beállításokat.

Javaslom, hogy ne egyből akarjunk nagy eredményeket elérni, mert ha már elsőre nem indul a gépünk, vagy lefagy, akkor egyrészt megtörhet a kezdeti lelkesedés, másrészt meg nem fogjuk tudni hirtelen, hogy mi nem stimmel. Haladjunk felfelé kisebb-nagyobb lépésekben, és persze itt is érvényes az aranyszabály, egyszerre csak egy komponenst teszteljünk. Tehát vegyük vissza a proci szorzóját, a memóriát szorzóját is vegyük le minimumra, és kezdjük emelni a BCLK-t! A QPI/VTT fesznek állítsunk be 1,30V-ot, a processzor egyenlőre maradhat alap feszültségen, a memóriának meg állítsunk be 1,63-1,64V-ot. Elsőnek próbáljunk elindulni 170 BCLK-val, majd tegyük 180-ra, 190-re, végül 200-ra! Ha minden simán megy, akkor az alaplap már teljesítette az elvárható szintet.

Ezután állítsuk felfelé a proci szorzóját, egyesével! (Ez 200 BCLK esetén 200 MHz-es ugrásokat jelent, ami nem kevés.) Ha elakadnánk boot-olás vagy tesztelés közben, akkor emeljünk pár lépcsőt a processzor feszültségén! Ne túl sokat, egyszerre csak 0,02-0,03V-ot! Ezt csináljuk az általunk megfelelőnek tartott szintig! Előfordulhat, hogy a 200*20 már nem akar menni, de ha mindenképpen el akarjuk érni a 4 GHz-es "lélektani" határt, akkor próbálkozhatunk 191*21 felállásban is. Viszont az az általános megfigyelés, hogy a Turbo Mode engedélyezésével a proci több feszt igényel, mintha mondjuk 19-ről 20-ra emelnénk a szorzót. Ezért is érdemes elérni minél magasabb BCLK-t, és a proci szorzóját csökkenteni.

Végül az általunk tetszetősnek vélt BCLK-hoz lőjük be a megfelelő a memória- , és ezzel szinkronban az Uncore órajelet is! 200 BCLK esetén a ramok mehetnek 1600 MHz-en, az Uncore pedig 3200, vagy 3400 MHz-en. Ha instabil a rendszer, akkor emeljünk még egy keveset a QPI/VTT feszen, de ne lépjük túl az 1,35V-ot! A memóriának (ha 1600 MHz-es) illik a gyári órajelet a gyári feszültségen (vagy kicsivel kissebben) vinnie.

Ha összeállt az optimális beállítás, és stabil a rendszer, akkor még érdemes megpróbálkozni azzal, hogy a minimálisan szükséges szintre csökkentjük a feszültségeket. Ezzel fogyasztást spórolhatunk, vagy értékes hőfokokat nyerhetünk, illetve a kisebb feszültség jótékony hatással lehet az alkatrészek életkorára is.

Nagyjából ennyi az egész, nincs benne semmi ördöngősség. Ha a fentebb leírtakat betartjuk, akkor valószínűleg sikerrel fogunk járni, és egy nagyon jó teljesítményű rendszert kaphatunk.

A teszteléshez többféle programot is használhatunk, de manapság a legelfogadottabb a LinX progi. Az egész rendszer teszteléséhez állítsunk be sok memóriát (4-5GB-ot), így a procin kívül a memóriastabilitást is megbízhatóan tesztelni tudjuk. Ha biztosra akarunk menni, akkor hagyjuk futni legalább 30-40 percen keresztül! Ha ezalatt nem kapunk kékhalált, nem fagy le, vagy nem hibázik, akkor nagy valószínűséggel stabil a beállításunk. Vannak még egyéb programok is, például a régi klasszikus prime95, vagy az IntelBurnTest (IBT). A LinX nagyjából ugyanazt a mehanizmust használja, mint az IBT, csak "szebb" külseje van, a kezelőfelülete nagyon felhasználóbarát, és a GFlops oszlopban számszerűsítve láthatjuk, hogy milyen gyors a processzorunk. (48-50 körül már jó eredménynek számít.)

Ha már nagyjából kiteszteltük a rendszert, de még a memóriákat szeretnénk finomhangolni (kisebb időzítések, kevesebb feszültség), akkor szükségünk lesz a HCI memtest nevű programra. Ez a progi a memóriát teszteli, és jelzi nekünk, ha valami nincs rendben. 6GB memóriához optimális, hogyha 8 darab ablakot nyitunk meg, és mindegyikbe 600-700MB-ot írunk. Így a rendszer 8 külön szálon teszteli le a memóriát, szinte az összes rendelkezésre álló részét. Szoktak vitatkozni, hogy hány %-ig érdemes futtatni, szerintem 500% szükséges és elegendő is. Ez kb. 1 órát vesz igénybe. Ilyen nagymértékű memóriaterhelésnél (és egyébként is) nem árt gondoskodni a memóriák hűtéséről. Erre több gyártó is kínál saját megoldást (pl OCZ XTC Cooler, Corsair Airflow Fan, stb...), de egy a ramokra irányított egyszerű ventillátor is megteszi.

A szükséges programok:
CPU-Z: [link]
Core Temp: [link]
LinX: [link]
Aida64: [link] (korábban Everest)
HCI memtest: [link]

CPU-Z - nélkülözhetetlen program - szinte minden fontosat megtudhatunk belőle a processzorról, memóriáról, alaplapról, stb……

Aida64 – ez a program a korábbi Everest utódja, a friss verziók sok hasznosat elárulnak az egész rendszerünkről, memória benchmark, és egyszerű stabilitásteszt is van benne

Core Temp - CPU hőmérsékletet, és fogyasztást mérhetünk vele

LinX - felhasználóbarát, egyszerű és nagyszerű

HCI memtest - könyörtelenül teszteli a memóriát

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!