Kép és hang

Eljutottunk a legkritikusabb pontig, ami döntően befolyásolja az élményt. Ez pedig az audiovizuális teljesítmény, hiszen konkrétan emiatt megyünk moziba. Ez az a pont, ahol tényleg nem tudok belekötni a CINEMApink-be.

Nagy volt az öröm, amikor az első hírekben arról lehetett olvasni, hogy natív 4K vetítés és Dolby Atmos rendszer fogja a mosolyt a szánkra csalni. Ugyanakkor elég sokakban ott volt a kétkedés, hogy ma már Atmos van a tízezer forintos soundbarra is írva, valamint 4K tévéből is van olyan, aminek a képminősége a Munkácsy-tévével vetekszik. Itt viszont nem erről van szó, hanem tényleg arról, hogy a CP a hívó szavak mögé odapakolta a rendszert elég rendesen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyan minden teremben 4K vetítő van, Atmos viszont csak két teremben került felszerelésre a Mammut II-ben, így foglalás előtt érdemes rákérdezni, hogy hol vetítik a filmet. Általában figyelnek arra, hogy az akciódús filmeket tegyék az Atmos termekbe.

Hangminőség

A mozi robban. Három filmet néztem meg, direkt olyanokat választva, amiben tudtam, hogy megdolgoztatják a JBL hangrendszert A Múmia (ne nézzétek meg!), Valerian (eredeti nyelv - Atmos) és a Wonder Woman (Gal Gadot miatt férfiaknak kötelező).

Számomra a hangerő teljesen rendben volt. A nyitáskor lehetett hallani sok halláskárosult emberről, én viszont nem tapasztaltam, hogy fülsüketítő lenne a hangerő, de lehet, hogy azóta kicsit lejjebb tekerték.

A hang nagyon egyben van minden tartományban. A magas hangoknál például az üvegszilánkok csilingelése is teljesen részletezett, olyannyira, hogy az ember tényleg azt hiszi, hogy a vászon mögött tört valami össze. A mély hangok meg valami egészen elképesztőek. A Wonder Woman című filmben, amikor Antiopé lesújt Dianára, akiből abban a pillanatban kipattan az isteni erő, a hangrendszer olyant produkál, amit én eddig még életemben nem hallottam, pedig voltam már pár házimozi szalonban hallgatózni. Az effekt vége után egy apró moraj végig is futott a közönségen, hogy ez mi volt. Szerintem pacemakeresek ne nagyon üljenek be a filmre, merthogy be fog ütni, az biztos.

Csak röviden a normál, nem Atmos termekről: A hangzás teljesen rendben van. A hang részletes és tiszta viszont érzésre koránt sem üt olyan nagyot mint az Atmos termekben. Ez a tipikus jó, de semmi extra esete.

Atmos

A teszt miatt kénytelen voltam végigszenvedni a Valerian című filmet, de hát mindent a Kedves Olvasóközönségért. Ez volt az első olyan alkotás ahol a forgalmazó ténylegesen Atmos formátumban bocsájtotta a mozi rendelkezésére a filmet.
A benyomásaim vegyesek. Maga a térleképzés csillagos hatos. Pontosan lehet érezni, hogy a térben mi hol van és nagyon ütős érzés, hogy a plafonról is dübörögnek az űrhajók.
Azonban az effektek egyáltalán nem szóltak nagyot. Két dolgot tudok elképzelni. Vagy maga a film nem az én ízlésemnek megfelelően lett lekeverve gyárilag, vagy a rendszert kell még optimalizálni az Atmosra. Hangélményben a Wonder Woman sokkal jobb volt, főleg az Atmos teremben (merthogy megnéztem még egyszer normál teremben is)
Magában a rendszerben abszolút van potenciál, így a jövőben biztosan lesznek állejtegetős alkotástok. (Bárcsak a Dunkirket adták volna Atmosban)

Csillagos hatos egyébként a rendszer. Nem tudom, hogy a JBL melyik típusát használták, de nem lennék meglepve, ha Synthesis valamilyen módosított változata teljesítene itt szolgálatot.
Az akusztika is nagyon rendben van, visszhangnak a nyomát sem lehet felfedezni, nagyrészt köszönhetően a kipárnázott falaknak.
Egyedüli negatívum, hogy az első két hangszóró belelóg a képbe. Nem vicc, tényleg. Középről pont nem zavaró, de a szélen ülve egy jó 50 cm-re benyúlnak. Ez elég nagy tervezési baki, de együtt lehet vele élni, ugyanakkor a jövőben valahogy megoldást kell rá találni.

Képminőség

Itt sem kötött kompromisszumot a CP. A Sony 4K SRX-R515P vetítők teszik a dolgukat. A képélesség klasszisokkal jobb mint a CC-ben. A pixelek nem láthatóak és a kép tűéles.
A fekete tényleg fekete, a kontraszt minden igényt kielégítő. A mozgásmegjelenítés folyamatos, utánhúzásnak, akadozásnak nyoma sincs. A homogenitás is rendben van, bár ezt nyilván film közben elég nehéz tesztelni. A fényerőre sokan panaszkodtak az elején, hogy gyenge, itt most megint vagy az a helyzet, hogy állítottak rajta, vagy nem vagyunk egyformák, de nekem tökéletes volt az is.
Összességében egy nagyon korrekt és szerethető képet kapunk, ahol minden kis részlet úgy rajzolódik ki, ahogy azt a rendező megálmodta.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!