Kitépném mellkasomból saját szívem, s pokol tűzébe dobnám, s mind addig nézném, míg vörös vakító parázsból szürke hamuvá nem égne, hogy ne éreztesse velem hátralévő életem során ezt a kínzó fájdalmat, ami marja bolond és makacs lelkemet.
Álmaim, meddő reményeim, régvesztett hitem s emlékek újra kínoznak, és nem hagynak nyugodni, se erősnek látszani már jó ideje…összetört álmaim, amelyeket Ő miatta hagytam összetörni, mint egy hajszálvékony üveget. Eme álmok most kergetnek, kísértenek sötétkék éjszakákon keresztül, s minden hirtelen ébredésem után, fejemben hallgatom lassan halványadó kacajuk visszhangját.
Órákon keresztül lépkedek álmaim apró darabkáin, míg csak nem kezdem hitegetni magam, hogy ez nem valóság, nem fáj/fájt s soha nem szerettem igazán – így hazudva saját magamnak, egy kicsiny pillanatra tudom elkergetni eme érzést, tehetetlenségem gyötrelmét s végre fellélegezni…nem oly sokáig.
Nem vagyok képes teljesen visszafojtani és színlelni iránta táplált érzéseim, eme pillanatokban, valahányszor úgy érzem, hogy nem tudom elzárni gondolataimat, visszatartani utána sivító lelkem, bízni s hinni az idő múlásában, másba ennyire eszméletlenül, vakon s hópehelytisztén beleszeretni. Amikor csak egy egyszerű női mosolyt látok, mikor hozzá hasonló hangszálak belemásznak a fülembe, megint érzem Őt, a hangját, lassan visszaesek s mikor lecsukom szemeim, újra előidézem minden káprázatát, visszapörgetem az időt, belenézek egyenesen a szemeibe, a lelkébe, ismét nyugalomra lelek. De illúzió csupán ez s nem vallóság – reménykedem, hogy valaha lehullik a lepel szemeimről, lassan szürkülni kezd a fejemben eme káprázat, mert Ő nem tartozik hozzám.
Ennek tudatában, egy s ugyanabban a pillanatban, belém hasít a fájdalom és egy hatalmas leírhatatlan öröm… mert nem én teszem ki az Élete másik felét, s mert boldogságra talált...szeretnék végre elbújni s elmenekülni érzéseimtől, s saját magamtól, önző vágyaimtól, nyugalomban tovább élni s könnyedén feledni.
Kitörölni sajnos nem tudom, mert őszintén s határtalanul kedvelem, mert mindig érezni fogom, mert bolond s makacs szívem ott van pontosan ahol az Övé.
