Bevezető
'99-ben vagyunk. Főhősünk bekapcsolja a gépét, megvárja míg betölt a Windows 98, majd ha elkerülte a kék képernyő, megkísérli a modemen keresztül elérni az internetet. Egy földrésszel arrébb egy tehetősebb társa pedig csak befekszik az ágyba, elindítja az iBookját, majd 5 órán keresztül (ameddig az akku bírja) internetezik.
A fenti történet jól leírja, hogy az Apple viszonylag korán elkezdett a vezeték nélküli internetezéssel foglalkozni. 1999-ben mutatta be első vezeték nélküli routerét: az Airport Base Stationt. Ez 11 Megabites elméleti sebességet tett lehetővé WiFi-n keresztül. 2001-ben frissítettek kicsit a dizájnon, majd 2003-ban bemutatták az Airport Extreme Base Station-t, ami már 54 megabites sebességet tudott és megkapta az akkori Apple (fehér) dizájnt.
Az első Apple vezetéknélküli Router
2004-ben mutatták be az Airport Express Base Station-t, ami tesztünk alanyának elődjének számít. Leginkább egy laptoptöltőhöz hasonlítható.
Airport Express Base Station
Tulajdonképpen egy digitális otthon majdnem teljeskörű kiegészítőjének számított. Volt rajta USB port a nyomtatónak, jack kimenet, hogy vezeték nélkül hallgassunk zenét és természetesen megosztotta WiFi-n az internetünket is, maximum 10 eszköz számára.
Ezt az otthoni eszköz szerepet tölti be a most tesztelt készülék, amelyet 2012-ben mutattak be.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
