A temetés előtti napon írtam a verseket. A nővéremnek a telefonba olvastam fel, aztán nagyon-nagyon sokat sírtunk. Sirattuk azt, amit nem kaphattunk meg. Ezért talán az űr nagyobb a mi esetünkbe, mint aki sok-sok szeretetet kaphatott az Édesanyjától.
Igyekszem, hogy jó anyjuk legyek a gyerekeimnek, szeretem Őket feltétel nélkül, és remélem majd ha én meghalok, akkor a fájdalom amit éreznek akkora lesz mint az enyém, csak másmilyen!
Anyósom a temetés után azt mondta a telefonba, hogy hát én is édesanya vagyok, és úgy gondoljak Anyámra.
Hát szerintem az Édesanya fogalma nem abban merül ki, hogy megszülöm a gyerekem, hanem a sok-sok szeretet, az aggódás, a törődés, a féltés, és ismét csak a szeretet, amit kiemelnék és a többi fogalmat abba burkolnám bele, mint egy szendvicset, hisz a szeretet az, ami mindent szebbé és jobbá tesz és tehet. Ha csak ezt tudom adni Nekik, úgy érzem akkor is a legtöbbet adnám Nekik!

Ölelő karokra vágytam…

Elmentél és az űr, nem nagyobb, mint volt,
ezen sajnos nem segít, élő, se holt.
Szívembe fájdalomként hasít a múlt,
fáj, hogy a meg nem történt is rég elmúlt.
Szomorúan keresem most is, mi nincs,
ölelő karokra vágytam, ami kincs.
Hogy hord szíve alatt, az ki szívtelen?
halkan, fájdalmasan, csak ezt kérdezem.
Lelked szürke szárnyán, elszállnék tova,
Hogy lehet „édes”, ki mindig mostoha?

Ha ismét gyermeked leszek…

Az élet egy nagy körforgás,
jövünk és megyünk.
Nem tudhatjuk ki van velünk
és ki ellenünk.

Megszületünk és meghalunk,
szellemek leszünk.
Lelkünk elszáll, porrá leszünk,
újjászületünk?

Eljátszom a gondolattal:
újraéledünk?
Lelkünk egy új testbe bújik,
ismét létezünk.

Gyermekként, ölelő karú
anyát képzelünk,
Felnőtté sodor az élet,
anyává leszünk.

Porszem száll a gépezetbe,
fordul a világ,
Arra eszmélsz, gyermeked lett
az édesanyád.

Lelkemben nagy zűrzavar van,
kérdem mit teszek?
Nem adom vissza a rosszat,
mert én jó leszek.

Ígérem, szeretni foglak,
nem teszek olyant,
Hogy pont Terajtad töltsem ki,
bosszúszomjamat.

Ölelni, szeretni foglak,
megadom Neked:
Mit mástól kellett koldulnunk,
a sok szeretetet!

Csak egyet kérek Tőled még!
Ígérd meg nekem,
Ha ismét gyermeked leszek,
így bánsz majd velem!

Pécs, 2011. január 13.