Amíg a két kezem fel tudom emelni.

Apám szokta ezt mondogatni, sosem folytatja addig-gal, szerintem nem tud mit mondani utána. Apám nem hisz Istenben, Apám saját magában hisz és abban, hogy becsületes ember.
Abban hisz, hogy dolgozik, és nem vét a törvények ellen. Véleménye az van és hangot ad neki, de azt is csak úgy cserébe, mert ki válaszolna neki?

1967-óta dolgozik/dolgozott, mert idén 2008 január végén nyugdíjba vonult.
Neki volt még hova elvonulnia.
41 munkával eltöltött év.
3 házasság.
2 élettárs.
4 gyermek.
4 lakóház.
3 motor.
17 kerékpár.
Nadrág, cipő, ing? Az nem utolérhető, csak saccolható információ.
Leves, második, lecsókolbász, virsli, sör, feles (fogösszehúzó (sic.))
Levegővétel, szívdobbanás, sejtmegújulás, hajszál, köröm, szakáll, bajusz, széklet és vizelet, betegség, öröm, reggeli ébredés, éjjeli álmok, várakozás.
Emberek, akik köszöntötték, és akik nem.
Szerették, nem szerették.
Évek, lehulló falevelek, sok víz lefolyt a Dunán.
41 alkalommal kerülte meg a föld apámmal a napot, amíg dolgozott.
Onnan nézve a szabadság szobor, apám és egy hangya, ugyanolyan szorgos, s nem is látszik kisebbnek/nagyobbnak.
A szabadság szobor is mondja, hogy amíg a két kezem…
Apám!
Mindez a te kezed alá adatott, téged szolgált, éltedet, hogy minden nap kijelenthesd.
Amíg a két kezem.
És ha nem?
Statisztika vs. hit.

Faterral megvan az összhang, jókat marhulunk, sokat köszönhetek neki.
Mesélnék zip.* állományban, ami az összhangot (elfelejtettem mit akartam írni).

Részegen a hősök terén, felmásztunk a lovas szobrokra visítozni, és a rendőrök szedtek le bennünket, jókat vigyorogtunk utána.
Margit híd szerviz alagútjában a híd alatt, szintén garatra töltve, végig mentünk és leugrottunk, majdnem kitört a lába.
Megfürödtünk a városligeti csónakázó tóban, mondtam neki, korán van, még senki sem fürdik, de sokan szoktak. Aztán nagy vihánc és lubickolás, páran belógatták a lábukat, bemerészkedtek derékig. Csak utána mondtam el neki, hogy még soha senki sem fürdött ebben a tóban.

Ő szokta mondogatni, hogy „bazmeg ha veled együtt vagyok, mindig valami hülyeség lesz a vége” és vihog.
Utoljára?
Egy gipszkarton lapot cipeltünk át Rétságról Bánkra. Kocsma előtt letámasztottuk, feles, át a hegygerincen, közben sör és üvöltözés, hogy höhhhnyeee és visszhangzott a hegy.
Szóval fater haver, apa és fia viszony feloldódott, mint só a vízben, eltűnt.
Olyasmit is megoszt velem, amit én sosem osztanék meg vele, de ez aztán arra ösztönöz, hogy én is elmondjam neki. Szokta is mondogatni, hogy de hülye vagy te fiam, mással ezt nem tudnám megbeszélni.

Teret engedek neki. Tudja, ismeri a hitemet, gesztikulál hevesen, küzd.
Pedig nem erőltetem neki, hogy fater higgy Istenben, ez nem úgy megy.
Szerintem titkon olvassa a Bibliát, készül belőlem vagy ki tudja?
Kérdéseket tesz fel minden előzmény nélkül.
Olyanok, mint:

Mk 11,13
És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.

Ez neki paradoxon.
Jézus ezek után megátkozta a fügefát, hogy gyümölcs soha többé ne teremjen rajta.
Fater azt mondja, hogy ha nincs fügeérés ideje, akkor mit keres rajta, mi baja a fával?

A választ pontosan ismerem, elmondhatom, de nem fogja elhinni.
Ha el is hiszi, más kifogást keres, mert Isten szempontjából rossz irányba halad.
A mennyországba nem tudás alapján kerülünk, nem tudás alapján kapjuk a kegyelmet.
Szokta is mondani a lelkész, hogy kétféle ember tudakozódik Istenről, az egyik, aki a saját elméjét fényesíti és ravasz kérdéseket tesz fel, hogy fogást találjon s elégtételt kapjon.
A másik, akit Isten készített elő, olyan, mint a szivacs.
Fater is szivacs, de más szempontból. Jót lehet vele sörözni, és én ezt is becsülöm benne. Kevés apa-fiú viszony olyan, mint a mienk.

Fater ügyeskezű ember, asztalos, de hentesnek adták az elején. Két évig tanult hentesnek, tévedés volt. Reggelente, ahogy járt csülökre kelni, az asztalos műhelyből kiáradó faforgács édeskés illata elvarázsolta.
1967-ben születtem, abban az évben, mikor fater a gyulai fa és fémbútor ipari szövetkezetnél elhelyezkedett. Szorgos, becsületes, pontos munkát végzett.
Egy ledolgozott élet.

2008.02.21. 18. 00. Nokia 3310 vs. Nokia 5110

-Höhhhnyeee fater! Na mi a hányás, jössz szombaton?

-Hááát, remélem nem lesz sztrájk, akkor megyek. Meg kéne pénzt kölcsönkérnem, mert nincs egy vasam sem. Vigyek pillanatszorítót?

-Nem hiszem, hogy szükség lesz rá, dekopír fűrészhez hozzál fűrészlapot, meg fúrószárakat, a többi megvan.

-Van halam, egy nagy harcsa, meg csuka, vigyek?

-Nem fog megromlani, mire Bánkra érsz vele?

-Fenéket, majd visszafagyasztjuk, szombaton meg beleöljük a bográcsba.

-Hozzad fater, úgy is rég ettem halászlevet.

A többi nem lényeges. Sőt az egész beszélgetés semmitmondó kívülállók számára, de ez a „nincs pénzem”...

Békés megye, viharsarok, egyik legrosszabbul fizető megye. 40 éves törzsgárda tagságra fizettek neki 30 ezer forintot. Érted, Tocsik ennyiért még fingana se.
Engem baromira zavar, hogy ennyi ledolgozott év után nincs pénze vonatra, sörre, vagy hogy vegyen valami apróságot az unokáknak.
Pedig fater aztán nem az az ember volt, aki lógott volna életében. Még az ebédidőt is pontosan betartotta, percre.
Nem tudom pontosan mennyi nyögdíjat kap, sosem kérdeztem tőle, az biztos, hogy megtakarítása egy szál se. Lakótelepi lakás, átlagos rezsivel.

Valami nagyon el van baszva ebben az országban.

A napokban beszéltem vele telefonon és panaszkodott. Sérelmezte, hogy nem búcsúztatták el a munkahelyén, mikor nyugdíjba vonult, hogy az a pénz, amit kap nem elég semmire. Az egész beszélgetésből nekem az jött le, hogy fater elvesztette a becsületes munkába vetett hitét, a két kezébe vetett hitét.
Nincs mit átadnia az utókornak, nem tud mivel biztatni.
Szívesen visszamenne az időbe, magára húzná a rezsim takaróját, amely jótékonyan feledtette az emberekkel az idő múlását. Volt a közösségnek tartása, az embernek becsülete. Egy kétkezi munkásnak szava volt, gerince, volt hová tartozni.
A széthullott rendszer áldozata, felelősök nélkül, az egyén megszeppenve áll, ahol eddig a szónok, ott most csak egy emlékmű áll.
Nincsenek kiskapuk.

Mi a megoldás? Újságba szokott küldeni sms-t, megjelenik, aztán elküldik melegebb éghajlatra azok, akik a valakik, akikről minden lepereg, semminek nincs súlya.
Ha utcára „menne” akkor meg huggyos csőcselék.

Hát ennyi.

Maradunk Bánknál, egy kis kölcsönkért pénznél, néhány sörnél és vagyunk egymásnak.
Fater szombaton jön, ha nincs sztrájk. Fényképeket fogunk nézegetni, zenéket, nosztalgiázunk, ordítani fog a hangfalból a párttal a néppel.
Én megadom neki, ami kell.
Egymás térdét fogjuk csapkodni, könnyesre visongjuk a délutánt és este ha elé rakok egy üveg sört már visszavonulót fúj. Köszi elég volt, tudom hol a határ.

Ha valaki tudja, hol a határ, hát apám biztosan, sosem lépte át.
Pedig azt hiszi szent Ferenc már mondta: el lehet innen menni.

Kérem alássan, maradnánk. Megvárjuk a végét, akár féllábon is.
Onnan nézve úgy festhet csak teszt, józansági teszt, menjen végig a vonalon.
Vége?

1978. 05. 01.

Ziffjúságg, tárárárá ziffjusságg, prrrrrrrrr, dmmm, prrrrrrrrr a ziffjusságg.
Egy a jelszónk: a béke, harcba, boldog jövőért megyünk. Egy nagy cél érdekében, Tör előre ifjú seregünk.

Apám büszkén terelget zászlók és jelmondatok közt, tenyereseket kapok, hogy csapd bele kisbuzgár. Akik felvonulás után hazamentek, azok nekem adták a virsli jegyet, apám meg megkapta a sörjegyet. Összeszedtük az üres üvegeket a majálison és csattogó lepkét vettünk az árusnál.

2008.02.21.

Fater ez nem jött össze, két életed meg nincs, most mi legyen?
Lopjak én helyetted, hazudjak én helyetted, hogy mindent helyrehozzak?
Szabad madár, fénylő fogsor és széles mosoly, kérem az állami csöcsnek vége.
Elapadt a tej, a szopatni való meg sok.

N/A, akkor megmondom én a frankót.
Azt szeretem a történelemben, hogy a bili ha megtelik kiborul.
Oszt lehet megenni, amit főztünk.
Lehet nekünk E.Ü hercegnőnk felhúzott szemöldökkel, hogy tessék átlátni ha hülyék, miért nem értik, hogy maguknak ez jó?
Karddal vagy hüvellyel tetszik vonulni?
Kézcsók, bunkók vagyunk tudja, nem a jóhoz szoktunk, hanem a becsülethez.
Vége?

1978. 05. 01.

Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám, ajkáról ki sem fogy a nóta. Ha tábort üt valahol, sok kis pajtás így dalol, fújja estig kora reggel óta. …

2008.02.21.

Oly vidám az élet, már várom a szombatot. Fater első körben kidühöngi magát, nagy szocista volt (eddig) de saját bőr alapján azt mondja égjenek, megérdemlik.
Benne van a levegőben.
Szombaton bontunk néhány sört, a negyedik után vihogunk és oldalba pisáljuk a szomszéd bokrát. Közben ropog a tűz, esetlenül keverem a halászlét, fater monologizál, azt mondja tudja, hogy igaza van.
A hatodik környékén szoktunk elfelejtkezni a búról és nekiereszkedni a világnak.
Előre tudom, hogy höhhhnyééézni fog a hegyekben, belekiabálja a fenyőerdőbe, hogy faaaaaaaaaaaaaaaaaaaszoooooooooommmmmmmmmmmm.

Aztán ennyiben maradtunk, ne legyél már olyan éhes kismadár.

Ézs 3,1
Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehelet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?
Jer 17,5
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!