Bevezetés

Egy új ötlethez kezdtem el passzív hűtésű processzort keresni ITX lappal együtt. Első körben alulfeszelt desktop cuccokban gondolkoztam. Rövid idő után rájöttem, hogy a megcélzott méretben, csak alacsony fogyasztású cuccokból építkezhetek. A következő felismerés az volt, hogy a teljesítményből is fel kell adnom, vagy nem fogok beleférni a költségvetésbe. Végül a következő határt húztam:

- ITX méret,
- maximum 20 W fogyasztás,
- ha lehet, két hálózati interface,
- passzív hűtés.

Ennek két Intel alapú integrált lap felelt csak meg, a többiek elbuktak. Az AMD processzorok közül még az AM1-ek is többet fogyasztanak, mint 20 W. Ráadásul az AM1-hez nem találtam passzív bordát, amit a gyári hűtés helyére lehet felszerelni. Az Intel alapú lapoknál több lehetőségből lehet válogatni, ha a két hálózati csatolóról lemondok, de gyakorlatilag két processzorra szűkült le a kör. Bár mind a kettőt Celeronnak hívják, mégis más tőről metszették őket.

A J1900 a Silvermont családba tartozik, ami telefonoktól kis méretű desktopokig skálázódik. Fejlesztésénél a cél az alacsony fogyasztás és az olcsó egy chipes platform volt. A kis Bay Trail SOC névleges fogyasztása 10 W. A desktopra szánt chipek közül a leggyorsabb Celeron, a két gyorsabb már Pentium névre hallgat. Az ár/érték aránya talán a legkedvezőbb, kedvező középútnak tűnik a kétmagos J1800 és a J2900 között. Az előbbi csak két magos, míg a J2900 órajele csak 20%-kal nagyobb.

A Celeron 1037U ezzel szemben egy igazi telivér zanzásított, póni kiadása. Az Ivy Bridge családot durván visszametszették minden téren. Két mag, 1.8 GHz és visszafogott feature-lista jellemzi. De még így sem rossz választás, mert a fejlettebb felépítésnek hála nem túl lassú. 17 W-ot fogyaszt és külön chipsettel rendelkezik, szóval a fogyasztás/teljesítmény aránya valószínűleg nem tud megbirkózni a J1900-al, de ezt csak a teljesítmény- és fogyasztásmérések után lehet megítélni.

Menet közben egy HTPC-hez is kellett egy alaplap, méghozzá olyan, amin optikai kimenet is van. A CPU nem volt érdekes, de a fogyasztás és az IGP támogatása igen. Ez utóbbiban az Intel is hozza a minimumot, de nem tudtam ellenállni a Jaguar vonzásának és egy A4-5000 integrált CPU-s lapot választottam. Ha már a kezeim közé került, akkor nem maradhatott ki a tesztből. Névleges fogyasztása 15 W, hála az erősen visszafogott órajelnek. Mielőtt a mókusok elé vetnétek, hogy miért nem lett külön alaplap-CPU páros, akkor az indok egyszerűen a pénz. Optikai kimenettel rendelkező lap-cpu páros Athlon 5150-el kb. 6000 Forinttal drágább, többet fogyaszt és csak 100 MHz-el gyorsabb. Az 5350 már 550 MHz-el (durván harmadával) gyorsabb nyolc ezresért 25 W névleges fogyasztással. Ez utóbbi talán már megérné, de nem biztos, hogy sikerülne passzív hűtést rámókolni, szóval maradt az eredeti terv.

A meccs érdekes lesz. Két low power SOC (Bay Trail-D és Kabini) mérkőzik a lebutított teljesítményre tervezett Ivy-vel. A Kabini kezeli az AES és AVX utasításokat, de a Celeronok nem. A J1900-as Celeroné a legalacsonyabb TDP és a legmagasabb órajel is. A 1037U áll a legjobban a cache terén és egy szálon tuti, hogy a leggyorsabb, de csak két magja van. Az IGP-nél a Kabini a legfejlettebb a Radeon alapjával, a 1037U a második a 6 EU-val, a J1900-nak csak 4 jutott. Szóval érdekes az összevetés, mert alma, meggy és eper versenyez. Hogy melyik mennyire laktató (teljesítmény adott program alatt), jól mérhető, de az, hogy kinek mi ízlik, az szubjektív. A feature-lista is objektív, de a teljesítményt nem mutatja meg.

A kiválasztott lapok sem teljesen vethetőek össze, mert más a célközönségük. A következő oldalakon megpróbálom nem csak az objektív, de a szubjektív dolgokat is leírni. Nem ígérem, hogy nem lesz szubjektív, de megpróbálok pártatlan maradni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!