Prostatikus Vogon Jeltz stopposok jeleit fogta. Leszállt melléjük. Két alak szállt be, egy férfi és egy nő. A férfi furcsa, színes, bugyros ruhát viselt fehér parókával, a nő pedig elavult fémpáncélt. Nem illettek össze és vehemensen vitatkoztak beszállás közben.
- Nem lehet mindent csak logikával megmagyarázni! - mondta a nő
- Tévedsz kedvesem. Mindent meg lehet. Ha minden szükséges információ a rendelkezésünkre állna, akkor mindent meg lehetne magyarázni. - válaszolt a férfi.
- Elnézést! - vágott közbe Jeltz - Megkérdezhetném hova tartanak?
- Bocsánat a tapintatlanságomért, de ezt a fehérnépet nem lehet logikus érvekkel meggyőzni semmiről. Abban is Istent látja, amihez semmi köze sincs! Mellesleg nekünk mindegy hova megyünk. Csak innen el. Az én nevem Arouet de Voltaire a hölgy pedig Jeanne d'Arc. Én költő vagyok, a hölgy pedig professzionális megszállott. Önben kit tisztelhetünk?
- Prostatikus Vogon Jeltz, flottakapitány. Örülök maguknak, tudják én is költő vagyok. Az egyik legjobb az univerzumban bizton állíthatom. Örülnék, ha elolvasná egy versemet.
- Szíves örömest. - vágta rá Voltaire.
Felszállás után Jeltz átadta az egyik kedvenc költeményét, Voltaire olvasni kezdett miközben Jeanne durcásan nézett ki az ablakon.
- ... szőrtüsző ... posványos ... gennyekély??? ... tejóisten ...
- Na milyen? - kérdezte Jeltz.
- Hát azt kell hogy mondjam, hogy rendkívül merész, egyedi, formabontó és sokkal, de sokkal rosszabb mindennél amit eddig olvastam. Szerintem, hagyja abba azonnal, mert ha még egyszer elolvasnám, akkor a gyomrom a fülemen folyna ki.
- Lehet, hogy még egy kicsit csiszolok rajta. - válaszolt Jeltz a számára nem tetsző kritikát figyelmen kívül hagyva.
Közben Jeanne kezdte el olvasni a verset.
- Nem akarom megbántani, - folytatta Voltaire - de szerintem inkább abbahagyni kéne, nem pedig csiszolni. Ezzel a tehetséggel, pontosabban tehetségtelenséggel nem szabad kreatív munkát végezni! Próbálja inkább a bürokráciát. Ott is vannak papírok, mégsem tud vele azonnali belső vérzést okozni.
- Ááááúúúúú!!! - sikított fel Jeanne. Ennél rosszabbat én még életemben nem olvastam. Ilyet Isten nem engedne csak a Sátán! Ördögi lény! Távozz tőlem!
Előkapott egy keresztet valahonnan és azzal kezdte el ütni Jeltz fejét. Ez már használt és eljutott a kritikának ez az enyhén drasztikus formája Jeltz agyába is.
- Micsodaaa? Nem jó a versem? Kóklerek! Amatőrök!
Egy percen belül a földön voltak és már lökte is ki őket a hajóból.
- Útálom a stopposokat!