Hirdetés

2023. február 5., vasárnap

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Modding rovat

A soha nem nyugvó flex ódája

Egy rövid szösszenet hogyan szippantott magába a modding világa.

[ ÚJ TESZT ]

Intro

Üdvözlök mindenkit!

Ez az első bejegyzésem, szóval bánjatok velem kesztyűs kézzel. Páran már biztosan összefutottatok velem a Házi barkács, gányolás, tákolás, megdöbbentő gépek! , vagy a Hogy is néznek ki a gépeink? topkikok valamelyikében, vagy valamely más topikban itt a PH-n, sokan pedig már személyesen is. De jelen cikkhez igazából ez a két topik kapcsolódik, illetve a jelen Logout modding rovat.

Az egész történet úgy 10 éve kezdődött, amikor is belefáradtam a boltokban kapható számítógépházak (és egyéb műszaki cikkek) önnön igényimet soha ki nem elégítő egyhangúságába. Ekkor hirtelen szöget ütött a fejemben, hogy ha már rám lett ragasztva ez a két, bő 60 centis, csontvázra felhúzott élőszövet, akkor talán hasznosítanom is kellene őket a Maslow piramis két alsó szintjén található folyamatok kielégítésén túl is. Nem mondom, hogy rögtön sikereket értem el, sőt. De számos sikertelen, ám de annál rondább művet követően azért csak elkezdett kirajzolódni, hogy evés, írás és billentyűzet krampácsoláson kívül van még potenciál a karjaimban.

Mivel egyfajta bevezetésnek szánom ezt az oldalt, úgy gondolom belefér egy kis személyes kitérő is, csak hogy jobban megismerjük egymást (jelesül, most ti engem), ha már egy közösséghez tartozunk és nap, mint nap kapcsolatba kerülünk a Prohardver keretein belül.

Úgy 2000 környékén, bőven a középiskolás évek alatt megfogant bennem a gondolat, hogy ideje lenne szoktatnom magam a nagybetűs élethez, valamint a minimálbéres, vidéken élő és dolgozó szüleim tehermentesítésének. Van ugyanis egy nagyon nagy személyiségemben leledző hiba amivel úgy gondolom nekem kell megküzdenem és nem nekik, ez pedig nem más, mint a technikai eszközök iránti birtoklási vágy, aktuális társadalmi, vagy anyagi helyzetem számításba vétele nélkül. Nem tartom magam felelőtlen embernek, mindig addig nyújtózkodom amíg a takaró ér, nem hitelezem, de ettől még a vágy jelen van.

Mivel a szülőktől normális ésszel nem várhattam többet (és nem is vártam el soha), mint hogy az alap szolgáltatásokat és ellátmányt biztosítsák nekem (szerető család, meleg étel, meleg ház) amennyire tőlük telik (amit tökéletesen meg is tettek, sőt ennél sokkal-sokkal többet...), ezért a vágyaim érdekében elindultam a nagyvilágba munkát keresni az iskola mellett.

Első "sikeres projektem" egy cementgyárban bontakozott ki, ahol 3 hónapig raklapoztam az 50 kg-os cementes zsákokat, majd az így összespórolt pénzből segédmotoros jogosítványt szereztem és egy igazi aszfaltszaggató, 3 zabolázatlan vadlóval megáldott Simsont. Az elkövetkező évek alatt sem adtam fel az iskola plusz munka kombinációt, és szépen lassan eljutottam oda, hogy ami célt kitűztem magam elé, legyen az egy új monitor, vagy éppen a korlátlan motoros jogosítvány jó 6 évvel később, azokat mind elértem.

Ezen munkáknak köszönhetem azt is, hogy nagyon megbecsülöm a pénzt, akkor is ha van, akkor meg pláne amikor nincs. A megszerzett javakat pedig szeretem értelmesen felhasználni.

Az évek múlásával arra is rájöttem, hogy nem a beleölt pénz, hanem sokkal inkább a beletett szív és persze a kreativitás ad örömöt nekem a különböző tevékenységeimben, az sem baj, ha a semmiből kell valamit létrehoznom. A következő oldalakon látható átalakítások is ebben a szellemben születtek, még akkor is amikor tellett volna többre, inkább megoldottam azzal amim volt, illetve rendelkezésre állt. Egyszerűen nem ez a lényeg és nem ez volt a lényeg ezekben a munkákban, ennek ellenére természetesen megvettem azt, ami házilag nem volt kivitelezhető.

Számomra fontos az önmegvalósítás az élet minden területén. Ha bármiben kiélhetem az alkotási vágyamat, akkor megteszem. Jelenleg ennek eredménye maga a cikk is, de emellett párhuzamosan még rengeteg dolog fut a háttérben. Főállásban dolgozom, mester szakon tanulok, lakást újítok, vagy éppen számítógépházat alkotok, vagy jelenleg a lakodalmamat szervezem.

E személyes gondolat-áradaton elindulva engedjétek meg nekem, hogy a következő oldalakon röviden bemutassam, miképp jutottam el mostani gépem megvalósításáig, mik voltak azok az apró lépcsők, amik által egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem a barkácsolás mocsarában.

Annyit még hozzátennék az egész történethez, hogy bár bele lehet fogni komolyabb gépek nélkül is a moddingolásba, azért idővel rájön az ember, hogy a nagyokhoz csak akkor van esélye felnőni, ha van azért legalább egy kisebb műhely, ahol azért akadnak akár kézi, akár elektromos szerszámok is. Ezt főleg azóta érzem mióta felköltöztem az nagy Budapestre és ezt a műhelyt

erre cseréltem.......

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Hirdetés

Copyright © 2000-2023 PROHARDVER Informatikai Kft.