Hajrá!
Az iPhone OS legújabb, 4.0-ás verziójának – felnőtt nevén iOS 4.0 – márciusi bemutatója előtt írtam egy összefoglalót a következő iPhone várt és remélt újdonságairól. Az azóta hívatlanul majd hivatalosan is leleplezett számos innovatív újítás miatt most akár már óvatosnak is tűnik az akkori leírás az elképzelt érkezőről, ezzel együtt akad néhány hiányzó fícsör, ami még fenntarthatja a jövőben is a kíváncsiságot az eljövendő generációk plusz tudására vonatkozóan. Azt azonban leszögezhetjük, hogy az Apple az utolsó pillanatban dobbantott egy nagyot, mielőtt még a kis kedvence hype-ját a riválisok, főleg az Android átadták volna a múltnak.
A bemutató előtt az iPhone 4G és az iPhone HD névvariációk merültek fel legtöbbször a témával foglalkozó cikkekben. Az előbbi a negyedik generációs mobilhálózatok (LTE/WiMAX) támogatására, míg az utóbbi a nagyfelbontású médiatartalmak kezelésére vonatkozik. A két irányvonal közül a HD-t érintette néhány fejlesztés: a 720p-s videók rögzítésének és lejátszásának lehetősége, a 326 dpi-s „negyedHD”, azaz qHD felbontású Retina Display megjelenése, és a majdnem HD Ready, egész pontosan XGA (1024x768) videók lejátszása külső megjelenítőn.
A két utóbbi még nem éri el a klasszikus értelemben HD kategóriát jelentő 720p (1280x720) és 1080p (1920x1080) felbontásokat. A képernyő felbontása biztosan nem fog növekedni egy jó ideig, viszont a médiatartalmak telefonról monitorra történő egyszerű és nagyszerű (értsd: szabványos és HD) átjátszása, és a Slow Motion nagy valószínűséggel a következő generációk csáberejét növeli majd.
Steve Jobs többször hangsúlyozta, hogy ilyen finomságú kijelzővel még nem adtak ki készüléket, de ebben csak akkor lehet igaza, ha nagy méretű kijelzőkre vagy okostelefonokra szűkítjük a kört, mert egyébként a Sharp 904SH (2,4", 333 dpi) és a Sony SO905iCS (2,7", 366 dpi) felülmúlja a Retina Display-t is. A 960x640-es felbontású képernyőre viszont nehéz lesz a versenytársaknak ráígérni. A jelenleg kapható legnagyobb felbontásnál (854x480) másfélszer több képpontot jelentő qHD-val egy 1024 pixel széles, weboldalakat teljes szélességében megjeleníteni képes kijelző tudná felvenni a versenyt, bár képpontok számában nem nyújtana többet (1024x600=960x640). Ha a Nokia a számára kedves nHD (640x360) felbontással megteszi azt, amit most az Apple tett, vagyis széltében és hosszában megkétszerezi, azaz összességében megnégyszerezi a képpontok számát, akkor az éppen a 720p-s felbontást jelenti a qHD-hoz képes másfélszeres pixelszámmal. Így a kisebb HD felbontású filmek teljes valójukban, a weboldalak pedig egy böngészést segítő oldalsáv mellett jeleníthetők majd meg.
Most az tűnik valószínűnek, hogy az iPhone 4G és az iPhone HD elnevezések ebben a sorrendben követhetik egymást a következő években. Egyrészt a negyedik generációs mobilhálózatok kiépítése 2011-re elérheti az Apple ingerküszöbét, és bár a böngészéshez (és egy frissebb iOS esetén a videótelefonáláshoz is) elegendő a jelenlegi HSDPA kapcsolat sebessége, a programok gyors letöltése, videók feltöltése és médiatartalmak streamingelése megkívánja a megabitek másodpercenkénti több számjegyű áramlását.
Másrészt a HDMI kimenettel (esetleg DLNA vagy más vezetéknélküli médiakapcsolattal) és USB 3.0-ás adatkapcsolattal (vagy Light Peak-kel) megtámogatott Full HD (1080p) felbontású videók rögzítésének és lejátszásának képessége, és feltehetően a HD voice hangkódolás – a már beépítésre került zajszűrést segítő második mikrofon – mellet alapkövetelmény lesz a csúcskategóriás okostelefonok közt 2012-ben. Aztán jöhet az iPhone 3D, de ne szaladjunk ennyire előre.
Mindent bele!
A régóta várt funkciók érkezésén túl a minőségi anyaghasználat is figyelemre méltó: az előlap és a hátlap karcálló üvegből, míg a keret – ami egyben, pontosabban két darabban egy-egy antenna a vezetéknélküli kapcsolatok számára – rozsdamentes fémből készült. Az igazat megvallva az Apple az iPhone 4-gyel szinte minden adósságát törleszti a rajongók felé: kisebb léptékű fejlesztésektől eltekintve nem sok olyan villantási lehetőség maradt (pl. xenon vaku :) az okostelefon-fejlesztők tarsolyában, ami még belefér az iPhone letisztult és zárt koncepciójába (pl. a lencsezár és a mobilTV nem ide tartozik). Szinte biztosra vehető, hogy az iPhone 3G S plusz képességeihez hasonló, a meglévő funkciókat jobban kihasználó fejlesztéseket kapunk jövőre a 4G, és két év múlva a HD mellé is. Ezek ugyan jelentős aduk, de önmagukban nem mindenki számára jelentenének jelentőst változást, szükség lesz pár apróbb újdonságra is (lásd még: parasztvakítás).
Korábban felvetődött, hogy FM rádióvevőt kap a készülék, és a rádióban hallható zenéket felismeri, és megvásárlásra ajánlja, így téve érdekeltté az Apple-t a külső forrásból érkező média fogadásában. Nyilván az adást rögzítő programokat kitiltanák az App Store-ból. Az FM rádióadó (transzmitter) nem túl elterjedt, de annál hasznosabb összetevője egy igazán sokoldalú készüléknek (kiegészítőként az iPhone-hoz is beszerezhető), viszont – akárcsak a WiFi hotspot funkció – annál energiaigényesebb szolgáltatás. Ez a szempont fontosságát tekintve az elsők között van az Apple-nél, de nem feltétlenül lesz belőle kizáró ok. Hiszen a lényegesen alacsonyabb fogyasztással és szebb képpel bíró AM-OLED technológiájú kijelző, és a bárhol kényelmes vezetéknélküli akkutöltést lehetővé tevő eszközök már dörömbölnek az iPhone készülékházának falán. Ráadásul az AM-OLED vékonyabb, mint a TFT, így a világ legsoványabb okostelefonjában lesz hely a indukciós ketyerének, és akár napelemnek is a hátlapon.
Ide kapcsolódik a Bluetooth 3.0 idei kimaradása, és a Bluetooth 4.0 valószínűsíthető érkezése. A harmadik generációs kékfog újítását gyakorlatilag a 2.1-es generáció WiFi-vel történt házasítása jelentette, ami a készülékek közötti adatátvitel sebességét növeli meg nagyjából egy nagyságrenddel, azonban ez a kommunikációs forma eddig is le volt tiltva az iPhone szoftverében. A negyedik generációval viszont egy igen hasznos, az Apple terveiben vezetékes formában már korábban feltűnt, és azóta a támogató gyártók számát tekintve folyamatosan bővülő lehetőség érkezik: ez pedig a külső eszközök csatlakoztatása, ami a Bluetooth 4.0 esetében magas szintű energiatakarékossággal párosul. Ez akár hónapokig működő headset-ek vagy megcsörrenthető kulcstartók érkezését, vagy olyan okos tokok megjelenését jelenti, amiben egy apró lapos áramforrás akár hetekig képes kiszolgálni egy plusz funkciót kínáló eszközt (pl. távirányító) és egy Bluetooth 4.0 adót.
Bluetooth-os billentyűzetet már tudunk csatlakoztatni a készülékhez, és a SWYPE technológia és a multitouch képernyőbillentyűzet is az almás telefon felé kacsingatnak (nem beszélve a haptic/fizikai feedback-ről), de akadnak olyanok, akiknek ez is kevés. Emellett az Android hamarosan beelőzi az iPhone OS/iOS-t, ezért egyre inkább elképzelhető, hogy újra napirendre kerül az iPhone kialakításának variálása: az első 0.5"-nál vékonyabb QWERTY slide-os "hendi" mellett a kisebb (480x320-as) képernyővel szerelt változat is megjelenhet a piacon azoknak, akik eddig a fizikai billentyűzet hiánya vagy a nagyobbacska méret miatt néztek másik okostelefon után, illetve a piacbővítés lehetőségét segítené egy CDMA rendszerű készülék is.
Ez az!
Valljuk be, a fent felsorolt extrák talán együttesen tudnának két év múlva csodát tenni, de akkor is legfeljebb három napig. Vagy csak én vagyok régi vágású gyerek, aki a kvarcjátékának és a menedzserkalkulátorának is úgy örült anno, mint akinek szükségletei biztosítottá váltak az élete hátralévő részében? Nem hiszem, hogy erről lenne szó, hiszen korábban nem gondoltam ezt, és most megerősített egy írótársam is az iPhone 4: az utolsó smartphone című cikkét olvasva. A jövőt egyértelműen a szoftveres háttér fejlődése jelenti, és ezen belül és túl a szoftveres integráció, vagyis a kompatibilis szórakoztató-elektronikai készülékek, háztartási gépek, autók és más eszközök (kulcstartók, kutyanyakörvek) elterjedése, és összehangolhatóságuk egyszerűsége és mértéke (NFC, RFID), amihez a kulcs a Kütyü lesz. A cél, hogy minél több létező feladat irányítása mellet minél több új képességet adjon a tulajdonosa kezébe, és azokat a lehető legegyszerűbben lehessen kezelnie bárkinek.
A felhő-technológia jelentheti ennek az iránynak a kiteljesedését. Nem lennék meglepve, de három év múlva talán már senki, ha az Apple ismét gyökeresen megújuló telefonja csupán egy érintőképernyő lesz, ami gigabites szálon kapcsolódik egy központi szerverhez. Ami viszont minden feladatot, számítást elvégez a távolból, így visszafogja a készülék áramigényét, növeli az üzemidőt, és a gyártási költségeket is töredékére csökkenti. Persze a lokális eszközök, szenzorok beépítése szükséges marad, pl. a kiterjesztett valósághoz GPS, kamera, iránytű, giroszkóp és gyorsulásmérő.
A fejlődés tehát nem vész el, csak átalakul, és az információhoz jutás mellett, a munka, a pihenés és a szórakozás „kézben tartása” is végletekig leegyszerűsödik, és egy fő eszköz köré fog szerveződni. Hasonló jelenség kialakulásának vagyunk tanúi az iPhone körül, mint ami korábban az internet, mostanság a Facebook esetén tapasztalható: Aki kimarad, lemarad. Legalábbis ha a ketyeregyárosoknak sikerül elhitetniük velünk, hogy a fontos dolgokra ezek ráirányítják a figyelmünket, nem pedig ellenkezőleg.
