Tervezzünk tárgyakat!
Tavalyi iPhone-váró írásomban - iPhone 4G: Újra elkezdődhet valami - a funkciógazdagság konvergenciájának újabb mérföldköveként képzeltem el a negyedik generációs almás telefont, és ez a vízió, valljuk be, nem esett messze a fájától. Amikor egy évvel ezelőtt megjelent az iPhone 4 és az iOS 4.0, sokakban - például bennem is - felmerült a kérdés, hogy ezek után milyen forradalmi konstrukcióval lehet előállni azon túl, hogy felturbózzák a számokat az adatlapján. Több gigahertz, több megapixel és több memória már nem szögezi az állakat a földhöz.
Azok a vásárlók, akiket az Apple megcéloz már szinte mind láttak okostelefont, és joggal tehetik fel a kérdést egymásnak, hogy miben nyújt többet ez a kétségtelenül kiemelkedően mutatós, átlátható kezelőfelülettel rendelkező, de csakugyan igen drága készülék. Sokakat nem fog meggyőzni az az érv, hogy átgondolt és kiforrott szoftveres hátteret és fejlett infrastrukturális támogatást kapsz a készülékhez, mert minek fizesse ki érte a másfélszeres-dupla árat, ha a többivel is lehet internetezni, fényképezni, navigálni, sőt azokon még rádiót is hallgathatsz, és akár meg is vásárolhatod a program által felismert zenét. Pláne nem ütközöl bele itt-ott konstruktőri gátakba (Flash), sőt még a szoftveres buhera is megengedett.
A konkurencia gépeit látva az utóbbi egy év igazolta azt a sejtés, hogy elsősorban a számok terén tudnak a gyártók versenyre kelni az Apple telefonjával (legutóbbi cikkemben - Az infotársadalom újramobilizálása - ezt az utat vizsgáltam meg), de forradalmi koncepciót nem láthattunk. Egy trendet viszont megfigyelhetünk, vagyis inkább darabjaiból összerakható egy fejlődési út, ami összecseng azzal a jelenséggel, hogy az okostelefon használata - a mind szélesebb elterjedésének köszönhetően - egyre inkább természetessé, megszokottá válik. Ennek megfelelően egyre inkább veszít fétistárgy mivoltából, és már inkább mint használati tárgyként tekintünk rá. Ha ezt a szemléletmódbeli változást a formatervezés is követi, akkor a kis monolitok úgy járnak, mint annak idején a nagy téglák.
Lényeges itt mindjárt tisztázni, hogy az Apple nem törekszik a lehető legnagyobb tudású és legsokoldalúbban használható készülék kifejlesztésére, hanem a parasztvakítás (marketing) eszközeivel éri el azt, hogy egyrészt az emberek azt gondolják, hogy egy finom vonalvezetésű pici tégla a legalkalmasabb a mobilszolgáltatások kézbevételére, másrészt az okostelefonok tudása ma lényegében azt jelenti, amit az iPhone tud: mert hiába képes egy másik készülék obivankenobizni (gy.k.: holovideótelefonálni), ha arra Jobs bácsi még nem mondta, hogy "Amazing!", nem szólt, hogy ilyen van, és ilyen kell. (lábjegyzet: véleményem szerint a jól kezelhető, funkciógazdag készülékek a Sony gyáraiból kerülnek elő, gondoljunk csak a PDA-korszak végén piacra dobott UX-50-esre, a maga idejében legkisebb kézi PC-re, a netbookra adott válaszukra, vagy a táblás ketyeréik a hagyományos tabletekénél átgondoltabb, ha úgy tetszik formabontó kialakításaira.)
A felsorolt ellenérveket az Apple az említett szoftveres-hardveres formatervezés erejével eddig elsöpörhette ugyan, viszont mostanra a piacot ellepték a kisebb-nagyobb, csúszkás-kagylós, kevésbé okos vagy épp csúcsforma gépek, így a következő generációs iPhone nem hagyatkozhat csupán a már beharangozott iCloud hátszelére, vagy a még vékonyabb kialakításba beleszuszakolt extra teljesítményre. Adódik az egyik lehetséges válasz, ami a termék tudásának és árának mérséklésével reméli az új piacok meghódítását. Engem azonban jobban érdekel egy másik választható irány, a termékfejlesztés és a társadalmi vízió találkozása.
A jövő mobiltelefonját megálmodó koncepciók külsőre általában két nagy csoportra oszthatók: a minél többet lehessen kacsázni vele a tavon (lapos, aerodinamikusan lekerekített, szimmetrikus) vezérelv alapján felvázolt tervek, illetve a mechanikus megoldásoktól sem visszariadó funkcionalista svájci bicskák világa. Ennek a kettőnek a találkozásakor létrejöhet egy olyan termék, ami reflektál arra az egyszerű tényre, hogy az érintőképernyős vezérlés korában érdemes nem csupán a szemnek, hanem a kéznek is tetsző eszközt fejleszteni. Az új formavilág eljövetelére utalhat az is, hogy az Apple nemrégiben beperelte a Samsungot a termékeik dizájnjának lemásolása miatt, megnyerte a pert, ezzel bebiztosítva magát arra az esetre, ha az új iPhone merőben új látványtervét valamelyik cég le akarná másolni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
