A kezdetek

„Bár szomorú a 3Dfx bukását látni,
de örömömre szolgál a piac ebből
következő egyszerűsödése.”

John Carmack, 2001

10 év telt el azóta, hogy a csőd szélére került 3dfx vezetősége a részvényesek igen csekély szintű kielégítése érdekében egy nagyon átgondolt, és részben titkos megállapodás keretében eladta minden vagyonát, szabadalmát és fejlesztéseit az Nvidiának 112 millió dollár értékben. A hír szinte sokként érte a grafikus kártya fanatikus híveit. A 3dfx sorsát ráadásul nagyban befolyásolta az informatikai ágazat akkori helyzete, mely miatt más komoly jelentkező nem is akadt a cég részvényeiért. Sem az ATI, sem a Matrox nem szállt versenybe. Így kénytelenek voltak legnagyobb ellenfelüknek, riválisuknak az ölébe pottyantani mindent, amiből később az Nvidia igencsak szépen profitált.
Az alább következő írásban megnézzük, hogy mi vezetett ehhez az akvizícióhoz, mi történ utána, és a legfontosabb, hogy miként szűnt meg létezni a PC-s három dimenziós grafika megteremtője, szülőatyja. Bár 3D-s gyorsítók már léteztek korábban is, de ezt a technológiát a 3dfx tette a játékosok széles körében ismertté a Voodoo1 névre hallgató grafikus gyorsítójával.

A kezdetek

A céget 1994-ben Ross Smith, Gary Tarolli, és Scott Sellers alapították, s itt jegyzem meg, hogy ebben az évben Michael Schumacher megnyeri élete első Forma 1-es világbajnoki címét, már csak annak okán, hogy milyen messzi vizekre evezünk most. A kor akkori szórakoztatóipari kultúrájához igazodva kezdetben főként játéktermi gépekbe terveztek chipeket több-kevesebb sikerrel, majd két év után úgy döntöttek, hogy a rohamosan fejlődő PC-s ipar hullámait lovagolják meg, és 3D gyorsítókártyák tervezésébe fogtak.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Korábban szó esett arról, hogy a 3D képalkotás úttörője a 3dfx volt. Ez csak részben igaz, mert 1995-ben az Nvidia bemutatta az NV1 alapokon nyugvó kártyáját. Az NV1 tulajdonképpen egy integrált multimédia chip, 2D és 3D gyorsítással, valamint hardveres MPEG dekódolás támogatással is rendelkezett, továbbá tartalmazott egy 16 bites hangchipet is. Így kijelenthetjük, hogy az NV1 volt az első teljes Direct3D gyorsító. Hogy a nosztalgia még jobban elmélyüljön, annak alátámasztására álljon itt egy adat: a ma is ismert és keményen dolgozó Leadtek is készített NV1 chipes kártyát, ProView néven!

Az első fecske, Nvidia NV1

Ide kell sorolnunk rögtön egy érdekes tervezést is, az EDGE3D videokártyát, melyet a Diamond Multimedia gyártott. Ez egy igen furcsa termék volt: tulajdonképpen egy egykártyás videojáték, a SEGA Saturn konzol gamepad-jait lehetett hozzá csatlakoztatni. Néhány Saturn – játéknak megjelent olyan változata, amely az EDGE3D-vel játszható volt, mint ahogy egy-két PC játéknak (pl. NASCAR Racing) is elkészült a 3D gyorsított változata.

Az Nvidia vezetősége, látván az NV1 mérsékelt fogadtatását, felvette a cég soraiba David Kirk tudományos szakembert, aki korábban szoftverfejlesztőként dolgozott a Crystal Dynamics vállalatnál. Ez volt az első jó döntésük. Majd a vállalat bevezetett egy hat hónapos termékkiadási ciklust, amivel elérték, hogy egy termék esetleges jövőbeni kudarca nem fogja veszélyezteti a cég fennmaradását. Mindkét döntést később a 3dfx is bánta…

Ilyen előzmények után eljött az 1996-os év, melyet a fanatikusok csak a „Quake – őrület évének” neveznek, és ekkor mutatkozott be a 3Dfx első grafikus chipkészlete a piacon. Hosszas vita után a cég tulajdonosai olyan nevet választottak terméküknek, mely igen erős és egyben eladható volt: a Voodoo -t. Ebben az időszakban az EDO RAM piaci ára éppen leesett, így egyből 4MB memória csücsült az első példányokon. (bár utólag elismerték, hogy ez egy kockázatos húzás volt a részükről)

A kor kedvenc játéka

Bár a Rendition már korábban elkészítette saját megoldását a 3D korrekt megjelenítésére, végül azonban elsősorban meghajtóprogram problémák miatt a 3Dfx terméke sokkal népszerűbb lett. Emellett a Voodoo sikerének egyik titka az agresszív reklámhadjárat volt, melynek következtében igen hamar népszerű lett a játékosok között. A cég vezetői megnyerték fő reklámhordozójuknak az akkor debütáló Tomb Raider játékot, mely a Glide -támogatással a legszebb játék lett sebtiben. Ebben az évben ráerőltették az ID Software-re a kérésüket, aminek az eredménye az lett, hogy John Carmack elkészítette a MiniGL meghajtóprogramot a hálózati játékok királyának, a Quake 1 -nek. Állítólag John Carmack-nak exkluzív szerződése volt a Rendition-nel a Quake 3D gyorsított változatára, ám a 3Dfx mérnökei sikeresen meggyőzték, így jelenhetett meg a GLQuake, ami igazából egy tesztverzió volt. A többi 3D játék pedig a Voodoo Graphics natív programozási felületét, a programozók között hihetetlenül népszerűvé vált Glide-ot használta.

A 3D forradalom zászlóvivője

Technikailag az első Voodoo olyan tulajdonságokkal rendelkezett, mint a hardveres textúrázás, a bilinear filtering, alpha blending, és volt még egy igen vonzó tulajdonsága is: a könnyű programozhatóság.

A kritikusok csupán egyetlen fogást tudtak találni a 3Dfx első termékén (miközben ők maguk is az állukat keresték a monitorok előtt), nevezetes azt, hogy a kártya nem volt képes 2D megjelenítésre önmagában, a korrekt használathoz szükség volt egy alapszintű külön videokártyára, melyet kábellel kellett összekötni a Voodoo-val. (a VGA történet-kutatók most felszisszennek, és egyből beugrik egy mozaikszó: SLI, de ez még nem az a SLI, arra még majdnem 2 évet kell várni…) Erre amúgy azért volt szükség, mert a kártya nem tartalmazott VGA BIOS-t, ezért külön grafikus kártyát igényelt, amelyhez külső kábellel kellett hozzá csatlakoztatni. A Voodoo kártya a képernyő felé ezután a 2D-s grafikus kártya képét továbbította egészen addig, amíg munkára nem lett fogva. Ekkor a Voodoo aktiválódott és a saját képét küldte tovább a monitorra. A munka végeztével ismét visszaadta a képet a 2D kártyának. Ebből következően két chip dolgozott rajta, egy FrameBuffer és egy Texture Mapping Unit (TMU), előbbi a hozzákapcsolt memóriával főleg a kép tárolását, bizonyos számításokat, utóbbi pedig a textúrák számítását végezte. Itt jegyzem meg, hogy már akkor a gyártók között volt egy ma is neves cég, a Gainward is, továbbá az egyik leghíresebb gyártója a Voodoo kártyáknak a Diamond volt, melyeket Monster névvel állított csatasorba.

A "szörny"

A kilencvenes évek végén nem sok gyártó tudott felmutatni ehhez hasonló megoldást vagy alternatívát, így az akkori szereplők, mint például a PowerVR és a Rendition, a 3Dfx legnagyobb riválisai sem.
Itt ismét meg kell említenünk az Nvidiát, ugyanis a konkurens cégnél úgy döntöttek, hogy a Voodoo ellensúlyozására a 2D és 3D megjelenítést egy kártyán ötvözik. A Riva128 néven forgalomba került kártya teljesítményben mélyen alatta maradt a Voodoo-nak, viszont a cég úgy gondolkodott, mint egy másik, amúgy kanadai illetőségű cég, az ATI, ami azt jelentette, hogy ezzel a kártyával inkább a nagy PC gyártók felé nyitottak, és hamar közkedvelt OEM sláger lett a kártyából. A cégek meg amúgy is támogatták azt az elvet, hogy egy grafikus kártya kerüljön a gépeikbe, hiszen így egyrészt olcsóbb lett a géppark fejlesztés, másodszor meg egy hibalehetőséggel kevesebbel kellett számolniuk a rendszerépítőknek. Nem tudom, hányan emlékeztek erre az időszakra, de ilyen kártyák kerültek ki az Nvidia chipkészletével: Diamond V330, STB Velocity 128, ASUS V3000… stb. Micsoda idők voltak azok!

Riva128, olcsó megoldás megbízhatósággal

Hogy ebbe a vonulatba belesimuljon a 3Dfx, kiadják első egychipes grafikus kártyájukat, a Voodoo Rush-t. Ez a termék azonban rögtön nyomasztóvá is válik a cégnek, nem sikerül igazán jól, a memória-sávszélességen osztozni kényszerült a 2D és 3D chip, melynek következtében a teljesítménye alatta maradt az első Voodoo kártyának. (kb. – 10%) Bár később csiszoltak a grafikus chipen, és a memória méretét 8MB-ra növelték, azonban ez sem segített rajta, a kritikusok teljes kudarcra ítélték. (a Hercules később kiadott egy 50MHz-es, Cirrus Logic 2D chipet alkalmazó változatot a minőség javítása céljából)
Ennek ellenére a cég szellemi-, kutatási-, tervezési-, és személyzeti erőforrásai hatalmasra nőttek, és a cég alapítói úgy döntöttek, hogy ennek a növekedésnek a finanszírozására a tőzsdére vezetik a 3dfx-et, melynek vezetésével a továbbiakban Gregory Ballardot bízták meg.

A balul elsült Rush

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!