Amiga történelem
A 80-as években történt a számítástechnika első nagy áttörése az otthoni felhasználók irányába. Elterjedtek a videójátékok és a home computerek is gomba módra szaporodtak.
Ekkor pattant ki az ötlet két volt Ataris mérnök fejéből, hogy saját céget alapítsanak. Bevontak még pár embert és 7 millió dolláros alaptőkével útnak indult a Hi Toro. A nevet gyorsan lecserélték Amiga-ra.
A fejlesztő csapat (Jay Miner, RJ Mical, Dave Morse és Carl Sassenrath) kitett magáért és olyan rendszert alkotott, ami a korában úttörőnek számított. Ha nem is a legelső, de szerintem a leginkább elterjedt modelljük került a kezem közé, egy Amiga A500.
Amiga történelem
Jay Miner vezette a chipset tervezését, aki nem csak jó mérnök, de jó vezető is volt. Filozófiája egyszerű és sajnos kevesek által követett volt: "Elengedhetetlenül szükséges, hogy megengedjük a munkatársaknak, hogy másak legyenek. Dave Needle egy kopott házicipőben jött dolgozni; de kit érdekelt ez addig, amíg jól végezte a munkáját?"
A cég alapítását követően a csapat nem értett teljesen egyet, hogy konzolt, vagy számítógépet fejlesszenek, de a piacot követve az utóbbinál kötöttek ki. Az első gépezetbe (A1000, Lorraine) 256kB memóriát, sztereó hangot és kiemelkedően jó grafikát terveztek. 1984-ben a CES-en mutatták be a prototípust a leendő befektetőknek, ugyanis ekkorra felélték a befektetett tőkét, sőt a fejlesztők a saját házaikra felvett pénzből finanszírozták a céget.
Az eredetileg Commodore alapító Jack Tramiel (akkor éppen mint Atari tulajdonos) ajánlatot tett a cégre. A Commodore akkori vezére Irving Gould elhappolta előle az Amigát 4.25-ös ajánlatával. Érdemes tudni, hogy Tramilet Gould rúgta ki a Commodore-tól és nem volt éppen baráti a viszony közöttük, de ez csak egy ütközete volt az Atari-Commodore (Amiga) harcnak.
Boing demo
Az első Amigák végül 1985 októberében kerültek a boltokba Motorola 68000-es processzorral és OCS chipsettel. A vas azonban semmit sem ért OS nélkül, ami parancssoros és grafikus felületen is használható volt. A legfontosabb azonban a kiugró multimédiás képessége volt a gépnek. Erről a műszaki részleteknél a következő oldalon olvashattok többet.
1987-es CES-en két új Amiga modell jelentettek be. A komolyabb A2000 a jó bővíthetőségének hála sok féle kivitelben és a memória, HDD... bővítéstől függően kicsit eltérő néven (A1500, A2500) volt kapható. Az első két (A, B verzió) az Original Chip Set-et használta, a C revíziónál kapta meg az Enhanced CS-t.
A kistestvér A500 "Rock Lobster" is az OCS-en alapult. A a bővíthetőséget feláldozva a képességeihez mérten kimondottan olcsó lett, megszületett a megfizethető multimédiás otthoni számítógép.
1990-ben jelent meg az A3000, már Enhanced Chip Set-tel. A legnagyobb előrelépést a 68030-as processzor, ami már kívül-belül 32 bites, és a 68882-es FPU jelentette.
1991-ben mutatták be a CDTV-t, ami lényegében egy A500 volt, amit egy házba pakoltak egy CD lejátszóval. A kompatibilitást biztosította az azonos Chipset. Megjelent az A500+ is, ami új 2-es szériás kickstartot és ECS-t tartalmazott. A kompatibilitás nem volt tökéletes az eredeti chipsettel, sokan építettek be KS átkapcsolót, hogy válthassan az új és a régi 1.3-as között.
1992. márciusában érkezett az A600 "June Bug". Eredetileg még az A500-nál is olcsóbb gépnek tervezték. Az Amiga között először felületszerelten készült alaplapokon első példányain A300-as felirat látható. A felépítése gyakorlatilag megegyezik az A500+-al, de nincs numerikus blokk és 2.5"-es merevlemezzel is lehetett bővíteni. Az év vége felé érkeztek az új, sokkal fejlettebb Advanced Graphical Architecture (AGA) alapú gépek. Az A2000/A500 mintájára az A4000 jól bővíthető házban, a néhány hónappal később piacra dobott Amiga 1200 "CHANNEL Z" pedig billentyűzetbe integrálva. A processzort is lecserélték az erősebb 68020-ra.
1993 őszén érkezett az Amiga CD32 "Spellbound", ami egy A1200 konzol verziójának tekinthető. Sajnos ekkor már nagyon rosszul ment a Commodore szekere. Az eladások nem voltak túl biztatóak és ismét elkövették a szokásos Commodore-os hibákat. Nem reklámozták rendesen, pedig tudjuk, hogy jó bornak is kell a cégér, ráadásul ahol el lehetett adni, oda sem szállítottak eleget.
1994. április 29-én bejelentették a csődöt.
A500 hardver
Az én Amiga 500-am, ahogy olvashattátok, tehát az első szériás OCS-en alapuló gép. De már a 6a szériás alaplap van benne, ezért fat Agnus van benne. Hogy ez mit jelent mindjárt megtudhatjátok.
Processzora egy 68000, amit 1979-ben jelent be a Motorola. Az órajele 7.16 MHz (NTSC) vagy
7.09 MHz (PAL) kiviteltől függően. Érdemes tudni, hogy nem kompatibilis az x86 processzorokkal, de a jó programozhatósága miatt sok másik gépben (Atari, Apple) is használták. Sokan állítják, hogy sokkal jobban jártunk volna, ha az IBM is ezt a vonalat választja. 32 bites belső felépítése (regiszterek), de csak 16 bites külső adat és 24 bites külső címbusszal van, amihez hasonló a 386SX processzoroknál volt Intel vonalon.
A mágneses háttértároló egy 3.5"-es 880kB-os kapacitású floppy meghajtó. Ez a megjelenésekor elég szép kapacitás volt, de később igen "vicces" volt a 6-7 lemezes játékoknál cserélgetni a floppykat.
A memória 512kB volt az első gépekben. Az én gépemben 1MB van az alaplapon és további 512kB az eléégé sufni kinézetű kártyán lévő chipekből jön össze. Az eredeti 512kB is elég a régebbi játékokhoz, de az újabbak profitálnak a több memóriából, érdemes felbővíteni legalább 1MB-ra.
Az Amigáknál érdekes módon több fajta memória is van. A chip RAM-hoz a CPU és a chipset is hozzáférhet. A fast RAM-hoz csak a processzor fér hozzá, mivel nem kell osztozni a sávszélességen a többi eszközzel, ezért a programok sokkal gyorsabban futnak. A fast-hoz hasonló a slow RAM, annyi az eltérés, hogy a chip memóriával azonos buszon kommunikál.
A Chipset a gép legérdekesebb része. Az OCS és az ECS között a különbség nem nagy, az egyes részeknél említeni fogom. A set négy egyedi tervezésű csipet tartalmaz: Gary, Agnus, Denise, and Paula, amiket NMOS technológiával állítottak elő. A custom chipeken felül érdemes megemlíteni a két CIA-t, amik az IO műveletekért, mint pl. sorosport, felelnek. Az összes chip a chip memóriából dolgozik és elég sok feladatot levesznek a CPU válláról. Érdekes módon ez az elv lesz a következő generációs APU-k sajátossága is.
Gary felügyeli a buszt és a floppy meghajtót.
Az Agnus (Address GeNerator Unites) a fő vezér. Kontrollálja a vezérlők chip RAM-hoz férését. Kezdetben 512 kB chip RAM-ot kezelt, de a kezelt memória mérete nőtt, ahogy "hízott". A 'Fat Agnus' további 512 kB chip memóriát, az ECS (fatter Agnus, fat Agnus 1M...) kiviteltől függően 1 vagy 2MB chip memóriát képes kezelni.
Fő részei:
- blitter: CPU független memória másolásra alkalmas
- copper: a segítségével lehet a különböző videó módok között kapcsolgatni akár azonos képen belül is. Például a képernyő felső részén lehet egy nagy felbontású kép, miközben alul egy kisebb felbontású szöveg. A copper vezérelheti a blittert és besegít a sprite kezelésbe is.
Denise (Display Encoder) felel a grafikáért. Televízión a tipikus felbontás interlace nélkül eredetileg 320 vagy 640 képpont lehet víszintesen. A függőleges felbontás a videómódtól függ, NTSC esetén 200, PAL-nál 256 sor jeleníthető meg. A kimenet szinkronizálható külső jelhez, így egyszerűen lehet feliratokat, grafikát kapuzni másik videóra akár otthon is. Akkoriban egyedülálló volt, hogy külön horror árú kiegészítő nélkül tudja ezt egy gép.
Két fő megjelenítési módot ismer:
- EHB (Extra Half Bright): 360x576-as felbontásig 32 szín választható ki 4096 (12 bit) szín közül, de minden színnek van világos és sötét árnyalata is, így 64 színnel rajzolhatunk. 720x576-as felbontásig 16 színt választhatunk ki 4096 árnyalatból.
- HAM (Hold And Modify): mind a 4096 szín elérhető, de csak egy kis trükkel. Egy pixel színe 16-os palettából választható, vagy lemásolhatja a tőle balra eső pixel két tetszés szerinti színösszetevőjének értékét, majd a harmadikat definiálva kapja meg a saját színét. Természetesen ez így bonyolultabb, lassabb és a hirtelen színátmeneteknek sem tesz jót, de hozzáértő kezekben szép grafikát lehet vele készíteni. A demo írók ezt tökéletesen ki tudták használni!
Az ECS kivitel 4 szín mellett nagyobb felbontást is kezel, a Productivity (640×480 non-interlaced) vagy SuperHires (1280×200 / 1280×256) felbontással.
Alcatraz megademo
Paula (Port Audio Uart and Logic) felel a hangért és bizonyos interruptokért. Sztereó hangot képes kezelni, oldalanként 2 csatornával. A lejátszás 28.8kHz-es és 8 bites. A csatornák hangereje függetlenül szabályozható 64 szinten, ráadásul modulálható az egyik csatornával a másik, így különböző effekteket lehet létrehozni. Kis szoftvertrükkel oldalanként összevonva a két csatornát 14 bites lejátszás is megvalósítható. A lejátszott hang minősége nagyjából egy FM rádiónak felel meg. Az interrupt kezelés kiterjed a floppy meghajtókra, soros portra és az joystickra.
A kezelt perifériák száma még a 2000-hez képes lebutított A500-nál is igen magas. Ami szinte biztos, hogy volt minden Amigához, az az egér és a Quickshot Joyok valamelyike és a modulátor. Ezen felül nyomtató, videovágáshoz szükséges eszközök, digitalizáló kártyák, deinterlacer, további floppy vagy HDD csatlakoztatása volt tipikus. Kis hackeléssel az eredeti processzort kiváltó CPU kártya is csatlakoztatható, de szerintem egyszerűbb egy fejlettebb darab (Zorro-s, de minimum A1200) beszerzése.
A fejezet lezárásaként érdemes összehasonlítani a megjelenéskor elérhető PC hardverrel az A500-at. Amikor valaki azt állítja, hogy a PC-nél nem volt elérhető hasonló tudás, mint az Amiga-nal, akkor fel igazságot állít.
Egy 386DX 25MHz-en nyers CPU erőben simán lemosta a 68000-et. Az OCS-el egy időben mutatkozott be a VGA, ami 320x200-as felbontás mellett tett elérhetővé 256, vagy 640x480 mellett 16 színt egy 262144 elemű palettából. Hang terén viszont nagyon elhúzott az Amiga, csak 1991-ben jelent meg a Sound Blaster Pro, aminek a tudása nagyjából megfelelt az A500-nak.
Az igazság másik fele, hogy az azonos tudású PC ára többszöröse volt egy A500-nak. 1992 májusában egy 386SX, 2MB memóriával, 40MB-os vinyóval, VGA és hangkártyával 85-90 ezer forintba került. Egy Amiga 500+ 44.9k-ba. Egy A600 pedig 49 ezresért volt kapható. Akkoriban ez jó negyedéves fizetést jelentett...
Szőkítés
Figyelmeztetés: A használt hatóanyag veszélyes. Szembe kerülve vakságot okozhat. Kezelése nyílt térben, gyúlékony anyagot elkerülve történjen. Védőfelszerelésnek használjatok minimum szemüveget és gumikesztyűt. Acetonnal, benzinnel még véletlenül se keverjétek, fel is robbanhat! 12%-os anyag pár másodperc alatt kifehérítette az ujjam, pedig csak a gumikesztyűt húztam le.
Az én öreg barátnőm nem megőszült a 20 éves korára, hanem besárgult. Ez az idős gépeknél ismert jelenség, az alkalmazott égésgátló szer okozza. Szerencsére az elszíneződés kezelhető, bár nekem sikerült kicsit félre kezelnem... A retr0bright oldalon egész szép megoldást találtak ki. A lényeg az, hogy erős oxidálószerrel (hidrogén peroxid) megfiatalíthatjuk a gépünket. Beszerzése könnyű, többek között fodrászok használják szőkítésre.
Mivel nem tudtam, hogy mi a legjobb megoldás, ezért három módot is kipróbáltam:
- Az első nekifutáshoz 12%-os, gél állagú szőkítőt használtam, mert a sima folyadék a nagy méretű házról lefolyik, beáztatáshoz meg elég nagy mennyiségre lenne szükség. Az eredmény nem lett az igazi, foltos lett a munkadarab, valószínűleg nem teljesen egyenletesen kentem be.
- 30%-os töménységű folyadékba áztattam kisebb alkatrészeket. A billentyűzetet darabokra kaptam és készítettem billentyűzet levest. Kapott egy kis oxy action-t is, de vigyázni kell, mert rövid időn belül elkezdett veszettül habzani. 24 óra ázás után szépek lettek a gombok.
- Az előző kettő keveréke, így sokkal jobban terült, de nem folyt le rögtön. Két óránként átkentem és kiraktam a napra. Ez utóbbi talán már túlzás volt, sikerült túlfehéríteni a gép házát.
A munkadarabokat fontos előkészíteni. Rendesen meg kell sikálni (a gomboknál ez külön élmény) és érdemes zsírtalanítani. Ezt utóbbit követően már kötelező a gumikesztyű.
Képek a műveletről
Fontos megjegyezni, hogy több géppel, napszakban és időjárás mellett készültek a képek, ezért a fehéregyensúly nem tökéletes.
Az egérnél az aljához képest viszonyítva látható, hogy mennyit sikerült fehéríteni. Sajnos a 12%-os folyadék lassú volt, végül túl sokat volt a házon. Ezért a sötétebb gombokat is megfakította.
Egér előtte
Egér utána
A háznak többször futottam neki. Nagyon sokat sikerült fehéríteni. Sajnos a géltől foltos lett, nem tudtam egyenletesen felvinni, mert túl sűrű volt. Az egérnél ez nem jött elő. A második nekifutásnál a 30%-os folyadékot elegyítettem a géllel kb. 2:1 arányban. Sokkal jobb lett, bár nem tökéletes. A gombok áztatását is másként csinálnám. Tömény peroxidban raknám ki a napra a gombokat, de szín szerint szétválogatva. A sötétebbeket csak rövidebb időre és kb. óránként ellenőrizném a folyamatot. Féltem, hogy lemarja a feliratot, de ez nem igaz.
Ház előtte
Ház géllel bekenve
Ház kicsit foltosan, újabb fehérítésre várva
Kifehérítve, összeszerelve
Szoftver
Az AmigaOS már a kezdetektől grafikus interfésszel készült. Zseniális húzással ketté bontották az operációs rendszert, az egyik fele a kickstart ROM-ban az alaplapra került, a másik fele a lemezről tölthető be. A 3.1-es verzióig igaz, hogy az újabb Workbenchez újabb kickstart is tartozik.
A fontosabb rendszer rutinok ROM-ban tárolása nagyban segítette a programozókat, gyakorlatilag a PC-ben megszokott BIOS-on túl egy multitask kernel is rendelkezésre áll, ami standard felületet biztosít például a lemez, vagy egér kezeléshez.
A single task BIOS-DOS pároshoz képest kevesebb erőforrással egy sokkal fejlettebb rendszer. Lemezről lehet indítani direktben programokat, CLI-t, vagy GUI-t. A GUI, azaz Workbench igen fejlett, több ablakos rendszer, még az akkori Macintosh gépekhez képest is. A Mac OS-t képes volt emulátorból futtani az azonos CPU-nak és fejlettebb felépítésnek hála.
Másolás Amiga és PC között
Ha szeretnénk a meglévő lemezeinket lementeni, visszaállítani egy backupot, vagy a ROM-ot lementeni, akkor két lehetőségünk van.
Jó esetben újabb kick van a gépben (esetleg átkapcsolható) és az újabb, 2.1-es workbench képes 720-as DOS (FAT) lemezeket olvasni.
Sajnos nekem ez nem jött össze, ezért maradt a soros kábel. Ehhez telepíteni kell például az Amiga Explorer-t, ami shareware, de vannak más alternatívák is. Kell még egy soros kábel (null modem) is, amivel az A500 DB25-ös soros csatlakozóját össze kell kötni a PC soros portjával.
A teendők egyszerűek:
- Az Amigát el kell indítani Workbench-csel. Ha nincs, akkor kunyeráljunk valakitől, majd másoljuk le 3 példányban.
- Az AExplorer az indításnál rákérdez, hogy a másik oldalon fut-e. Természetesen a nem-et válasszuk!
- Az A500 soros portját állítsuk be a Workbench -> Preferences alatt a megadott értékekre. Fontos, hogy a buffer 4096 legyen, a többi elvileg default értéken maradhat.
- Nyissunk az Amigán egy CLI-t és indítsuk el a program fogadását: Type SER: to RAM:Setup
- Fontos, hogy a fogadás elindítása után ne nyomkodjuk a gombokat, vagy mozgassuk az egeret.
- Természetesen a Windows oldalon szorgalmasan nyomkodjuk az OK-kat, de itt kis várakozás következik, amíg fel nem szólít, hogy nyomjunk a CLI-ben egy CTRL+C-t.
- Ha ez megvan, akkor az Aexplorer setup-ját átmásoltuk, ami lehúzza a teljes programot. Elindíthatjuk a RAM drive-ról, de gyszerűbb a CLI-ből: RAM:Setup
- Ismét várakozás, amíg nem üdvözöl a program egy congratulationnal
- Csak annyi a dolgunk, hogy a RAM drive-ról elindítsuk az AExplorer klienst. Érdemes létrehozni egy boot lemezt, amire felmásolva az eddigieket el lehet felejteni, és duplakattal indíthatjuk az Amiga oldali kliensünket.
Az eredmény magáért beszél. Az Aexplorer ablakból az adf-et kihúzva készíthetünk teljes lemez mentést, az ADF drive-ra ráhúzva pedig visszaállíthatjuk azt. A formátum mind a két esetben amiga disk format, ami széles körben elterjedt és használt. A ROM természetesen csak menthető, de a RAM vagy floppy drive-ra is másolhatunk programokat, de a RAM újraindításnál elveszik. Persze a másolás lassú, de nem szabad sürgetni az öreglányt.
Emulátor
Ha nincs Amigánk otthon, akkor sem kell feladni, ugyanis emulátor segítségével tökéletesen lehet futtatni a régi demókat, játékokat.
Sokféle platformra létezik, még Wii és Android alá is, bár én nem tudtam élvezni telefonon. Mac vagy Linux alá az FS-UAE, Windows alá a WINUAE lehet jó választás.
Csak egy kickstart-ra és adf állományokra van szükség. Ha van Amigánk, akkor akár ki is másolhatjuk a gépből, ahogy már írtam. Ha nincs, akkor a KS ROM-ok és más szoftverek is beszerezhetőek a neten, ráadásul teljesen legálisan 10 EUR-ért: [link].
Nincs nagy igénye az UAE-nek, már egy P3-on is kényelmesen elkocog egy A500, persze egy A1200 többet igényel. A képek készítése közben i5-ön egy magot terhelt, de az sem emelte meg az órajelét az energiatakarékos 1.6GHz-ről.
Tippek az emulátorhoz:
- A legtöbb program az A500-as módban fut, esetleg 500+, de a KS 1.3-as legyen
- Érdemes a chip RAM-ot 1 MB-ra emelni, ha kell fat Agnus-t is hozzá állítani
- A VHDload-os a programok miatt érdemes további 1MB fast memóriát hozzácsapni
- A floppy meghajtó sebességét én 800%-ra vettem, eddig gond nélkül
Játékok
Az Amigákon elég sok programot lehetett futtatni. Több filmhez is készítettek animációkat, jó példa a Babylon sorozat. Az A500-as gépek azonban első sorban játékra, demózásra voltak befogva. A programok jelentős része elérhető volt PC-n is, de a fejlett hang és grafikai tudás miatt az Amigás verziók sokszor nyújtottak valami pluszt. Egyedül a lemezek cserélgetése volt bosszantó egy 6-7 lemezből álló játéknál.
Szerintem nincs olyan, aki nem volt olyan, aki nem ismerte a Dyna blaster-t. Vérre menő csatákat lehetett vívni több useres módban. Sokszor elég volt egy jól elhelyezett bomba, hogy a másik nyakába robbantsuk a sort, amit lerakott.
A Dune II RTS is futott több platformon. A hang és a grafikája szebb volt, mint PC-n, a játékmenet megegyezett. A lemezek cserélgetése miatt inkább a PC verziót favorizálom, ha mostanában rám jön a spice gyűjthetnék. Emulátoron 4 meghajtónk is lehet, így nem kell vele szenvedni.
A bemutatottak közül a Cannon fodder a kedvencem. Egy kis csapat katonával kell végigmasírozni a pályákon a megszokott lőj le mindenkit stílusban. Grafikája jó, a hangok eltaláltak és van egy kicsit fekete humora, ahogy az újoncok mögötti mező szépen megtelik sírkövekkel.
A következő a Defender of the crown című ős stratégia. Már C64-re is kiadták, de nem volt szívem kihagyni a felsorolásból.
Amikor először láttam Pinball dreams-et, akkor kerestem az állam a padlón. Később természetesen megjelent PC-re is, de akkor már nem ütött annyira. Szerintem elég sokan folyatták ki a szemüket TV-re meredve és azon szenvedve, hogy csak még egyszer be tudják juttatni a golyót a loop-ba.
A Dragon's lair nem tartozik a kedvenceim közé, de szép grafikája miatt ki nem hagynám. A harmadik részt találtam csak meg és nem sikerült átjutnom már a játék legelején. Ha valaki kisegítene szívesen venném, hátha újra nekifutva megkedvelem.
A Lemming széria tagja az Oh no more lemmings! Ha valaki nem ismerné, akkor az a feladat, hogy a kicsit bugyuta állatokat át kell juttatni A-ból B-be úgy, hogy néhány parancsot adhatunk csak ki. Mondjuk ásathatunk lukat, út végét jelző őrt, de akár fel is robbanthatjuk állatkáinkat. A lényeg, hogy az előre meghatározott mennyiség egyben megérkezzen a célba.
A Super space invaders nem különleges és még csak nem is a legszebb. De jó példája azoknak a lövöldözős játékoknak, amikkel pusztítani lehetett a joystickokat. Pedig a jó öreg mikrokapcsolós Quickshotok és társaik elég sokat kibírtak.
Az A500 kb. az X-COM - Enemy Unknown idején kezdett kifutni. Az A1200 vette volna át a helyét ekkorra, de jött a csőd. Mindenesetre szép, hogy el tudja futtatni még ezt a programot is egy 7MHz-es CPU-val 1MB memóriával. PC-s verzióhoz 386SX 2MB memóriával volt a minimum. Egy 386SX-33 alig gyorsabb, az A500-nál, de nem kell küzdeni a lemezről töltögetéssel. Ha hangot is akart az ember, akkor PC-n kellett a 4MB, különben néhány komolyabb pályánál kilépett memory full üzenettel. Ez jó példa az Amiga technikai előnyére, ami sajnos lassan elolvadt, ugyanis 94-ben már 386DX-486DLC volt a középszint.
Mi lett volna ha...
Nem akarom nagyon szaporítani a szót, de érdemes végiggondolni, hogy mi lett volna, ha... A Commodore-ból kigolyózták Tramielt, aki nem csak jó műszaki ember volt, de el is tudta adni a gépeket.
Mi lett volna, ha:
- hozzáértőbb vezetés ül a cégben, aki kiaknázza rendesen az Amigával megvásárolt technikai fölényt?
- rendesen reklámozzák?
- a külső fejlesztőket rendesen támogatják?
- időben kijönnek az új fejlesztésekkel?
- a költségcsökkentést nem a modernizáción dolgozó mérnökök kirugdosásával végzik?
Lehetséges, hogy ma is létezne az AmigaOS és az Apple-hez hasonló piaci részesedése lenne? Ki tudja...
