730. Pontosan ennyi telt el. hétszázharmincszor kelt fel a Nap azóta, hogy először karoltam át. Hétszázharmincszor azóta, hogy először hallottam a hangját, hogy először táncoltunk, hogy először vele álmodtam.
2007.január.20.
Szombat este, fáradtan, elgyötörten, áthűlve léptem be a házunk ajtaján. Némiképp feldobott a tudat, hogy a kezemben lévő szatyorban két üveg sör is van, és nemsokára melegszendvicset fogok majszolni és a konyhapult alól sugárzó hő melegíti majd a lábamat. Nem vágytam semmi másra, csak egy jó vacsorára, egy sörrel és pihenni. Amint beléptem az ajtón, már hallottam is ahogyan bátyám mondja, hogy menjünk el bulizni. Nem sok kedvem volt az egészhez, de gondoltam mért ne, úgyis régen buliztam, ráadásul egy jó barátom is hívott. Menjünk.
Magunkhoz vettünk még fejenként egy-egy energiaitalt és nekivágtunk az éjszakának. A buszról leszállva nagyon hidegnek éreztem a levegőt, valószínűleg a fáradtság tette. A Kórház tértől sétáltunk, nem fog ártani ha felébredünk egy kicsit, lesz mit továbbvinnie a zenének. Viszonylat korán értünk oda, nem baj, majd jönnek a többiek is, ittam még egy sört, hogy az alap hangulat meglegyen aztán bevetettem magam a tömegbe táncolni. Nem csalódtam, a szórakozóhelyet akkor érte el a modern tánczene őrülete, elő-előfordult még egy-egy handsup szám a DJ szettjeiben de már akkor tisztán látszott, hogy a house újra térhódításba kezdett. A zene kezdett feloldani, már a fáradtságomat is kevésbé éreztem, és a füst sem zavarta annyira a szemem amennyire szokta amikor megláttam Balázs barátomat, köszöntünk, mondta, hogy elvileg jönnek valami ismerősei is. Akkor még nem tulajdonítottam ennek komolyabb jelentőséget, de utólag kiderült, hogy komoly jelentőséggel bírt. Kicsit később befutottak az ismerősök is, lányok. Meglepődtem mert, a hely gyér felhozatala után felüdülés volt ilyen igényes külsejű hölgyeket látni. Közülük is kiemelkedett egy lány, egy lány akit Dominak hívtak.
Egész este le sem tudtam venni róla a szemem, bár később szinte reflexből tagadtam ezt, már akkor tetszett. Vicces lehetett kívülről látni, hogy a tömeg tombol, mi ketten pedig egymásba kapaszkodva lassúzunk az embersereg közepén. Mások voltunk mint a többiek, egészen mások, és erre mindig büszkék voltunk, és büszke volt ránk aki tudta ezt. Aztán a bulinak vége lett, hazafelé végig a nevét emlegettem magamban, csak el ne felejtsem. Hazaértünk, lefeküdtem aludni, és azt álmodtam, táncolunk. Furcsa volt, bűntudatom is volt, hiszen akkor nekem volt barátnőm. Így alakult, vétkes voltam de nem tehettem róla egészen. Nem sokkal később azon kaptam magam, hogy egy kávézóban ülünk, beszélgetünk, és én már szabad vagyok. A szalagavatómra már a barátnőmként hívtam el, és azt hittem ennél nem lehetek boldogabb. Tévedtem, ami ezután következett, az a 21 hónap volt életem legszebb 21 hónapja.
Harmadik hónapja már, hogy nem vagyunk együtt, hogy nem szólít nyuszinak, hogy nem, vagy csak alig-alig beszélünk. Így alakult, talán ideje elengedni.
Ég veled!
