Mandulaműtét 1992.

(CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK)
ELSŐ RÉSZ
A kezdetek
Az egész ott kezdődött, hogy megszülettem....(itt egy nagy ugrás következik az események lényegtelen voltára való tekintettel)..... Elérkezett a vágyva vágyott tizennyolcadik életkorom, ami azon kívül, hogy felvillanyozott, tartogatott még számomra nem tervezett momentumokat is, mint például A Mandula :))) A körzeti orvos úgy döntött, hogy halaszthatatlan elfoglaltságot szerez nekem egy pár napra, egy kórház nevű szociális(?) intézményben. Ez még nem lett volna baj, ugyanis már akkor is szerettem pihentető dolgokat művelni (pl: egész nap dögleni a kórházban), de ez a kórház különleges is volt ráadásul, fő jelmondata: „Egyes kórházakban a betegek csak pihengetnek, lábadoznak, miközben az orvosok megszakadnak a munkától, Na ez Nálunk másképp lesz". Szó mi szó bekerültem ebbe a húsdarálónak is gyenge kifejezéssel nevezhető épületegyüttesbe.
Ahol az első percektől kezdve azon serénykedett mindenki, hogy Zozi irdatlan méreteket öltött manduláit eltávolítsa. Az egyik ápolónő, hogy fitogtassa vénás képességeit, rögtön nekiállt szegény véredényeimnek, ami a könyök belső felületének széttrancsírozásában ki is merült. Az első kisebb(?) beavatkozáson tehát túlvoltam, és másnap vidám arccal ébredtem, nem tudva mi várhat még rám ezután a szörnyű nap után. Reggelire összeütött a kórház szakácsművésze valami finomságot, amit vajaskenyérnek becéztek (legalábbis az étlap alapján). Aztán mivel nem tett volna jót a kórház hírnevének a műtét előtt megfulladt betegek sokasága, leöblíthettük a kenyér száraz maradványait egy kis vizeskakaós tejféleséggel. Tíz óra magasságában megjelent a főnővér kezében lepedő és egy méretesnél alig kisebb szúróeszköz. Biztosan én voltam a legszimpatikusabb az egész kórteremben, mert megajándékozta magát azzal az érdemmel, hogy belémmárthatta kihegyezett szerszámát, majd körém tekerte a lepedőt és a hátam közepén összekötötte. Elgondolkodtam....hhmmm talán rossz helyre hoztak? Utoljára ilyet DavidCopperfield-nél láttam, de Ő ki tudott szabadulni. Véglegesen belenyugodtam, innét nincs menekvés. Kisvártatva, mikor már majdnem kómában lazítottam az ágyon, megzavarták festői nyugalmamat, azzal az átlátszó indokkal, hogy most pedig eljött az idő A MANDULÁKRA.
Jó szokásomhoz híven ennek is bedőltem, majd a mosdó felé vettük az irányt. Gondoltam még fürdünk egyet ebben a melegben. A mosdóban csak levert csempe (később rájöttem ez nem is a mosdó), penészes falak és egy villamosszékre emlékeztető tárgy valamint egy újabb nővérke bájos mosolya fogadott (fekete fogakkal). Persze engem leültettek az egyetlen ülő alkalmatosságra (nem a nővérke), majd kezeimet öt centi vastag szíjakkal nyomatékosították a székhez... ennek nagyon megörültem, úgysem tudtam a kezeimet soha kordában tartani. Majd berobbant ide a doktor is, mármint gondoltam hogy doktor, úgy első ránézésre inkább hentesnek nézett ki, de a furcsa az volt hogy zöld ruhában virított. Ezért lehetőségként még az ufo is felmerült....