Minimális hardver

A korábbi Windows 7-es cikkem után most a Windows 10 kerül terítékre. Természetesen, most is a legfunkciógazdagabb változatot teszteltem, nehogy túl könnyű legyen a gép dolga.
Nagyjából két héttel a tesztem előtt jött ki a Windows 10 évfordulós frissítése, így már azt telepítettem fel a szenvedő alanyra. De nézzük is a konfigot:

A Windows 7-es tesztrendszerem két okból sem jöhetett szóba:

Az egyik, hogy az alaplap időközben elromlott, ami abban nyilvánult meg, hogy indulásnál különböző színes négyzetek és karakterek ugráltak a képernyőn és a „Verifying DMI Pool data” résznél elakadt. Természetesen, próbáltam videokártyát cserélni, de nem az volt a hiba, szóval ennyi volt, vége.
A másik ok, - amiért nem maradhatott a Pentium 3-as -, az a processzor utasításkészletének hiányossága. A Windows 8 és az újabb asztali oprendszerek követelményeinek Intel vonalon nem tesznek eleget a Pentium 4-esnél régebbi processzorok, azokból is csak az LGA 775 foglalatba való variánsok.

Arra már régen rájöttem, hogy a szoftvergyártók gyakran túllövik a minimum rendszerkövetelményeket. Nem túl rózsás anyagi helyzetemből adódóan pedig a gyakorlatban is számtalan esetben megtapasztaltam, milyen low-endben nyomni.

Az évek alatt felhalmozott régi számítógépeken tanultam meg szerelni, és mivel ezeket nem sajnáltam, és alkatrész is volt bőven, olcsón, nem is kíméltem őket. Tuningra ritkán került sor, ez Bacsis mester szakterülete. Én egy másik vonalon indultam el, ez pedig a Low-End PC.

A lényeg: minél lassabb és régebbi hardverekből összeállított gépen a lehető legújabb oprendszert és programokat futtatni. A gyorsaság nem számít, a lényeg, hogy működjön, és ne dobálja a kék halálokat.

Sok YouTube-videót láttam, amelyekben több mint 10 éves gépekre pakolnak fel Windows 7-et, 8-at stb. Olyat is láttam, ahol Pentium 2-re tesznek fel Win7-et, de módosított telepítőt, csökkentett módot és egyéb trükköket használnak. Tehát nem gyári állapotú, nem teljes értékű rendszerről volt szó, és ez nekem nagyon nem tetszett. Ekkor jött az ötlet, hogy akkor majd én megcsinálom úgy a sajátomat, ahogyan gondolom.

A Microsoft Windows

A Microsoft Windows (1.0) a legelső Windows operációs rendszer. 1985. november 20-án adták ki ezt a 16 bites, multi-tasking-ra (több programszál egyidejű futtatására) képes, színes grafikus felhasználói felülettel ellátott operációs rendszert, ami a maga korában hihetetlenül modern volt. Ez a rendszer még az MS-DOS Executive nevű rendszerhéjprogramra épült, tehát nem egy különálló operációs rendszer, hanem tulajdonképpen egy grafikus felülettel és extra szolgáltatásokkal bővített speciális DOS alapú rendszer.

A Windows egy teljesen új szoftverkörnyezetet biztosított a PC-k számára. Ez a rendszer már boldogult a bitképekkel és az egeret is kezelte. Megjelentek a ma is használt Windows-elemek ősei: az ablakok, ikonok, gombok, stb. Itt jelent meg a perifériafüggetlen grafika, a legördülő menük és párbeszédablakok, és az osztott képernyős ablakelrendezés (Tiled Windows). Az egér támogatása jelentősen megkönnyítette a rendszer kezelését, a kiadványszerkesztést és a grafikai munkát is. Képes volt egyszerre több alkalmazást is futtatni, néhány programot gyárilag is tartalmazott, mint az óra, a naptár, a kartotékkezelő, stb. Az elérhető rendszermemóránál többet igénylő programok számára rendelkezésre állt a virtuális memória. Az első Windows-ra telepíthető alkalmazás a Micrografx fejlesztette In-A-Vision nevű grafikus program volt.

Az OS/2 – A Windows utódja?

A Windows 1.0 nem aratott osztatlan sikert a felhasználók körében, ezért a Microsoft az IBM-el közösen egy új, védett módú operációs rendszer fejlesztésébe kezdett, melyet mind az MS-DOS, mind a Windows utódjának tervezett. A név jelentése az „Operating System/2”, amit azért kapott, mert egyrészt az IBM „Personal System/2” (PS/2) nevű második generációs számítógépére fejlesztett, másrészt ezzel a névvel kívánták jelezni, hogy már a rendszer is második generációs, és teljesen más, mint a Windows.

A Microsoft 1985 augusztusában aláírta az Egyesített Fejlesztési Szerződést az IBM-el. Az OS/2 1.0-s verzióját 1987-ben adták ki, kizárólag szöveges módban futó operációs rendszerként, azonban rendelkezett gazdag alkalmazásprogramozási felülettel a videovezérlő részére, egér- és billentyűzetek kezelésére, valamint védett módú BIOS-szal is. A video- és billentyűzet API-k elérhetőek voltak a programok közötti váltáshoz MS-DOS-ban is. Egy feladatváltó is volt a rendszerben Program Selector néven, a Ctrl-Esc billentyűkombinációval válthatott a felhasználó a többfeladatú szövegmódú folyamatok között.

A Microsoft Windows

A Microsoft Windows (1.0) a legelső Windows operációs rendszer. 1985. november 20-án adták ki ezt a 16 bites, multi-tasking-ra (több programszál egyidejű futtatására) képes, színes grafikus felhasználói felülettel ellátott operációs rendszert, ami a maga korában hihetetlenül modern volt. Ez a rendszer még az MS-DOS Executive nevű rendszerhéjprogramra épült, tehát nem egy különálló operációs rendszer, hanem tulajdonképpen egy grafikus felülettel és extra szolgáltatásokkal bővített speciális DOS alapú rendszer.

A Windows egy teljesen új szoftverkörnyezetet biztosított a PC-k számára. Ez a rendszer már boldogult a bitképekkel és az egeret is kezelte. Megjelentek a ma is használt Windows-elemek ősei: az ablakok, ikonok, gombok, stb. Itt jelent meg a perifériafüggetlen grafika, a legördülő menük és párbeszédablakok, és az osztott képernyős ablakelrendezés (Tiled Windows). Az egér támogatása jelentősen megkönnyítette a rendszer kezelését, a kiadványszerkesztést és a grafikai munkát is. Képes volt egyszerre több alkalmazást is futtatni, néhány programot gyárilag is tartalmazott, mint az óra, a naptár, a kartotékkezelő, stb. Az elérhető rendszermemóránál többet igénylő programok számára rendelkezésre állt a virtuális memória. Az első Windows-ra telepíthető alkalmazás a Micrografx fejlesztette In-A-Vision nevű grafikus program volt.

Az MS-DOS

Az MS-DOS (Microsoft Disc Operating System) a Microsoft első operációs rendszere, bár csak licencelték, mivel eredetileg a Seattle Computer Products (SCP) fejlesztette ki QDOS (Quick and Dirty Operating System néven). Ez egy grafikus felülettel nem rendelkező, zárt operációs rendszer, mely az x86-os architektúrájú számítógépeken futott. Az IBM és a Microsoft is adott ki saját DOS változatokat MS-DOS és PC-DOS néven is. A rendszerek nevei sokszor igazodtak az azokat futtató számítógépek neveihez is (pl. Compaq DOS, TandyDOS). A legtöbb ilyen változat egy az egyben ugyanaz a rendszer volt. Egy idő után azonban csak MS-DOS néven futottak, csak az IBM állt ellen.

Az első változat PC DOS 1.0 néven jelent meg IBM PC-vel 1981 augusztusában. Ezt követte 1982 májusában az első nem IBM hardverhez kötött változat (MS-DOS 1.25). 1983 márciusában kerültek bevezetésre az olyan Unix-funkciók, mint az alkönyvtárak, handle alapú fájlműveletek, bemenet/kimenet irányítás, pipe-ok használata. Itt jelent meg a \ , mint elválasztó karakter, mivel a / jelet több program kapcsolóként érzékelte. 1986 januárjában az MS-DOS 3.2-ben már két merevlemez partíció támogatása (32 MB-ig) is megoldott volt, melyből egy az elsődleges és egy a logikai meghajtó volt a kiterjesztett partíción. Később (1987. augusztus) már több logikai meghajtót is támogatott a rendszer. A következő nagy ugrás a PC-DOS 4.0 volt 1988 júliusában, melyben megjelent a DOS Shell héjprogram, a grafikus menü kiválasztó, 32 MB-nál nagyobb merevlemezek támogatása a Compaq DOS 3.31 formátumában. Sajnos azonban több hiba is megjelent, valamint kevesebb hagyományos memória érhető el. Az MS-DOS 5.0-ban (1991. június) a DR-DOS 5.0-s verziójára reagálva olyan hasonló tulajdonságok jelentek meg, mint a memóriakezelés, teljes képernyős szövegszerkesztő, QBASIC programozási nyelv, súgó, és a feladatváltó a DOS Shell-ben. A DoubleSpace lemeztömörítés (a Stackerről másolva) és más funkciók az MS-DOS 6.0-ban jelentek meg. A Stacker-per miatt azonban eltávolítják a DoubleSpace-t a 6.21-es MS-DOS-ból (1994. február), amit az utolsó önálló MS-DOS verzióban (6.22, 1994. június) a kompatibilis, de jogilag tiszta DriveSpace-re cserélnek). Ezt követően már nem jelenik meg MS-DOS önállóan, kizárólag Windows-ba integrálva találkozhatunk vele. Viszont elég sok különböző DOS-verzió jelent meg ezután is, amelyeket azonban nem a Microsoft fejleszt. Ilyen például az OpenDOS, NovellDOS vagy a manapság új számítógépekre gyakran előtelepített ingyenes FreeDOS.

Microsoft operációs rendszerek a XX. században címmel írtam szakdogámat nemrég, csak a karakterkorlátozás miatt nem tudtam ezt a címet adni első írásomnak.

Többrészes cikksorozatommal ezt a témát járom körül, saját tapasztalataimra hagyatkozva.

Kezdjünk is egy idézettel:

"Ha a General Motors is úgy fejlesztette volna a technológiáját, mint a számítógépipar, akkor ma 25 dolláros autókkal járnánk, és 1000 mérföldenként tankolnánk egy gallon benzint."
(Steve Ballmer)

Elgondolkodtató, ugye?

Szakdolgozatom témája a Microsoft operációs rendszerek a XX. században volt. Azért választottam ezt a témát, mert már kisiskolás korom óta érdekelnek a számítógépek, ebből következően az operációs rendszerek is. Mivel én mindig a Microsoft termékeihez ragaszkodtam, nem is írhattam volna másról. Kipróbáltam más termékeket is, mint a Linux különböző disztribúciói, de nem voltak rám olyan nagy hatással, mint a Microsoft rendszerei.
Legelső találkozásom a számítógépekkel egy Intel 486-os típussal kezdődött, amin Microsoft Windows 3.11 futott. Akkoriban még csak a Paintbrush nevű rajzprogrammal próbálkoztam, aminek első osztályosként rengeteg örömteli percet köszönhetek.