6. Fejezet - Egy barát

Mikor végre magához tért egy viskóban találta magát Karmazsin. Amikor kinyitotta a szemét annak a gyereknek a képét látta, akit megmentett a bika elől. Amikor észre vette, hogy kinyitotta a szemét, kiszaladt a szobából, és szólt édesanyának, hogy végre felébredt.

Amikor visszajött akkor egy fiatal asszony és Darázs követte őt. Amikor meglátta őket gyorsan fel akart állni, de már a felülésnél elakadt, mivel szúró fájdalmat érzett a hasfalán. És gyorsan hátra dőlt, hogy elmúljon a fájdalma.

-Látom felébredtél végre. - kezdte Darázs.
-Most gondolom boldog, sikerült annyira elfárasztani, hogy meg sem fogok tudni mozdulni két napig.
-Nem, annak örülök, hogy sikerült megmenteni őt. -mutatott rá a piszkos kis gyerekre.
-Igen, igaz, nem sokon múlott.
-Igen, ha te nem mented meg őt, akkor mire oda érnek a többiek, talán már halott lett volna.
-Lehet. - hagyta rá.- Mikor gyógyulok fel?
-Most pihenni fogsz egy ideig, és barátokat szerzel, mert a nélkül üres leszel mint egy báb, és csak a feneketlen gyűlölet fog vezérelni, és ez rossz.
-Lehet, de mit érdekli ez magát, hogy én milyen érzelmek uralkodnak rajtam?
-Engem érdekel, és ha nem változol meg abba hagyom az edzésedet. Értetük egymást? Mert ha nem, most elkísérlek Pókhoz, és vége lesz az életednek.
-Rendben. Megpróbálom, de ha ők nem fogadnak be. Akkor minden maradhat úgy ahogy eddig volt?
-Igen. Ha nem sikerül akkor megpróbáljuk másképpen, de nem maradhatsz egyedül. Ez egy fontos feltétele annak hogy felfogd az élet értékét, amit még magamnak is nehéz volt megemészteni. Mivel engem születésemtől arra képeztek hogy gyilkoljak. Nagyon nehéz lenne ezt felfognod ha több éven keresztül csak a bosszú jár az eszedben.
Néma csend volt erre a válasz. A hosszú szünet után a gyerek szólalt meg először.
-Szia. Köszönöm, hogy megmentettél a szorult helyzetből. Egyébként Papagájnak hívnak, mivel állandóan beszélek és nem tudom befogni a számat. Ha akarod leszek a barátod.
-Őőő... Szia Karmazsin vagyok, és hát nem is tudom mit mondjak ilyenkor.
-Mond azt, hogy igen. -röhögte el magát Papagáj.
-Rendben van, Igen.

Hát így kezdődött kettejük barátsága. Ezek után minden pihenőnapján Karmazsin Papagájjal töltötte a délutánjait, és egyre jobb barátokká váltak. Mint kiderült Papagáj mindössze 12 éves volt, és nagyon szeret beszélni. Néha már túl sokat a többi gyerek szerint, de Karmazsinnak ez tetszett a legjobban első igaz barátjában.

Előszó

Előre is le akarom szögezni, hogy ezt a történetet én (vladibence) találtam ki és írom le. A főbb szereplőkről néhány szót: nem adok leírást, hogy néznek ki, vagy hogy férfi, vagy nő-e, ezt rábízom az olvasóra, még a kinézetüket is. Ebből kifolyólag nevet sem adok a karaktereknek. Csak a helyszíneket írom le, hogy nagyjából milyen helyszínen játszódik, a többi az olvasó fantáziáján múlik. A történet középkori körülmények között játszódik, tehát kardokkal, íjakkal és egyéb akkori fegyverekkel lehet majd találkozni a történet alatt.

1. Fejezet - A rettentő múlt

4 évvel korábban...

Főhősünk a történet elején mindössze 14 éves volt és a történet végére kész felnőtté kell válnia ahhoz, hogy kiderítse az igazságot családja tragédiájáról. Egy lankás, szőlős vidéken kezdődik a történet. A domb tetején egy hatalmas kúria áll, ahol épp a nemesi család tölti nyugodt napjait. A történet főhőse a kötelező vívó gyakorlásról baktat a szobája felé. Benyit a szobájába és ledől aludni.