6. Fejezet - Egy barát

Mikor végre magához tért egy viskóban találta magát Karmazsin. Amikor kinyitotta a szemét annak a gyereknek a képét látta, akit megmentett a bika elől. Amikor észre vette, hogy kinyitotta a szemét, kiszaladt a szobából, és szólt édesanyának, hogy végre felébredt.

Amikor visszajött akkor egy fiatal asszony és Darázs követte őt. Amikor meglátta őket gyorsan fel akart állni, de már a felülésnél elakadt, mivel szúró fájdalmat érzett a hasfalán. És gyorsan hátra dőlt, hogy elmúljon a fájdalma.

-Látom felébredtél végre. - kezdte Darázs.
-Most gondolom boldog, sikerült annyira elfárasztani, hogy meg sem fogok tudni mozdulni két napig.
-Nem, annak örülök, hogy sikerült megmenteni őt. -mutatott rá a piszkos kis gyerekre.
-Igen, igaz, nem sokon múlott.
-Igen, ha te nem mented meg őt, akkor mire oda érnek a többiek, talán már halott lett volna.
-Lehet. - hagyta rá.- Mikor gyógyulok fel?
-Most pihenni fogsz egy ideig, és barátokat szerzel, mert a nélkül üres leszel mint egy báb, és csak a feneketlen gyűlölet fog vezérelni, és ez rossz.
-Lehet, de mit érdekli ez magát, hogy én milyen érzelmek uralkodnak rajtam?
-Engem érdekel, és ha nem változol meg abba hagyom az edzésedet. Értetük egymást? Mert ha nem, most elkísérlek Pókhoz, és vége lesz az életednek.
-Rendben. Megpróbálom, de ha ők nem fogadnak be. Akkor minden maradhat úgy ahogy eddig volt?
-Igen. Ha nem sikerül akkor megpróbáljuk másképpen, de nem maradhatsz egyedül. Ez egy fontos feltétele annak hogy felfogd az élet értékét, amit még magamnak is nehéz volt megemészteni. Mivel engem születésemtől arra képeztek hogy gyilkoljak. Nagyon nehéz lenne ezt felfognod ha több éven keresztül csak a bosszú jár az eszedben.
Néma csend volt erre a válasz. A hosszú szünet után a gyerek szólalt meg először.
-Szia. Köszönöm, hogy megmentettél a szorult helyzetből. Egyébként Papagájnak hívnak, mivel állandóan beszélek és nem tudom befogni a számat. Ha akarod leszek a barátod.
-Őőő... Szia Karmazsin vagyok, és hát nem is tudom mit mondjak ilyenkor.
-Mond azt, hogy igen. -röhögte el magát Papagáj.
-Rendben van, Igen.

Hát így kezdődött kettejük barátsága. Ezek után minden pihenőnapján Karmazsin Papagájjal töltötte a délutánjait, és egyre jobb barátokká váltak. Mint kiderült Papagáj mindössze 12 éves volt, és nagyon szeret beszélni. Néha már túl sokat a többi gyerek szerint, de Karmazsinnak ez tetszett a legjobban első igaz barátjában.

7. Fejezet - Az Edzés...

Az elkövetkező időszak Karmazsin életében fárasztó volt, mivel Darázs állandó edzései kifárasztották. Pedig csak az állóképességét, és reflexeszeit fejlesztették. Minden pihenőnapját viszont Papagájjal töltötte ami nagyon sokat segített neki.

Miután gyorsaságban, és állóképességben elég jónak találta. Utána áttértek a fegyverekkel való gyakorlásra, amik valójában fakardok voltak. Ami eleinte nem sok erőt vett ki Karmazsinból, de annál több sérüléssel járt.

Hosszú hónapokig csak fakardokkal gyakorolták az alapokat és fontosabb trükköket, mire sikerült eljuttatni Karmazsint olyan szintre, hogy áttérhessenek igazi fémből készült gyakorlókardokra. Ezek a gyakorló eszközök már súlyosabb sérüléseket is okoztak. Véraláfutásoktól kezdve csonttörésig is eljutottak, ami meghosszabbította az edzést hónapokkal.

A kötelező pihenések alatt, ilyenkor elméletben készítette fel a harcokra. Ezek általában jobban fárasztotta el mint a sima edzések. De az ilyen pihenések alatt derült ki, hogy Karmazsin nagyon találékony bizonyos esetekben, és rendkívül meglepő döntéseket tud hozni.

Aztán újabb hosszú hónapok után, odaszólt Karmazsinra oktatója egy edzés után
-Egy hét pihenést kapsz, és utána összemérjük erőnket, hogy megtudjam menyit fejlődtél, és hogy kell-e még gyakorolnunk.
-Micsoda – fakadt ki magából.- Csak ennyi?
-Igen, ennyi. Ennyit tudok csak oktatni neked, mivel én is csak ennyit tudok. A többire saját magadnak kell rájönnöd.
-Mi lesz ha elbukom? Mi lesz ha a harc hevében túl súlyosan sebesítjük meg egymást? Mi lesz ha...
-Csendet! -folytja szavába Karmazsint.- Egy hét múlva a gyakorló pályán, és kész nincs több kérdés. Majd a párbaj után.
Megfordult és elindult a kunyhója felé.

8. Fejezet - A Próba...

Lassan telt a hét Karmazsin számára. Nagyon izgult a harc okán. Izgulását csak barátjával töltött idő feledtette el.

A hosszúra nyúlt egy heti várakozás után. Elérkezett a reggel. Hideg volt és párás az idő, amikor a nap pirkadt. Fáradt nehéz lábbakkal ébredt föl a fiatal. Oda lépett a a fölállványozott lavórhoz és megmosakodott a hideg vízben. A víznek sikerült annyira felébresztenie, hogy eltudjon indulni a gyakorló térhez. ”Talán felébredek addigra” gondolta magában.

Amikor kilépett az ajtón már felkelt a nap és a nap világánál jutott el a helyhez, ahol majd megvív mesterével. Amire oda ért már egy kisebb tömeg állta körül a teret és a közepén már ott várta Darázs őt, egy cölöpön ülve.

-Na végre itt vagy- kiált oda az ifjúnak. - Azt hittem már érted kell mennem.
-Azért nem ijedtem meg ennyire- válaszolt kacér hangon. - Inkább kezdjük el, hogy minél előbb esünk túl ezen.
-Ha így akarod, rendben van- felállt a cölöpről és elindult kardját kivonva feléje. - Védd magad- kiáltott rá, és rohamnak indult ellene.

A sok edzésnek hála az első két csapást kitudta védeni, az egyik a bordáira ment, a másik pedig a vállára. A harmadik csapást már nem sikerült kivédeni ezért gyorsan levetette magát a földre és elkaszálta a lábát az ellenfelének. Amilyen gyorsan csak tudott védekező állást vett fel az újabb rohamok ellen, mivel a mestere abban a pillanatban már talpon volt. Az újabb roham alatt most nem sikerült kibillentenie az ifjút, de ő vissza tudott vágni és felsérteni a kardot tartó kezét. Emiatt egy időre védtelenül hagyta a testét, ezt a kis hibát próbálta kihasználni egy szúrással.

De nem sikerült, az idősebb kikerülte a döfési kisérletet, és elkaszálta a lábát. A fiatal hanyatt vágódott és még mozdulni sem tudott, már elsötétült ellőtte a világ.

Lektorálta t|-|om!