Az ősi skandináv társadalom házakból (rokonok, családok), törzsekből és nemzedékekből állt. Az utóbbit „nagy törzs”-nek nevezték, ami kisebb törzsek úniója volt. A kisebb törzsek kivétel nélkül a házak úniójából állt. Az ősi társadalom az általános származásra alapszik, másszóval az egyén mindenekelőtt a házához volt hűséges, aztán a törzséhez, majd a nagy törzshöz. Minél erősebb volt a vérvonal annál erősebb volt a hűség iránta.

A férfiak életük végéig, a saját házukhoz voltak kötve (így jött létre a törzs és nagyobb törzs), de a nők házasság révén csatlakozhattak más házakhoz. Ebből kifolyólag, amikor normális dolog lett a vezetéknév használata, a nők mindig a férjük vezetéknevét örökölték, amikor megházasodtak, méghozzá azért, mert a feleség csatlakozott a férje házához és nem fordítva. Egy férfi sohasem csatlakozhatott egy másik házhoz, még akkor sem, ha rabszolgasorsa (thrall) jutott egy másik házhoz, mert a rabszolgákat nem tekintették a ház tagjainak. A rabszolgák inkább tulajdont jelentettek, mint pl. a haszonállatok. Ha egy rabszolga megszökött, akkor törvényen kívüli státuszba került, és minden jogától megfosztották. Női rabszolgák viszont hozzámehettek a ház férfiaihoz, mint más nő, de inkább friller (szeretőnek) tekintették őket, afféle másodrendű feleség szerű nőknek. Viszont, ha gyerek született egy ilyen házasságból, akkor azt törvényes gyereknek tekintették és természetesen az apja házához tartozott.

A Forgó Kerék

A forgó kerék a legrégebbik vallási szimbólum Európában, amit már a kőfaragásokban láthatunk kőkorszak óta. Az univerzum körkörös mozgását szimbolizálja.
A kör négy küllője a négy legfontosabb fesztiválját jelképezi (téli napforduló, tavaszi napéjegyenlőség, nyári napforduló és az őszi napéjegyenlőség), az évszakokat (tél, tavaszt, nyár és ősz), az élet fázisait (reinkarnáció, születés, élet és halál), a nap fázisait (éjjel, reggel, nappal és este), az elemeket (levegő, tűz, víz és föld), a Hold arcait (holdfogyatkozás, növekvő hold, telihold és fogyó hold), a fő irányokat (észak, kelet, dél és nyugat) és még sorolhatnám. Mindegyik egy tengely körül forog, mint a kerék a májusfa tetején.



A forgó kerék lehet konstruktív, életet adó, ugyanakkor desktruktív, életfosztó is. Ha az órajárással egyezően forog, akkor azt a Nap kerekének hívjuk és az erejét a wyrd-ből (sors) a világunk felé sugározza. Ha órajárással ellenkező irányba forog, akkor az Þórr kalapácsa, és az erejét a wyrd-be sugározza a világunkból. A kerék a Nap melegítő tüze, ami ugyanakkor meg is égethet minket; az életet adó víz, mai meg is fullaszthat bennünket. Életet ad és vesz el.

Ha vallásos értelemben vesszük, akkor a Nap-kerék felgyorsítja a folyamatokat míg a Þórr kalapácsa lelassítja vagy megfordítja az irányt. Mindkét szimbólum bármely esetben lehet pozitív és negatív, kreatív és desktruktív, attól függ, hogy milyen helyzetben van.

A körkörös létezés értelme, hogy fejlődjünk és az istenek mellé emelkedjünk. Végül, határozatlan ciklus után, elég fejlettek leszünk, hogy visszatérhessünk Ásgárðr-ba, a Nap-kerék közepébe; az elf világba.

A forgó kerék a legfontosabb részét képviseli a hitünkben, a vallásunk alapját, és mindent, amit az univerzumnak látnia kell ennek fényében.


(Az élet forgása)

Loki

Mint Hemdallr esetében, a gyors észjárású Loki is sokáig foglalkoztatta a skandináv mitológia szakembereit, történészeit. Őt a skandináv Hefaisztószának lehet beazonosítani, az olimpiai istenek kovácsa, de nevének sikeres fordítását érdekes módon máig homály fedi.

Loki nevének jelentése „zár”, „fedél” és „vég”, az Indo-Európai LUK (=bezárni valamit) szóból ered. Persze ennek van értelme, mert elvégre Loki az oka, hogy a világ véget ér Ragnarok-nál, de ettől nem lesz még teljes a kör nevének értelmezésében. Az Indo-Európai LUK jelentheti a „villámlás” és „meggyújtani, fényt hozni”, és így már mindjárt sokkal könnyebb megérteni, hogy miért futott örökké Þórr („villám”) elől. Loki továbbá a tűz és a szél istene és ő az istenek kovács.

Heimdallr-al összehasonlítva ő pont az ellenkezője; Heimdallr a mennyek és a Föld közvetítője, míg Loki háborút okoz a két világ között. Heimdallr az áldás, míg Loki a korrupció. Heimdallr kinyitja a világokat, Loki véget vet azoknak és bezárja őket. Heimdallr szivárványa az istenek kegyelmét hírdeti, míg Loki tüze csendben settenkedik, ravaszul teli árulással, amíg végül ki nem tör a mindent felemésztő tüze, mint ahogy a villámcsapás éri a Földet. Heimdallr ajándékokat hoz a halottaktól (elfek), míg Loki a törpöktől (sötét elfek) szerzi azokat. Heimdallr fehér, tiszta és békés az emberek szívében, aki a mennyek őrzője, míg Loki a vad és nyughatatlan, és a szenvedély örök lángjában emésztődik. Heimdallr-nak egyszerű, de jó lelke van, míg Loki-nak talán az összes isten közül a legélesebb elmével büszkélkedhet. Heimdallr hűséges, megbízható Loki-val ellentétben. Loki lopta el Freyja nyakláncát és Heimdallr volt az, aki visszaszerezte neki.



A mitológiából megismertük, hogy Heimdallr leereszkedett a Hel-hez vezető hídat védelmező őrhöz, hogy Idunn megmentésére siessen, de végül is Loki menti meg. Heimdallr, vagy Hermóðr a másik oldalról meg Baldr-t (Bragi) menti meg, Nanna (Idunn) férjét. Ez lehet, hogy megzavar néhányatokat, de voltaképpen Heimdallr és Loki egy isten. Egyszerűen az ellenkező erőket mutatják egy isten személyében!

Loki egy isten, mégis megmenti Idunn-t, amit a görög mitológiából tudunk Iris-nek (=Freyja) kellett volna megtennie, Hermész (=Odinn) női megfelelőjének, vagy egy istennőnek (vagy papnőnek, aki Freyja-t testesíti meg. Hermész a halott férfiak ösvényét követi Hádész-hoz (=Hel), de a halott nőkért Iris a felelős.

Loki ezt tette a skandináv mitológiában. Életet lehelt Sleipnir-be (Odinn 8 lábú lova), amivel Hel-t megközelítette, sőt még egyszer nőnek álcázva magát is. Ugye Loki a szakállas Heimdallr ellenkezője, így nincs kizárva az sem, hogy eredetileg Loki női isten volt. Loki istenség lehet ezáltal a skandináv mitológia Hermaphroditéja (Hermész és Aphrodité beazonosíthatlan nemű gyereke), és Loki a női oldalt mutatja be.

Ragnaroknál Heimdallr és Loki egymás keze által halnak meg: a fehér isten (Belobog) megöli a fekete istent (Czernybog) és fordítva, ahogy az ellenkező erők kiegyenlítik egymást a nyár végén, hogy újra kezdjék az évet.

Heimdallr megteremtette az embert, de ugyanakkor ő a mi Loki („vég”) istenünk, mert ő egyúttal a Cronos („idő”), amit ember nem képes túlélni.



Compesce Mentem
(''Tartsd kordában a szenvedélyed'')

Heimdallr

Heimdallr az egyik legrejtélyesebb skandináv istenségek egyike. Annyira titokzatos, hogy a magukat szakértőknek nevezett, különböző egyetemeken dolgozó emberek szinte semmit sem tudnak róla. Még a nevének a jelentésére sem jöttek rá, persze ezért nem is hibáztatom őket, mivel Heimdallr titkai messze kijátszotta a történészeket és irodalmárokat.

A jelenlegi tudomásunk szerint Heimdallr „haza/otthon-völgy” vagy „világ-völgy” jelent (norvégül - Heimdal), amihez persze sehogysem rendelhetünk értelmet bármilyen felfogásban. Viszont Heimdallr germán megfelelője Haimaþellar, már egy kicsit mást jelent: „haza/otthon-számláló” vagy „világ- számláló”. Ebben az a logika, hogy amit voltaképpen Heimdallr csinál, az nem más mint az, hogy szemmel tartja és figyeli a gyerekeit a trónjáról az Északi Sarkról. Persze ez egy elég szegényes elmélet, de jobbat nem találtam rá még.



Heimdallr szerepét úgy is tekinthetjük, hogy ő gyakorlatilag ugyanaz mint Hermöðr („Odinn megtestesítője”) és ahogy azt az Edda-ban is olvashatjuk, miként ereszkedett le a Hel-be vezető híd őréhez, hogy megmentse Idunn-t, amikor szegény lányt elrabolta egy óriás és az alvilágban tartotta túszként. Ahhoz, hogy megmentse Idunn-t (Nanna) és a férjét Bragi-t (Baldr) meg kell látogatnia Hel-t, a halottak világát, és amint azt a görög mitológiából tudjuk Hermész1 (=Odinn) az egyetlen, aki szabadon jöhet és távozhat Hádész-tól (=Hel). Így Heimdallr álruhát ölt fel és Odinn-t álcázva (Odinn- megtestesítve) győzi meg Hel őreit, hogy engedjék be sértetlenül és utána meg ki onnan. Bár szerintük ugye még Heimdallr-t sem jogosítja fel erre semmi, hogy így cselekedjen.

Tehát Heimdallr leereszkedett a Földre a mennyekből és megalkotta az emberiséget, és minden évben ellátogat Hel-be, hogy ajándékokat gyűjtsön az elfektől – a halottak örök lelkei – és Baldr-tól meg Nanna-tól is (aki minden telet Hel-ben tölti el). Azután a minden évben, a trónját elhagyva, leereszkedik gyerekeihez, hogy odaadja az ajándékokat, azoknak akik jók voltak, mindezt Yule estjén. Mindenkit meglátogat, Odinn formájában, hogy győzelmet arasson Oskorei („a villám hadserege”) vezéreként.

Ebben az értelemben, elég nyilvánvaló, hogy a nevét „haza-leereszkedő” vagy „világ-leereszkedő”-nek kell helyesen érteni, mivel különböző hazákat/világokat látogat meg (norvégül Heimdalar).

Az ókori görög Cronos-nak („idő”) hívták, valószínűleg azért, mert az évi „látogatásait” használták az időmérésre. A nyugat szláv területeken Belobog („fehér isten”) néven volt ismert, mivel a fény és a kegyelem istene volt, és Hel látogatásai után mindig „halott sápadt” volt a színe. A keleti szláv területeken viszont Kolada („kerék” vagy inkább „kerék forgása”) néven ismerték, mivel a Téli napfordulón, Yule estjén, a Nap-kereke bevégzett egy teljes fordulót: tavasz (születés), nyár (élet), ősz (halál) és tél (újjászületés).

Ez némi utána járást igényel, aki nem hiszi, de megéri végigjárni az utat. Ezek után végre fény derül arra, hogy mi is voltaképpen Heimdallr nevének jelentése.

Lábjegyzet:
1. A párja meg Iris (=''a szívárvány'').


(Senki sem tud ellenálni a sors szavainak)

A Fehér Isten

Egyszer Odinn (Svarog a szláv megfelelője), a mennyei apa, megparancsolta fiának Heimdallr-nak (Belobog/Kolada), hogy hozzon létre egy említésre méltó emberi fajt. Emberi lények már lakták a világot, mint például a kapzsi törpök és groteszk óriások, de ezeknek Odinn kevés vagy inkább semmi hasznát nem vette. Jobb fajta emberekre volt szüksége, hogy védelmezzék a kozmoszt (itt rend, szépség) a véget nem érő háborúban a káosszal szemben (itt üresség).

Heimdallr elhagyta a mennyországot és a Földön létrehozta az első emberi fajt Thrall vérét. Thralloknak fekete és durva bőrük, csúnya arcuk, hajlott hátuk, kampós orruk és nagy sarkuk volt. Nem volt megelégedve az eredménnyel, ezért tovább folytatta és hamar létrehozta a Szabad Emberek faját (Karl). Ezeknek az embereknek vörös hajuk, vöröses bőrük és éber szemei voltak. Még mindig nem volt velük tökéletesen megelégedve, mire aztán a harmadik emberi fajt létre nem hozta a Nemesek fajtáját (Jarl). Nekik szőke hajuk, világos bőrük, világos és éles szemük (kék, zöld, szürke) mint a sárkányoké.



Végre Odinn elégedett volt és megparancsolta Heimdallrnak, hogy térjen vissza a Földre, hogy megtanítsa az Jarloknak a rúnákat (titkok, suttogó tudomány?), aminek eleget is tett. Ezután Heimdallr a trónját az Északi sark és a mennyek közé emelte, hogy onnan figyelhesse a gyerekeit. Onnan látta mi történik és hallotta, hogy mi zajlik a világon és minden évben meglátogatta a gyerekeit. Ez a téli napforduló napján volt, amikor a jó embereket megjutalmazta és a többieket meg figyelemre intette.

Itt ér véget a történetnek, hogy miként teremtette meg a Fehér Isten az embereket, és egyúttal magyarázható ez a dolog azzal, hogy csak és kizárólag az emberek nemesi fajtája (Észak Európai) ülhet majd Odinn oldalán a mennyek legszentebb csarnokában, Valhallában.


''Every cat to her kind''

Zöld Menedék

Tolkien fantasztikus Középfölde világa tele van mindenféle lénnyel, amit a mitológiából ismerhetünk, de tulajdonképpen a mi való világunkban sincs ez másképp. Olyan világban élünk, ami tele van gyűlöletes, kegyetlen önző orkokkal és kapzsi törpökkel, akik a mi zöld és termékeny világunkra törnek. Úgy néznek ki mint az emberek, de a lelkük mint a sötét elfeké; ferde és gonosz. Mi, emberek és hobbitok között élünk, akik ártatlanok és gyengék, bár töretlenül próbálják tenni azt, ami helyes. Szerencsére van közülünk olyanok is akiknek sikerül, itt és ott járkalnak köztünk elfek, kiknek lelkei – amikor meghalnak – túlélik a Hel (alvilág) tisztító tüzét és visszatérnek a mi töretlen világunkba.

Mint Tolkien mágikus világában, a mi elfeink nem az átlagos emberek között nőnek fel és élik aranykoraikat, hanem elkerülik a sötét elfeket és a félelmetes városait. Mint minden más teremtmény azokhoz igyekeznek társulni, akik olyanok, mint ők. „Madarat tolláról embert barátjáról”.

Középfölde elfei a világ hanyatlása elől a hatalmas, sötét és veszélyes erdőkben kerestek menedéket. Hatalmas szentélyeket emeltek maguknak, zöld pihenőhelyeket építettek, ahol a világ szépségeit kultiválhatták zavartalanul – egy ideig persze – amíg az emberek és az orkok meg nem kezdték az önpusztító hadjáratait. Az elfek ezek az elfek akik köztünk vannak és így gondolkodnak, cselekszenek. Ellenálnak, hogy a modern világ mocska befertőzze őket és inkább visszatérnek oda, ahonnan jöttünk, az Anyatermészetbe!



Tehát kedves olvasóm, ha hallod az erdő hívását, akkor menj és hagyd elbűvöltetni magad a fák és a vadon között, vagy maradnál inkább a szennyvizes, büdös, zajos városban? Ha meg ráadásul ezt az irányt javaslod barátaidnak, akkor biztos vagyok benne, hogy lelked olyan tiszta és büszke, mint bármelyik Tolkien féle nemes elfnek.

Áldja meg az isten az az összes szép elfet. Remélem egy nap követhetlek az ősi erdőkbe.

Modus Vivendi
(Az élet módja)

Andvari Gyűrűje


''A Gyűrűk Ura'' című könyv lenyűgöző alkotás. Tolkien nyelvezete és a mese története gyönyörű, de ennél jóval többről van szó. A könyv sztorija egy ősi skandináv mitológián alapszik, nem más mint a sötét elfen, Advari-n (nevének a jelentése „óvatosan megfontolt”).

Egyik nap, amikor Andvari a folyóban úszott, hogy halat fogjon, meglátott valami fényesen csillogó dolgot a folyó fenekén. A folyó nimfák aranyát lelte meg. Andvarinak amúgy is tetszettek a folyó nimfái, pláne mikor megpillantotta őket, de a nimfák nem viszonozták a szimpátiát, mert Andvarit azzal csúfolták, hogy csúnya volt, a lábai görbék voltak és a bőre sötét volt meg ráncos. Andvari utánuk úszott, sokáig követte őket, de nem sikerült elkapnia egyiküket sem. Egyre mérgesebb lett, hogy nem sikerült neki és végül az aranyukat vitte el. A nimfák könyörögtek neki, hogy adja vissza az aranyukat és mikor elutasította őket, még „testi örömöket” is felkínáltak neki. „Egyikőtöket sem akarom sem a kegyeiteket! Visszautasítom a szerelmet! Esküszöm az összes istenre, hogy az arany és a belőle származó hatalom lesz az én egyetlen szerelmem!” Varázslat segítségével gyűrűt kovácsolt a nimfák aranyából. Ezzel a varázsgyűrűvel az összes sötét elfet befolyásolni, irányítani tudta és segítségével aranyrögöket is tudott kreálni, amiből nem is keveset csinált! Elég hosszú ideig élt így és a többi sötét elfet rabszolga sorsra juttatta gyűrűjével és igen sok barlangot tömött meg arannyal.



Aztán egyik nap jött Loki („Vég”, „Lock”). Kölcsönvette Rán hálóját („Rablás”), a hullámok istennője, amivel szerencsétlenül járt tengerészeket szokott elkapni. Loki Andvari sötét alvilágába utazott, nyirkos alagutakon és éjfekete labirintusokon keresztül eljutott egy hatalmas föld alatti barlangba. A mennyezet hatalmas kőoszlopokkal volt megtámasztva, melynek sarkai sötétek voltak. Ebben a hatalmas barlangban Loki egy nagy tavat talált. Bedobta Rán hálóját a tóba és elkapta Andvarit, ahol rejtőzött. Loki a nyakánál fogva megfenyegette az elfet, hogy megöli, ha nem adja oda, az összes aranyát. Andvari nem is habozott, de a varázsgyűrűjét megpróbálta eltitkolni. Loki eszén nem járt túl, mert a gyűrűt is kívánta. Andvari könyörgött Lokinak, hogy megtarthassa a gyűrűjét, de mivel nem járt sikerrel, a gyűrűt elátkozta, olyan átokkal, amir onnantól fogva halált hoz a hordozójára. Loki kinevette, mert nem érdekelte, hogy átkot hord a gyűrű magán, mert úgysem tartotta volna meg magának. A gyűrűt a többi arannyal együtt Hreidmarr-nak („Tenger fészke”) szánta, hogy Odinn-t („Lélek”, „Gondolat”, „Düh”) és Hoenir-t („Csábítás”) kiváltsa Hreidmarr fogságából.

Szegény Andvari, ahogyan Gollum (és Sauron is) Tolkien könyvéből, mentálisan megtört képet mutat, amikor a folyó nimfái elutasítják. Teljesen elnyelte az elfek iránti érzett gyűlölete és a gazdagság hatalmának a mámorában úszik tovább.

A gyűrűvel a kezében irányítja a sötét elfeket, ahogyan ők is vérszemet kapva az arany iránti érzett erős vággyal. Arannya fizet nekik, hogy szolgálják. Csak a törpökön működik ez, mert ők gyengék annyira szellemileg, hogy elvakítsa őket az arany. Ezzel az arannyal ő mindig képes lesz többet generálni kereskedelemmel és befektetéssel, de csak addig, amíg Loki el nem veszi tőle az utolsó aranyrögig. Pénzre van szükséged, hogy pénzt keress. Andvari átka tehát nem Lokira, hanem az aranyra értendő. Minden ember aki mohón vágyik rá (és mindent megtenne érte) az szörnyű halált hal. Innen is származik a mondás. Aki sokat markol az keveset fog.

Mindenki aki innentől fogva aranyat birtokol, az elátkozott gyűrűt, az meghal. Loki meg is hozta Hreidmarrnak, akit fiai meg is öltek, Regin („Hatalmak”) és Fáfnir („Csábító”). Fiai szintén brutális halált halnak. A végén Sigurdr-hoz („Győzedelmes múlt”) kerül a gyűrű, miután megölte Fáfnir-t, aki sárkánnyá változott, hogy jobban meg tudja védeni azt, de persze ez is az életébe került. Az irracionális „szomj” az arany után egy halálos ítélet minden embernek. Ilyen a kapzsiság és a mohóság átka.

Tolkien „A Hobbit” és „A Gyűrűk Ura” meséit a Skandináv mitológiára alapozta, ahogy Richard Wagner is tette, amikor „A Nibelung Gyűrűje” operáját írta. És lehet, hogy talán Tolkien ezt akarta mondani nekünk a könyveivel, hogy ha elcsábítjuk az igaz szépségét a világunknak akkor felszabadítjuk magunknak az önpusztító gyenge jellemet, amit kapzsiságnak ismer ma az ember?

Auri sacra fames
(A szégyenteljes vágy az arany után)

Üdv,
Vikthor