Az ősi skandináv társadalom házakból (rokonok, családok), törzsekből és nemzedékekből állt. Az utóbbit „nagy törzs”-nek nevezték, ami kisebb törzsek úniója volt. A kisebb törzsek kivétel nélkül a házak úniójából állt. Az ősi társadalom az általános származásra alapszik, másszóval az egyén mindenekelőtt a házához volt hűséges, aztán a törzséhez, majd a nagy törzshöz. Minél erősebb volt a vérvonal annál erősebb volt a hűség iránta.

A férfiak életük végéig, a saját házukhoz voltak kötve (így jött létre a törzs és nagyobb törzs), de a nők házasság révén csatlakozhattak más házakhoz. Ebből kifolyólag, amikor normális dolog lett a vezetéknév használata, a nők mindig a férjük vezetéknevét örökölték, amikor megházasodtak, méghozzá azért, mert a feleség csatlakozott a férje házához és nem fordítva. Egy férfi sohasem csatlakozhatott egy másik házhoz, még akkor sem, ha rabszolgasorsa (thrall) jutott egy másik házhoz, mert a rabszolgákat nem tekintették a ház tagjainak. A rabszolgák inkább tulajdont jelentettek, mint pl. a haszonállatok. Ha egy rabszolga megszökött, akkor törvényen kívüli státuszba került, és minden jogától megfosztották. Női rabszolgák viszont hozzámehettek a ház férfiaihoz, mint más nő, de inkább friller (szeretőnek) tekintették őket, afféle másodrendű feleség szerű nőknek. Viszont, ha gyerek született egy ilyen házasságból, akkor azt törvényes gyereknek tekintették és természetesen az apja házához tartozott.

Akkoriban az ősi skandinávia lakosságának a 10%-a volt thrall, és a többi két kategóriába tartozott: vagy nemesek vagy szabad emberek voltak. A nemes definíciója akkoriban annyiból állt, hogy „szabad ember földi birtokkal” (óðal) és gyakorlatilag ennyi tette őket különbözővé a „sima” szabad emberektől. A skandináv „nemes” (adelig) szó ráadásul az óðal szóból ered, ami gyakorlatilag ugyanaz.

Manapság elegendő 20 évig vezetni egy farmot Norvégiában, de a pogány időkben a háznak (rokonság/család) birtokolnia és 2-3 generációnak vezetnie kellett a farmot, ahhoz, hogy óðal birtoknak minősült volna. Ugye nyilvánvaló, hogy egy házasságban élő embernek, előbb meg kellett születnie, meg kellett házasodnia és le kellett élnie az életét. Halálakor a birtok északi részén temették el, hogy újjászülessen (a ház új tagjaként). Csak ezek után vált egy birtok nemesi (óðal) birtokká. Ez azzal magyarázható, hogy a nemessé válás a következőképpen történt: a szabad embernek fel kellett emelkednie az istenekhez, hogy megtanulja az ásamál-t („az istenek nyelvét”) és végül istenné vagy istennőve válljon. A birtok északi részén található temetkezési hely, egy portál volt az istenek világába, és amíg nem „nyílt” meg, addig nem létezett a birtokon semmilyen misztikus kapcsolat a mennyel és a földdel. Ha nem létezett ilyen kapcsolat, akkor az istenek és az istennők nem tudtak az élők életében részt venni, és emiatt akkor az élők nem emelkedhettek volna az istenek közé.

<em></em>

Régebben a skandináv nyelvben a férjet, más értelemmel együtt ektemann-nak („igaz férfi”) és a feleséget ektekone-nak („igaz nő”) hívták. Ez azért van, mert a meg nem házasodott nemeseket nem tartották teljes („igaz”) emberi lényeknek. Még egy nemes férfit sem, amíg el nem vett egy nemes nőt feleségül és vica versa. A házasság az istenekhez való emelkedésének a kezdeti rituáléja volt, a menyasszony Freyja-vá a férj pedig Freyr-é való átalakulás ceremóniája. Manapság skandináviában még mindig Fruer-nak hívják a gazdag, elit családból származó feleségeket. Németországban ezt Frauen (Frau) néven ismerik. Ma, a Frue és a Frau csak annyit jelent, hogy „feleség”, de ezek a nevek a Freyja istennő nevéből származnak. Akkoriban ezt a címet azok a nők kapták, akiket már „szentté avattak” (ergo férjhez mentek). Azok a nők Freyja-k lettek a földön.

Tehát a pogány házassági rituálé egy kezdeti rituálé volt a szentté avatáshoz, de természetesen ez csak akkor következett be, ha a ház (rokonság/család) nemes volt (ott éltek generációk óta) és megnyitották a portált az istenekhez. A földön élő férfiaknak és a nőknek Ásgarðr-ba való bejutáshoz volt szükségük (mint Trója), hogy felemelkedettek és szentek lehessenek.

Amint megértettük ezt, máris rájövünk miért hívták a skandináv nemeseket díar-nak („istenek”) ha férfiak voltak és dísir-nek („istennők”) ha nők voltak, és miként vihette el az isten az istennőjét Freyja-t a földön, hogy megáldja a termést, amint azt a történelmi feliratokban is olvashatjuk.

Ebben a tudatban, elég könnyű megérteni, hogy miért csak a házas nemes férfiaknak volt szavazati joguk és miért csak ők szólalhattak meg az ősi þing-ben („parlament”, „thing”).
Csak a nemes embert befolyásolták az isteni erők, és csak a férjezett nemes nők voltak felemelve a szentekhez. Csak ők voltak az istenek*, tehát természetesen, csak ők tudták befolyásolni a nemzet irányát. Csak ők voltak az igazi jó emberek.

A görögöknél ezt a rendszert demokráciának, azaz „az emberek szabályainak” hívták, és bár vitatkozhatunk azzal, hogy az ősi skandináviában nem mindenkinek volt joga szavaznia és ezért nem is volt igazi demokrácia, de ez most nem lényeges. Ugyanakkor nem szavazhat mindenki a mai „úgynevezett” demokráciákban, de ettől még hívhatjuk annak. Manapság elég csupán az, hogy 18 éves legyen az illető, mindenki aki ennél fiatalabb az ki van zárva. Azok akik fiatalabbak 18 évnél, azok azért nem szavazhatnak, mert úgy gondoljuk, hogy túl fiatalok, tapasztalatlanok, felelőtlenek, könnyen befolyásolhatóak és tulajdonképpen túl buták és ignoránsok ahhoz, hogy tudják, hogy mi a legjobb egy nemzetnek. Egyszerűen nem felelnek meg ahhoz, hogy szavazzanak. A pogány múltban úgy vélték, hogy aki még nem emelkedett fel a szentek közé, az nem volt alkalmas arra, hogy szavazzon, de ettől eltekintve a rendszer ugyanaz; mindkét rendszerben csak az emberek egy bizonyos része szavazhatott.

A mai demokráciát a következő dolog teszi lebecsülendővé és megvetendővé: a tény, hogy ma tekintet nélkül mindenki szavazhat, olyanok is, akik hűtlenek, nem törvényhűek, nem számít az intellektuális kapacitásuk, a mentális egészségi állapotuk és a normális magatartás nem számít, csak az, hogy elmúljon az egyén 18 éves. Nincsenek minőségi tesztek. Még a morálisan csődöt mondott kábítószerkereskedők, nemi erőszakot elkövető emberek (akik nem is emberek!), gyógyíthatatlan pedofilok, vad szadisták, undorító homoszexuálisok és a társadalom összes többi degenerált bűnözője szavazhat! Még azok az emberek is szavazhatnak, akiknek eredetileg itt semmi keresnivalójuk nem volna! (No comment…) A teljesen egyszerű gondolkodású emberek is szavazhatnak, akik azt sem tudják, hogy mi a kultúra! Még a külföldiek egy része is szavazhat, akiket nem érdekli a saját nemzetük eléggé ahhoz, hogy ott éljenek! Ami ezeknek az egyéneknek kell az az, hogy azt a 18 évet a hátuk mögött tudhassák.

Az ősi demokrácia itt különbözik, mert ebben a rendszerben, csak az szavazhatott, akinek közeli és úgymond „intim” kapcsolata volt a vidékhez, a földhöz, ahol élt. Csak azok szavazhattak, akik a nemzethez vérbeli kapcsolattal rendelkeztek. Csak a nemesek, a jók és a világosan gondolkodó nemzet fiai szavazhattak az ősi demokráciában.
Már hallom is a nők nyafogását, hogy miért csak a nemes férfiak szavazhattak, de felhívnám kedves figyelmüket, hogy akkoriban a férjet és a feleséget egy-nek tekintették. Egységet alkottak. A feleség befolyásolhatta a férjét, tanácsot adhatott és segíthetett a helyes döntést meghozni, mint azt a mitológiákból megismerhettük. Emlékezzünk csak vissza arra, ha egy férfi nem volt nős, akkor már nem szavazhatott. A nőtlen nemeseket szintén felelőtlennek és éretlennek tartották, mert nem volt mellettük az okos Freyja, hogy tanácsot adjon, és ezért nem szavazhattak. A férj a családját képviselte és a felesége nevében is szavazott. Egy szavazat létezett, amit a þing-en mutatott be. „Egy család, egy szavazat”. Ha nincs feleség, akkor nincs szavazat.

A többi pogány társadalommal ellentétben nem volt demokrácia a házon (rokon/család) belül, mert mint mindannyian tudjuk, hogy nem adhatunk hangsúlyt a gyerekeknek a családban, mert nem tudják megmondani, hogy mit csináljon a család. Amikor már idősebbek lesznek, akkor adhatnak tanácsot, de a családfőnek kell meghoznia a döntést.
A demokrácia csak akkor működik, ha házas nemesek szavaznak, mint az ősi demokráciában. Ha másoknak is megengedjük, hogy szavazzanak, akkor - az már egy említésre sem méltó - „birkák szabálya” lesz belőle, mint a mai úgynevezett demokráciák.

* Azt hiszem, eléggé egyértelmű voltam, mivel az „isten” „jót” jelent és egész egyszerűen onnan is származik a szó. Az „isten” és a „jó” ugyanaz a szó (god = good).

Üdv,
Vikthor