Zöld Menedék

Tolkien fantasztikus Középfölde világa tele van mindenféle lénnyel, amit a mitológiából ismerhetünk, de tulajdonképpen a mi való világunkban sincs ez másképp. Olyan világban élünk, ami tele van gyűlöletes, kegyetlen önző orkokkal és kapzsi törpökkel, akik a mi zöld és termékeny világunkra törnek. Úgy néznek ki mint az emberek, de a lelkük mint a sötét elfeké; ferde és gonosz. Mi, emberek és hobbitok között élünk, akik ártatlanok és gyengék, bár töretlenül próbálják tenni azt, ami helyes. Szerencsére van közülünk olyanok is akiknek sikerül, itt és ott járkalnak köztünk elfek, kiknek lelkei – amikor meghalnak – túlélik a Hel (alvilág) tisztító tüzét és visszatérnek a mi töretlen világunkba.

Mint Tolkien mágikus világában, a mi elfeink nem az átlagos emberek között nőnek fel és élik aranykoraikat, hanem elkerülik a sötét elfeket és a félelmetes városait. Mint minden más teremtmény azokhoz igyekeznek társulni, akik olyanok, mint ők. „Madarat tolláról embert barátjáról”.

Középfölde elfei a világ hanyatlása elől a hatalmas, sötét és veszélyes erdőkben kerestek menedéket. Hatalmas szentélyeket emeltek maguknak, zöld pihenőhelyeket építettek, ahol a világ szépségeit kultiválhatták zavartalanul – egy ideig persze – amíg az emberek és az orkok meg nem kezdték az önpusztító hadjáratait. Az elfek ezek az elfek akik köztünk vannak és így gondolkodnak, cselekszenek. Ellenálnak, hogy a modern világ mocska befertőzze őket és inkább visszatérnek oda, ahonnan jöttünk, az Anyatermészetbe!



Tehát kedves olvasóm, ha hallod az erdő hívását, akkor menj és hagyd elbűvöltetni magad a fák és a vadon között, vagy maradnál inkább a szennyvizes, büdös, zajos városban? Ha meg ráadásul ezt az irányt javaslod barátaidnak, akkor biztos vagyok benne, hogy lelked olyan tiszta és büszke, mint bármelyik Tolkien féle nemes elfnek.

Áldja meg az isten az az összes szép elfet. Remélem egy nap követhetlek az ősi erdőkbe.

Modus Vivendi
(Az élet módja)