A legelső logoutos cikkemben szeretném elmesélni az első iPadem kalandos történetét, hogyan avanzsált át használhatatlan papírnehezékből egy igazi időkapszulává, elektronikai hulladékból egy darab történelemmé.

Kezdjük is a legelején!

2012 novemberében jelent meg az első generációs iPad Mini, ami egy iPad 2 hardverét hordozta magában, egy lényegesen kisebb testben. Bár a gyenge hardver, és a "retinátlan" kijelző elsőre azt az érzést keltette, hogy nem lesz belőle néptermék, mostanra mégis a 6. generációig jutott el a széria elkaszálás nélkül.

Az első generáció egy merész próba volt az Apple részéről, és a fogadtatása is vegyes érzelmeket váltott ki az emberekből. A 7,9 colos kijelző az egyik tábor szerint zseniális húzás volt, hiszen elfér egy kezedben, könnyen használható, kényelmes méret, a másik tábor szerint pedig az iPad 10 col alatt nem is iPad. A teljesítménye viszont vitathatatlanul gyenge volt. A 2011 márciusában debütált A5-ös chip mellé 512 MB memória társult, ami 2012 novemberében még elégségesnek bizonyult (bár már az októberben megjelenő iPhone 5-ben is 1 GB memória volt), később hatalmas fejvakarást okozott az iPad Mini tulajdonosok számára. Nem az örökkévalóságnak gyártották szegényt, és ez meg is látszott az iOS 7 megjelenésénél. Hatalmasat esett az új rendszer telepítésével a teljesítmény, és bár egészen 9.3.5-ig támogatva volt, az 512 MB RAM, túl sokáig nem engedte rendeltetésszerűen használni a tabletet, az átlag Apple user el is tette a fiókba, vásárolt egy újabb generációt, és elfeledkezett arról, hogy ez a tablet valaha is létezett.