Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki hozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított.
Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:
"Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak."

Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk.
Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.

Egyszer egy jól kereső
apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek
is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja
azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erröl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy
medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket
lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A
mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És
végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy
boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és
alig látlak titeket.

Hogy miről ismerjük fel a lélektársunkat?
Olyan szerelmest kell magunknak keresnünk, akivel a kapcsolatunk az idő múlásával nemhogy fakulna, de egyre jobb lesz; aki iránt a csodálatunk és a bizalmunk csak erősödik a megpróbáltatások során.
Régebben azt hittem, csak nekem van ilyen dolgokra szükségem, csak én igénylem a lélektársamtól, hogy ilyen legyen. Most már azt gondolom, hogy ez mindenki számára fontos, csak éppen, ha nem találják a megfelelő partnert, elkeseredésükben kevesebbel is megelégszenek. Hiszen mi bátorítson bennünket arra, hogy meghittséget és örömöt keressünk, amikor egy langyos kapcsolat és viszonylagos elégedettség a legtöbb, amit elérhetünk?
A szívünk mélyén persze tudjuk, hogy a langyos előbb-utóbb kihűl; csekélyke elégedettségünkből valami megnevezhetetlen szomorúság sarjad, és rágódni kezdünk: Ez életem nagy szerelme, ez minden, ezért élek?!
A lelkünk mélyén tudjuk, hogy többre vagyunk hivatva, és őutána vágyódunk, az után az egyetlen után, akivel sohasem hozott össze minket a sors.
Az a lélektársunk, akinél a zár, amelybe a mi kulcsaink illeszkednek; az ő kulcsai pedig a mi zárainkat nyitják. Ha eléggé biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy megnyíljunk, igazi énünk előbújhat, és valóban teljesen önmagunk lehetünk. Azt szeretheti bennünk a másik, akik vagyunk, nem pedig akiknek látszani szeretnénk. A lélektárs a legjobb tulajdonságainkat hívja elő. Mellette nem számít, bármi történik is körülöttünk, mi ketten biztonságban vagyunk saját kis mennyországunkban. Az a lélektársunk, aki osztozik a legtitkosabb törekvéseinkben; akivel egy irányba haladunk. Ha két léggömbként együtt emelkedhetünk a magasba, akkor feltehetően rátalálunk az igazira. A lélektársunk mellett az életünk életre kel!

Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sírdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem vissza fordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja mi is az a bánat.

Egy holdas éjszakán, mikor aludni nem tudsz,
kispárnádat magadhoz szorítod, s rájössz,
nem is vagy igazán boldog.
Elmondom Neked, de ne haragudj érte
minden barátságnak szerelem a vége.
A szerelem szép. . . .
A szerelem szép, gyönyörű
még akkor is, ha néha keserű,
mert minden édes pillanatnak ára van,
fizetned kell érte, de tudnod kell,
hogy megérte.
Életet leélni nélküle, mit sem ér,
de vezekelned kell a bűnökért,
ha bántottad, ki Téged szeretett,
ha elengedted, s a bajban nem
nyújtottad a kezedet.
Mégis, mindig van remény, hogy
megtalál, hogy él - ez az érzés,
s valahol, vár Rád a boldogság,
hiszen a földi szerelem, maga
a mennyország.

Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz és csak megszorítja a kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket te sem tudtál azelőtt magadról. ...és reggel, ha kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy. Amikor remeg a gyomrod, ha meglátod és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér. Amikor hirtelen mozdulatokkal magadhoz rántod, hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod. Amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni csak ő jár a fejedbe és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá, mégis megölelnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz és könyörögsz. Sírsz...

Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincs ott veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod,hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszont szeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek!

Vámos Róbert

Above & Beyond - Home
Carrie Skipper - Time Goes By (Floris De Haan Mix)
DJ Tiesto - Just Be
Tiesto pres. Allure Feat. Julie Thompson - Somewhere Inside
Attic feat Julie Thompson - Last Goodbye
Signalrunners feat. Julie Thompson - These shoulders
Ferry Corsten feat Betsie Larkin - Made Of Love (Original Extended)
DJ Shah feat. Aruna - Now or Never (Intro club mix)
Armin Van Buuren feat. Jaren - Unforgivable
Dash berlin with Cerf, Mitiska & Jaren - Man On The Run (Nic Chagall Remix) (AVB's TE 2009 set)
Mr. Sam feat Kirsty Hawkshaw - Split (Jonas Steur Remix)
Filo & Peri Feat Fisher - Ordinary Moment
FERRY CORSTEN - Sweet Sorrow (Thrillseekers Remix)
Push - Universal nation (Ferry Corsten Remix)
Sun Decade I'm alone (Ronski Speed mix) Magasan a legjobb rmx ebből a zenéből szvsz.
Alibi - Eternity (Thrillseekers Eternal Mix)

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!

Mikor vágytam a vágyra,
Már úgy akartál.
Játszottam a vágyakkal,
Jobban imádtál!

Mikor vágytam vágyadra,
Akkor sosem szóltál,
Nem vágytam rád,
Akkor őrülten kívántál!

Ezek itt most szavak,
Igaz vágyakat takarva.
Szemeid fényébe merülve,
Újra és újra akarlak.

Csókod íze a számban!
Egy emlék a világban,
Egy részlet,
A vágyak játékában!