A Toyota Prius a környezettudatos autózás úttörője volt, amikor 1997-ben debütált. Az első generáció egy elég esetlen formavilágot kapott, négy ajtós kialakítással. Azonban a technikai áttörésen túl a vásárlók szívét is el kellett hódítani, ezt pedig igazán a második generációval érték el.

A Toyota Prius második generációja napjainkban is gyakran előfordul az utakon.

A kettes Prius egy rendkívül különleges - szerintem jól sikerült - formát kapott, ami amellett, hogy remek alaktényezővel bírt, az embereknek is bizonyította, hogy ez az autó más. Környezettudatos. E két ok miatt volt rendkívül fontos ez a forma és ez be is vált. Az emberek vették, mint a cukrot és amellett, hogy egy remek technikát vásároltak, mellette a külvilágnak is megmutatták, hogy én védem a környezetet. A Prius innentől egy életérzés lett és ezt a Toyota is jól tudta.

Rengeteg platformon jelenik meg az a meglátás, hogy manapság az emberek már nem szeretnének "normális" autókkal közlekedni, mindenki csak SUV-t szeretne a háza előtt látni.

Először is, hogy mi normális autó és mi nem, azt nem fogom ebben a posztban kifejteni, hiszen mindenki egyéni preferenciái alapján választ autót, erről és ízlésről pedig nem vitatkozunk. Több különböző szegmensű SUV-val, kombival és kisautóval van tartós tapasztalatom és úgy gondolom mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya.

Az bizonyos, hogy egyre több középkategóriás szedán tűnik el a piacról, legalábbis Európában. Régen megszűnt már a Nissan Primera, valamint a Honda Accord európai forgalmazása, a legfrissebb áldozat pedig nem más, mint a Ford Mondeo. Bizony, nem tévedés, a Ford Mondeo európai pályafutása - legalábbis ebben a formában biztosan - véget ért. (Volkswagen Passat felkészül.) Igaz van új generációja, egy igazán menő formavilággal rendelkező, komoly szedán, de aki meg szeretne ismerkedni vele közelebbről, nem kell messzebb mennie Kínánál, hiszen egyelőre úgy néz ki, ők kapnak ebből az új modellből.

Sokan tudják, hogy születésem óta autómániás vagyok, ennek megfelelően rengeteg autós oldalt követek, olvasok, van amire elő is fizettem. Van ezek között hazai és nem egy külföldi is.

A történet mondanivalója nem feltétlen fűződik az autókhoz, de talán ezzel tudok a legjobban bemutatni egy gyakori jelenséget. Eleve érdekes az, hogy a külföldi sajtó mennyire más módon teszteli le ugyanazokat az autókat, miket jegyeznek fel hibaként, pozitív jellemzőként, esetleg érdekességképp. Itthon egészen mások a szempontok és meglepő módon sokkal kritikusabbak is. Ezzel nincs is semmi gond, mindannyian különbözünk, ezért is érdemes több helyről informálódni. Igazából az itthoni sajtóval kapcsolatban egyetlen egy kritikát lehet megfogalmazni, az pedig a komoly felkészületlenség. A legnívósabb autósportálon is lehet olyan tesztekbe botlani, amikben olyan banális hiba van, ami nagyban változtatja meg az autónak a megítélését. Ez egy komoly hiba, amiről szintén érdemes lehet értekezni, de ebben a bejegyzésben nem erre szeretnék kitérni, hanem a fogyasztókra.

Hol is kezdjem. A bejegyzés előzménye 2019 januárjában íródott, amikor a hűséges kis iPhone 5S-em csütörtököt mondott és utódja egy Samsung Galaxy S9+ lett.

A Samsung sokat nem változott a bejegyzés megírása óta, megkapta a kötelező frissítéseket, megbízhatóan üzemelt, megbízhatóan üzemel a mai napig. Voltak frissítések amik tetszettek, voltak amik kevésbé. Például a szoftveres gombok eltűnésével átállt a telefon "gesztusvezérlésre", ami igazából egy teljes bullshit volt, hiszen az eltűnt gombok helyén lehetett csak egy felfelé gesztussal elérni azokat a tevékenységeket, amiket eddig a gomb megnyomásával lehetett. Viszont ha a szoftveres gombokat szerettem volna használni, akkor azok állandóan ott maradtak, már nem lehetett azt az opciót választani, hogy csak akkor jöjjenek elő a gombok, amikor szükség van rájuk. Ezzel együtt értelemszerűen a kicsinyített kijelzőt sem lehetett már háromszori home gomb megnyomással elérni, hanem egy másik, teljesen hektikusan működő alternatíva váltotta ezt le, amit amikor szükségem volt rá szinte soha nem értem el, véletlenül viszont többször is sikerült. Félreértések elkerülése végett, ettől ez nem lett egy rossz telefon, sőt, a mai napig egy kiváló készülék. Örömmel is használtam. Vásároltam hozzá DeX-et, Galaxy Buds-ot, Galaxy okosórát, kialakítottam egy komplett Samsungos ökoszisztémát, ami egyébként remekül működött, az Android Auto is kiválóan ment, bár tény, hogy voltak alkalmak, amikor valamiért nem indult el.

Hát ennek is eljött az ideje. Eljött az ideje, hogy megírjam az első bejegyzésemet - ha pozitív a fogadtatása nem kizárt, hogy lesz több is - és annak is, hogy az általam hőn kedvelt márka és platform kezét elengedjem. Akik ismernek a fórumon tudják jól mire gondolok: Az Apple-re és az iOS-re.

Disclaimer: Ez a bejegyzés nem az Apple fikázásáról fog szólni, nem a Samsung és az Android dicsőítéséről, sem pedig ennek ellentettjéről. Nem arról fog szólni, hogyan lehet ROM-ot főzni és hogyan teljesít a telefon Antutuban, ezek ugyanis engem a legkevésbé sem érdekelnek. Az olvasó azt a történetet olvashatja, milyen telefonokat használtam az utóbbi pár évben, mi alapján döntöttem a választott mellett és mik a tapasztalataim a legfrissebb szerzeményemmel, hogyan teljesít a napi használat során az általam igénybe vett funkciók alapján. Az említett márkákról önmagában nincs rossz véleményem, ezek pusztán saját tapasztalatok egy-egy készülékről, semmiképp se általánosítsunk!