Barátosnöm hazaesvén erös gyomor tájéki impulzusokra hivatkozva szénhidrátbevitelt igényelt, ezért felmerült, hogy mivel épp üres volt a hütö ( na jó, nem is persze, hiszen idekint max elrágcsálhatjuk a kolbászkerítést is vészterhes idökben ), és fözési hangulat híján valamely gyorsétkezde felé vettük az irányt, egyébként is útba estek ügyintézés közben.
Választék a nagyobb franchise-ok közül a környéken a bohócos és a csirkés, illetve a pizzás jöhet még szóba, a voks a legelsöre érkezett. Nem vagyunk megszállott ´Mekisek, pontgyüjtönk sincs, de ott úgyis max a kilókat lehet gyüjteni, jellemzöen átlagosan havonta egyszer vesszük be valamely vendéglátóipari egységüket.

Péntek kora délután vagyunk, a parkolóba fordulva nem lep meg a telítettség, innen arra számítok, hogy a benti asztalszerzés is felér egy World War Z-vel, ezen gondolatmenetet töri meg az ajtón belépve tapasztaltak.

Azt már másik McDonald´s-ban is láttam - legalábbis idekint, nem tudom, hogy otthon is azóta bevezették-e ezt - ezt az újfajta módit, amit a pult fölött tábla méretü FullHD-ben tolnak az arcunkba, hogy itt most egy optimalizált ( ezáltal gyorsabb, gondolnám a néhány bitemmel ) kiszolgálási rendszer van ám, ámulsz-bámulsz, lássuk csak...
Apró adalék, hogy otthon "Ipari mérnökként" dolgoztam több évig, ami alatt autóipari beszállítónál gyártósoron a kézi szerelési müveletek optimalizálását, fejlesztését is végeztem, sztenderd munkautasítások készítése, egyéb nyalánkságok, szóval, ha valaki, akkor én tudom értékelni a "hatékonyságnövelést/optimalizálást".

Az autó bemutatásakor már érintettük a témát, hogy a beltér, különösképpen a Vectra müszerfala iparmüvészeti szempontok szerinti értékeléskor hasonló pontszámot kapna, mint Fásy Zsülike bármelyik Got Talent-ben, nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy gyerekkorában a tervezö egyetlen játéka a Tetris volt, viszont azt nem tudtam, hogy Stevie Wonder másodállásban az Opel belsö dizájrészlegének végsö jóváhagyójaként kereste a kenyerét akkoriban, más módot ugyanis nehezen tudok elképzelni, hogy erre miként bólintott rá a management.

A funkcionalitással alapvetöen nincs is baj, kényelmesen elérhetö minden kezelöszerv, a szellözök között akkoriban egészen korrekt méretünek számító színes kijelzö tolja az ember arcába a fontos infókat, rádió, klíma, meg van minden, csak a körítés sikerült picit spártaira, de végülis vezetés közben úgysem a középkonzolt nézzük, legfeljebb majd jobban nyomom a gázt, hogy eszembe se jusson lenézni...

Ahogy ígértem, ezúttal apróságok következnek, mégpedig esztétikát érintö módosítások.

Már az egyik korábbi bejegyzésben említettem, Günther bácsi, az autó elsö tulajának ízlése nagymértékben megegyezett az enyémmel, nagyjából azokkal az opciókkal pumpálta meg az egyébként sem rövid extralistát, amiket én is szívesen választanék, így került beikszelésre a Xenon fényszóró is a kívánságok közé, amivel csomagban járt az elektromos magasságállítás ( ez Xenonnál amennyire tudom, alapfeltétel ), és a lámpamosó spricni ( szintén ), illetve a fütött ablakmosó fúvókák. Megvétel óta nagyon hideg sem volt, meg nem is nyalogattam meg, szóval nem tudom, müködnek-e még, de jó tudni, hogy este a Klubban ha a pultra kib***va a kulcsot nem is csúszik le a bugyi, még mindig be lehet dobni, hogy " bizonyám, fütött a fúvókám is ´béby "...

Megnézéskor annyira nem is feltétlen szúr szemet, ilyenkor van csillió más dolog, amit árgus szemekkel sasol a sok önjelölt Mike Brewer, a lámpákat letudjuk annyival, hogy megnézünk minden funkciót müködik-e, helyzetjelzö, fényszóró, reflektor, index, ködlámpák, illetve Xenonnál persze az automatikus magasságállítás, és a mosó, ha igen, akkor örülés van, ha nem, akkor is örülés van, mert rögtön lehet a felére alkudni ( sokak szerint )...

Ugyan a bejegyzések fö csapásiránya marad továbbra is változatlan, mellé - színesítésként - már korábban is írtam, hogy néhány, a németországi élet alatt tapasztalt érdekességet/izgalmat/vicces dolgot szívesen megosztok.

Eme gyöngyszemet tegnap sikerült fotózni, mialatt a szokásos, idöszakos bevásárlást eszközöltük.
Ugye belépve a DM ( Drogerie Markt ) tolóajtaján jellemzöen kétfelé ágazik a cselekmény. A hölgyek - legalább magukban - sikítva támadják meg a sminkes falat, mint egyszeri kisnyugdíjas az akciós farhátat.
Mi férfiak pedig elsö körben igyekszünk akklimatizálódni a pafümök halálos egyveleget képezö felhöjében, majd mikor már nem akarunk megfulladni az Yves Saint Lauren Pure Perfect és a D&G Light Blue alkotta mustárgáz keverékétöl, akkor próbálunk lötávolon kívül kerülni ettöl a faltól, hogy ne nekünk kelljen dönteni két teljesen egyforma funkciójú, egyforma árú és kinézetü termék között, amely döntés aztán teljesen ellentétes lesz a másik fél akaratával, és máris egy örök loop-ban ottragadunk a mézesmázosillatospokolban.

Szóval kalandunkat ott hagytuk abba, hogy a Vectra jön-megy-fékezik-teszi a dolgát szépen, nagyon sok nyitott pont nem volt az autóval, jellemzöen esztétikai dolgok, amik ugyan szúrják a szemem, de egyelöre együtt lehet élni velük.

Az autón lévö 17"-os Irmscher felniken vásárláskor 5 éves M+S gumik voltak, s mivel az autóval az elözö év futásteljesítményéböl kiindulva szintén böven tervezünk menni télen-nyáron, ezért nekem alap volt, hogy külön téli-nyári szettben gondolkozom.
A 17"-os kerekek funkcionálisan rendben vannak, azonban az Esztétika statjuk nem túl magas, a relatíve nagy kasztni alatt egy hangyányit aprónak hatnak, ezért ha már úgyis új gumi kell, akkor felmerült, hogy menjünk rá valami kétpálcás kerékszettre.

Ök itt a kis 17-esek:

Máris elszaladt 3 hónap az új autóval, s idöközben felmerült, hogy készítek egy kis összesítést az eddigi költségekröl, így megelözöm az egyik jelenkori népbetegséget, amit a modern orvoslás "másikusz zsebusz turkálusz"-nak hív.

Bár nagy valószínüséggel úgyis ez a legérdekesebb része, hogy mégis mennyire drága móka fenntartani egy ilyen nagyobb köbcentis, tizenéves járgányt, szóval lássuk.

A kezdeti költségeket is beleveszem, így lesz kerek, a vételára sem titok, picit megalkudva 3500€-t mozgattam át a zsebemböl emberünk markába a tulajdonjogért cserébe, ehhez hozzácsaptunk egy ideiglenes német rendszámot( ez a sárga szélü ) 75€ körüli összegért, hogy haza tudjam vinni az autót a saját "tartományba", ahol aztán a csúnya gonosz okmányiroda summa 80€ körüli összeggel (~50€ ügyintézési díj, és ~30€ a két plakett ) könnyített meg.
Kellett hozzá biztosítás természetesen, ebböl egy "Rész-Casco-s verziót választottam ennek díja évi 730€ ( nagy köbcenti, B1-es szint ), ennek ütemezése szintén választható, én 2 részletre bontottam (2x365€), szeretem fél évre elöre letudni a dolgot.
Tehát ezeket összegezve ~4020€-ból ültem bele a kis 3.2-esbe.

A második bejegyzésben már érintölegesen megemlítettem a közös kalandunkat, ott el is hangzott, hogy megemlékezés jelleggel megérdemel egy külön posztot is.

Ahogy korábban már írtam, a kiköltözés után kellett egy autó, amivel van reális alapja német rendszámmal közlekedni, ha már a Gsi-mnél szüzlányok vére se segítene a TÜV vizsgánál, jobb a békesség alapon ( na jó, nyuszi vagyok, valljuk be ) nem vágtam bele a német rendszámozásba, inkább az egyszerübb utat választottam, shame on me.

Hosszú vajúdás után jutottam el a pusztán racionális elvekkel vezérelt józan ész hozta döntéshez ( fail ), miszerint, ha már Astra G Caravan, akkor abból se a kalapos verzió legyen, hanem valami ritkább, autó-nördnek való darab. Lehet oviban is szopóroller volt a jelem, csak szüleim hitették el velem, hogy vitorlás, tudja fene.

Azt korábbi olvasmányok alapján már tudtam, hogy az Astra G-töl kezdödöen Opelék megszüntették a sportos modellek Gsi jelzését ( egyes vélemények szerint azért, mert ekkoriban már komolytalanul hangzott a Gsi - Grand Sport Injection elnevezés ), így megszületett az OPC ( Opel Performance Center ), ami innentöl a mai napig az igazán hegyes, sportos Opelek rangja.
A D Corsánál még elnosztalgiáztak a rüsselsheimi srácok, és készült egy gyengébb-sportos variáns - itt érezhetö pici erölködés - Gsi névvel, de a csúcs ott is az OPC volt.

Szóval megköszöntük a kereskedönek az ideiglenes rendszámban nyújtott segítséget, majd a kapu bezárult, és ott tipegtem elötte a frissen vett döggel. Mivel a tankban a nafta szintje erösen elapadt, az elsö saját tulajdonú közös élmény akkor bizony tankolás lesz. Aztán rövid idön belül a második és harmadik és negyedik is, tippre a második leggyakoribb közös élmény lesz, a V6 zenéltetés után, aminek egyenes következménye ez, that´s life.

No meg aztán rendszámot intézni is mentem volna már, viszketett a popó erösen.
Viszont ahhoz biztosítás kellett, szóval gyorsan megkalkuláltam az új biztosítást, megjött róla az igazoló szám, minden adott volt a szertartáshoz, így másnap nyitásra a Hivatalnál topogtam, mint egyszeri kisnyugdíjas akciós napon a hipermarket rácsánál várva a nyitást, csak vele ellentétben én nem farhátat, hanem két csillogó fémplakettet szerettem volna beszerezni.
Pluszban ugye, mivel van lehetöség a tartomány jelzés utáni részre "egyedi kombinációt " kérni, azt is gyorsan lefoglaltam elözöleg.

Új napra ébredtünk, még aktívan élt bennem az elözö napi V6-dózis, és bár a tegnapi emberünk nagyon bízott benne - amire egyértelmüen utalt az a 3 üzenet, amit a délelött folyamán küldött, érdeklödve, hogy sikerült-e belátnom, hogy Ö az évezred vételét kínálja -, én mégsem éreztem továbbra sem késztetést arra a szopórollerre felülni...
Ennek fényében sikerült szemmel sem látható módon megpörgetni aznap a Bundesland GDP-jét, fejben már ott topogtam a következö jelölt kereskedésének bejáratánál.
A második delikvens egy fekete darab, 170 ezer körüli Km-rel, az elözö napinál még impozánsabb felszereltséggel, már olyan úri huncutságokkal, mint a hátul füthetö ülések ( hahó, ez egy Opel, 2003-ból, nahh ugye ), naprolók a hátsó ajtókban és a hátsó szélvédön, tolatóradar. Az már a képeken is feltünt, hogy a fényszórókat már utolérte az ilyen idös opelekre jellemzö lámpusz mattulitusz, ezen kívül nem mutatott rosszul. Az ára is a középkategóriában tanyázott, 3500€-t kértek érte.
A kereskedéshez érve nepperünk egykedvüen könyökölt az iroda ablakában telefonálva, közben a nem letakart fülével gyorsan meghallgatta, mit szeretnénk, és már adta is a kulcsot, majd mutatott a leghátsó sorban parkoló autóra. Nagyjából ennyi volt minden interakció, amit sikerült kicsikarni töle, nem tudom, hogy a vonal végén az elözö heti Szulejmánt elemezték ki, vagy az aktuális kecske árfolyamot egyeztették, de nagyon very busy volt, nem ért rá holmi érdeklödökkel foglalkozni.
Erre mondhatjuk, hogy nem feltétlen zavaró, mert nem liheg a nyakamba, nyugodtan át tudok nézni mindent, annyiból kellemetlen, hogy amikor kérdést tettem volna fel a megnézés után sem nagyon változott a hozzáállása, my bad.

Utoljára ott tettük le a kagylót, hogy új gazdája elviharzott a kis turbós hullaszállítóval, én pedig újult erövel vetettem magam a keresésbe.

Mivel a turbós karakterisztika elismert elönyei ellenére valamiért mégsem tudott mély élményeket elültetni bennem, ezért érdeklödésem újfent a jó öreg szívómotoros vadak világa felé indult.
A kritériumok adottak voltak az OPC után, a cél volt egy annál nagyobb, komfortos kasztni megfelelö méretü, jól pakolható csomagtérrel, továbbá a powerböl csak felfele lépünk és mindezt szívó verizóban, kéziváltóval, valamint ugye, a "Petrolhead" faktor, azaz legyen benne valami boogie, amivel hozzáad a használathoz. Vannak igények, nahh..

Ilyenkor persze mindenki szeret kicsit elmerengni, eljön az a tipikus " Mi lenne, ha?! " idöszak, így nálam is fel-felvillantak AMG Mercik, S-RS Audik, de aztán természetesen mindig beláttam, hogy még nincs itt az ideje, vannak ennél fontosabb, magasabb priritású projektek is, de ami késik, nem múlik...
Ezek után szükült a kör, 2002 környékétöl már nem sok márka kínál szívómotorból sok lovat, sok fórumolvasgatás, tulajdonosi vélemények, tesztek, és személyes tetszés alapján nagyon szimpatikus volt az E90-es BMW 330i verziója, de figyelembe véve a rendelkezésre álló fiskális állapotot, illetve, hogy sosem voltam az a fajta, aki utolsó fillérig szeret mindenét elkölteni, olyan áron nem szerettem volna autót venni, hogy az eddigi megtakarításokat nagyjából feleméssze, a BMW ahogy jött, úgy is ment, különösen annak fényében, hogy van több olyan apró kritika vele kapcsolatban, ami kívül esett a komfortzónámon.