Használt termék vásárlása az idők kezdete óta magában hordoz egy jó adat lutrit, bár elnézve az elmúlt évek termékfejlődését, újabban már az új termékekre is sokszor elmondható ez.

Éppen ezért az ember próbálja magát a lehetőségekhez képest “bebiztosítani”, megtenni amit lehet, hogy elkerüljön egy szopóroller rendes tagságit.

Ennek fényében olvastam érdeklődve a nem olyan régen kiköhögött cikket a TC hasábjain, amiben egy, mondhatjuk, “sértett” nepper mondta el véleményét arról, hogy ma miként viselkedik egy használtautó vásárló, és milyen hibákat követ el. Szerinte. Mert hát ugye az a fránya tapasztalat, illetve a neten megosztott Csonticar-os, AAA Autós, szamurájkardos-C Vitaminos cikkek nyilván valami súlyos tripen átesett hallucinogén képzelgések, meg egyébként is NepperLivesMatter.

Személyes kedvencem a “Bizalom” bekezdés volt, amiből a leírt mondatok közül a ”És a többiek? A többieket hónapokig látjuk sétálgatni autót nézve esőben, hóban, napsütésben, mielőtt felhívnak újra és újra egy-egy már hetekkel azelőtt eladott autó megléte után félszegen érdeklődve. Ők azok akik nem bíznak meg senkiben, még magukban sem.” Ami érdekes, hogy Ő ezen mélységesen fel van háborodva, míg ugye az előző bekezdés utolsó mondatában írtak alapján nem igazán kellene. No de mindegy, haladjunk, haladjunk.

Magáról a típusról rengeteget lehetne írni, meg is tették már százan, hiszen a hot-hatch kategória úttörői között van, de legalábbis az egyik legfajsúlyosabb tagja, ami az 1980-as évek óta jelent egyet a potens kis dobozokkal, bár való igaz, hogy a legtöbb generációjánál nem ez a plafon, a II-es szériánál ott volt a G60 Rallye, majd a VR6, a következő két sorozatnál az R32, míg a 6-os széria óta az R változat az Über-Golf.

A GTI megmaradt a dinamikus, de hétköznapokban is remekül használható autó szerepében, amit a legtöbb tesztben ki is szoktak emelni a szakik. Emiatt persze nem olyan éles, mint egy valóban köridőhajszolásra hangolt célszerszám, amilyen a Clio/Megane RS, Civic TypeR, Corsa OPC NRE és a többiek, cserébe a mindennapos közlekedés során sem kaparjuk a tetőkárpitot a túl hangos motor, túl kemény futómű miatt. Viszont egyúttal ez az az ok, ami miatt picit haragudhatunk is rá.

GTI történelemmel tele a net, kanyarodjunk rá ezért főszereplőnkre. 2015-ben gördült le a gyártósorról Wolfsburgban, maga a 7-es széria már 2012-2013 óta van a piacon, tehát bíztam benne, hogy a korai darabok gyermekbetegségeit már kiküszöbölték eddigre.

Ahogy azt már az előző bejegyzés zárásából sejteni lehetett, befejező epizódhoz ért a kalandunk a Vectrával, ha már megszületett a döntés, és időközben beszerződött az utód, akkor ideje új gazdát keresni szeretett autómnak. Azt már előre tudtam, hogy az eladás folyamata élményben felér azzal, mintha 200 fokon izzó fém Legokockákon kellene mezítláb sétálni, és bár a legtöbb tárgyamhoz erősen tudok kötődni, ennyi autónak se helyem, se időm nincs, projektautóból is áll otthon egy, így mennie kell.

Első lépésként egy késő őszi vasárnap az időszakos külső-belső takarítás-ápolás után körbefotóztam az autót, utastér, csomagtér, motortérről is készültek a portfólióba képek, majd november közepén fel is került a hirdetés. Kezdésnek a legnagyobb, és talán legismertebb portálra, a mobile.de-re pattintottam fel bízva a sikerben.

Ezt megelőzően természetesen átnéztem az aktuálisan hirdetett járgányokat, állapot, felszereltség, ár alapján, hogy vajon reálisak-e az elképzeléseim, és megnyugodva konstatáltam, hogy minden nagyképűség nélkül nagyjából az ársáv legjobb ajánlatai között lesz a sajátom.

Folytatódjék a történet, az elhatározást tett követte, így felmarkoltuk a duplacsövűt, és leereszkedtünk a használtautós mocsárba, lássuk rejt-e valami jót a Fócwágen piac.

A 2014-es sorozat turbóbaja miatt a 2015-ös évjárattól javasolják a legtöbben a keresést, így tettem én is, színben a szürke/fekete/fehér lefedte a kínálat javát, más színekben (piros, sárga, kék) ritka, és nem is igazán tetszett, valamint bevallom, a színválasztásnál amellett, hogy olyan színeket keresek, amik értelemszerüen tetszik az is szempont szokott lenni, hogy az adott szín mennyire gyakori, hogy ha később karosszériaelem, bármi szükséges, akkor nem mindegy, melyik árnyalattal rendelkezik az ember.

Természetesen tudom én is, hogy ez elég balfasz szempont egy 4 éves autónál, de elnézve a mai közlekedési-carmageddont, és hogy lassan közösségi-challenge szintet ér el a “cserbenhagyásos másik autójának összebaszása”, a klímaváltozással hatásaként pedig az emberek gerince is mára elpárolgott, így igenis fontos lehet egy parkolási rátolatás, horzsolás, vagy akár egyszerűbb kavicsfelverődés(ek) után, hogy egy tucatszín, vagy egy egyedibb ritkább árnyalatú cseredarabot próbálunk levadászni.

Ideje, hogy a történet tovább haladjon, történt azóta egysmás.

Február óta összesen két kis intermezzo szakította meg a rendíthetetlen métergyűjtögetést, de azért belecsavartam majdnem újabb 20 ezer km-t.

Tavasszal ejtettünk egy klímatisztítást, ellenőrzést, újratöltést, illetve megkapta a szükséges olajcserét. A nyáron bebarangoltuk vele a Cote d´Azur-t, ha körrekordot nem is futottam a monacói aszfaltcsíkon, de teljesítettük az ikonikus nyomvonalat, minden happy volt.

Hazajöttünk vele, eltelt nagyjából másfél-két hét, amikor jött az első döccenő. A szélvédőn picit több, mint 1 éve díszelgett 2 kavicsfelverődés, sajnos mindkettő a szélvédő egészen szélén (a 10 centis határsávban), ami miatt (szabály szerint) egyik üveges sem vállalta a javítást, mondván túl rizikós, így csere az egyetlen megoldás. Szóval elkönyveltem, hogy amikor majd az üveg bemondja, hogy “pákk”, akkor lészen cserélve. Nos, a jelről lemaradtam, mert egyik későnyári napon a 40 fokban az autóba beülve feltűnt, hogy olyan furán törik a fény az üvegen….jahh, hogy mert nem is a fény törik, gyóóh…

Időközben újabb mérföldkőhöz érkeztünk, és mostanság ünnepeltük a második közös évfordulónkat a szekérrel, s mivel ezzel egyidőben a megtett méterek is egészen kerek számhoz kanyarodtak, így remek alkalomnak tűnik egy kis számvetéshez.

Bár egyáltalán nem vagyok az a fillérficken fajta, ettől még minden autómhoz vezetek egy Excelt, amiben a dátumok, Km állások és elvégzett dolgok szerepelnek tételesen, mintegy digitális szervizkönyvként a gyári papíros mellé.

Maga a téma pedig egyébként is népszerű, mindig nagy érdeklődést generál, lássuk tehát, hogy mennyire döntötte romba a családi költségvetést két évnyi V6 rotyogás!
Figyelembe véve, hogy a dolgok nagyobb része Németországban került beszerzésre/ vásárlásra, így a lenti listán minden tétel €-ban szerepel, az otthoni költéseket egységesen 315 Ft-tal számoltam vissza, lehetne napokra lebontva árfolyamokat bogarászni, de így egyszerűbb, a végeredményt pedig csak kismértékben befolyásolja úgyis.

Tudom-tudom, EZ AZ a nap, amikor mindenki megcsinálja az év, ha nem az évtized bizniszét, mondjon bárki bármit. A nap, amit ugye a Red Saturday is követhetne, hiszen a piszok jó üzletek miatt dörzsölt tenyerek másnapra pontosan olyan színben fognak pompázni, itt kérem akkora ákciók vannak.

Persze, tisztában vagyok vele én is, hogy ki lehet fogni korrekt ajánlatokat is, hiszen a kis spórolás is spórolás. Ami miatt klaviatúrát ragadtam az egy érdekes eset.

Bár alapvetően árérzékenynek gondolom magam, aki vásárlás előtt igenis végez piackutatást, árfelmérést, azonban a BF mégsem vált ki nálam instant hisztériát.

Kimondottan célzott termékcsoportom most sem volt, halandó userként bóklásztam az interneten, a bitsorok között fel-felnézve az “Elfogyott”, “Sosevolt”, “Utolsó darab, Siessss” villódzások között, amikor is belémvillant, hogy bár hivatalosan “még csak nem is sejtem”, de a Karácsonyfa alatt nagy eséllyel egy DashCam is mosolyogni fog rám, annak használatához a delejen felül bizony egy memóriakártya is kelleni fog, nosza lessük meg.

Érdekes, és mindenképpen fura játék tartja izgalomban az utóbbi hetekben Hessen tartomány lakosságának egy részét.

Az akciót két helyi rádió, a HR3 és a YouFM kezdeményezte, és amit 3 MINI kereskedés támogat, a neve pedig Hessen Legnagyobb Autóvadászata.

Egy játék, aminek nem minden részével tudok azonosulni, kíváncsi vagyok, hogy engem kábeleztek-e be rosszul annó az újszülött osztályon, hogy mi a Ti véleményetek erről?

A szabályok alapvetően egészen egyszerűek, adott egy műsorvezető, aki az „Informátort“ játssza, Ő az, aki egy általa választott közterületen(!!) „eldug“ egy, a szponzorok által biztosított vadonatúj MINI személyautót a forduló elején valahol Hessenben. Az autó teljesen jelöletlen, semmilyen extra matrica, egyéb ismertetőjel nem különbözteti meg az összes többi, magántulajdonban levő, utcán parkoló MINItől, valamint – bár ez az elején csak sejtés volt, de mostanra beigazolódott – minden alkalommal más, és más autó a célpont.

Ugyan 2017-es sztori, mindazonáltal nekem a mai napig ez a kép ugrik be, bárhol olvasom is a címben leírt kijelentést! (mybad)

Mindazonáltal tudjuk, a motorsport veszélyes üzem!

U.i.: A fotós srác maradandó sérülések nélkül megúszta a puszit, bár egy ideig biztosan csengett a füle.

Ideje némi frissítés a napi csatalóról is, a nagy hallgatás oka, hogy a jóslatokkal ellentétben még mindig nem esett ki a motor a helyéről, az autó jön, megy, fékezik, dudál, időközben átléptük a negyvenezredik közös Km-t is, túlvagyunk a közben szükséges „kisszervízeken“ (értsd olaj, szűrők, szíj, stb. cseréje 10 ezrenként), és kb. ennyi.. Inkább bu**lások voltak, illetve egy izgalmasabb kaland...na, de ne szaladjunk előre.

Utoljára tavaly október körül jelentkeztem az autóval, nagyjából ezután bukkant fel a téligumi kérdéskör is. Mivel általában ezt az autót használjuk a hazautazások alkalmával, és a legtöbb közös mászkálásra is, így én inkább a külön nyári-téli gumi mellett tettem le a voksom, a tesztek, felhasználói tapasztalatok alapján pedig a végén a Hankook Winter Icept Evo2-es gumira esett a választásom, ár/ érték arányban szintén szimpatikus volt számomra, így került a kosárba egy szett 225/45R17-es gyári méretben. A 17-es Irmscher gurigák időközben elkeltek, így egy szett gyári alufelnire cuppantották fel őket, és mehettek is az autóra, nem nagy kaland. Mindenképpen öregszem, más indok nagyon nem lehet rá, hogy miért tetszik ennyire perverzül a gyári kinézet: