Utoljára 2019-ben blogoltam arról, hogy eláztattak fentről. Most újra eláztattak, szóval idézzük fel mi történt korábban és mi történt azóta.

Szóval egy panelház 8. emeletén lakok és a 10-en lakik egy néni, aki rendszeresen kb 1-2 évente valami ok folytán eláztatatja az alatta levőket. Fentebb linkeltem az utolsó ilyen alkalomról az írásom. Néni nyilván utál mindenkit, hiszen mindenki jelentgeti be a biztosítónak az eseteket. Meggyanúsított, hogy nála nem is folyik a víz, szóval mi az ő biztosításából akarunk megélni, mert nekünk nincs (de van). Korábban a gondnokon, mint mediátoron keresztül, sikerült elintézni, hogy a néninél kicseréljék a csöveket. A részleteket később tudtam meg, nagyon sokat nem írnék róla, de maradjunk annyiban, hogy okosba oldották meg a pénz miatt ... Mármint rendesen megcsinálták, csak a ki fizet miért kérdéskör körül volt egy kis sumákság. Na mindegy.

Na de ennyire?

Hosszú lesz. A dráma helyszíne egy 10 emeletes panel. A 8. emeleten lakok én, a 9-en egy bácsi, a 10-en egy néni.

Tudni kell, hogy a 10. emeleten lakó néni már többször eláztatta a házat ilyen "mosógép vízlefolyó csöve kiugrik a kádból" szintű problémák miatt. Ezek egy részét elismerte, más részét nem. Nyilván, amikor 5 emeletet eláztatott és 2-nél leesett a tapéta a falról, akkor elismerte és biztosítón keresztül rendezte, de minden évben vannak kisebb áztatások, amikor 2-3 különböző helyen tenyérnyi nagyságú foltok maradnak nálam és a 9. emeleten lakónál is, miközben a néni tagadja, hogy köze lenne hozzá.

Van olyan is, hogy nincs ázás nyom a falon, de a panel fő vízelvezető csöve mentén (kívül) folyik le a víz lassan, illetve hallom, hogy csöpög a lemez mögött, ami elfedi ezeket a csöveket a fürdőben. Na most oké, hogy nincs nyoma, de szaga van, bepárásodik az a hátsó rész , rohad a felső rész stb. Ez általában úgy működik, hogy tart 1 hétig, majd abbamarad és nem folyik a víz hónapokig megint. Azt gondoltam eddig, hogy ennyi idő alatt észreveszi a problémát és mindig javítja magánál.

10+ éve nagy divat volt, hogy lejárt szavatosságú termékeket tartottak az élelmiszerboltok a polcon. Elég sokan meg is vették a lejárt termékeket, aztán egy időben elkezdték ellenőrizni és büntetni a boltokat, így megszűnt a probléma. Még ezekből a régi időkből maradt meg az a gyakorlat, hogy minden terméknek megnézem a lejárati idejét. Azonban sokáig nem találkoztam lejárt szavatosságú élelmiszerrel, így felhagytam a jó szokásommal.

Aztán pár éve elkezdtek átbaszni a cserpes tejivóban. Most nem tudom mi a helyzet náluk, mert már feketelistára raktam őket, de régen úgy volt, hogy nem tudtad kiválasztani és átnézni a terméket, amit veszel, hanem a pultból adták ki. Minden reggel őrült nagy volt a sor az extrém lassú kiszolgálás miatt, így senki nem vizsgálgatta a vásárolt terméket a kasszánál. Na, ők többször eljátszották azt, hogy olyan tejet/kakaót/joghurtot adtak, ami még pont aznap vagy másnap volt jó hivatalosan. Ez elvileg nem bűn ugye. Csak hát a joghurt állaga már elég fura volt, hiába volt még aznap jó elvileg. Ha meg kérek egy liter tejet, akkor azt napokig akarom inni, szóval jól ki vagyok segítve azzal, hogy másnap már önthetem le a lefolyón. Az ilyen esetek miatt egyrészt már nem járok olyan helyre, ahol nem tudom magam kiválasztani, amit venni szeretnék, másrészt újra rákattantam a lejárati időre.

Ma lőttem a 7E buszon.

Nekem új volt, de rákeresve hamar kiderült, hogy már 10 éve is téma volt ez. Eltelt 10 év és senkinek nem jutott az eszébe kijavítani.

Másik kedvencem hasonló témában Szegeden a TTIK közelében egy kifőzde (talán béke tanszék a neve). Éveken át kint volt az épületen egy nagy tábla: "All you can it". Tavaly javították sajnos.

Régóta tervezem már, hogy írni kellene a MÁV-os történetetekről, de most aztán pont aktualitása van a dolognak, mint a post végére ki is derül. Szóval rászántam magam, de egyelőre csak az e-jegy témakörön belül maradunk.

A bírság behajtás

Kezdetben volt ugye a fapados e-jegy, ami csak félig volt elektronikus, mert a netes felületen fizetés után lehetett választani, hogy vagy kinyomtatjuk vagy a régi kék automatából vesszük fel. Nekem az utóbbi kényelmesebb volt. Egy nap azonban szembesültem azzal, amiről tudtam, hogy előbb-utóbb meg fog történni.

A jegyet kifizettem, de az állomáson levő egyetlen jegykiadó automata elromlott. Az érintőképernyő nem reagált semmire. Odamegyek a jegypénztárhoz jelezni, hogy ez van, most mi legyen, vegyek még egy jegyet itt helyben? Azt mondták, hogy no para, felszállok jegy nélkül, elmondom a kalauznak a sztorimat, ő felveszi az adataimat, később leellenőrzik, hogy tényleg volt-e jegyem és ha igen, akkor nem lesz baj.

Utálom. Egy csomó helyen nyűgösködnek a pénztárosok, amikor vissza kéne adni belőle. Sajnos vanak helyzetek, amikor nem lehet bankkártyával fizetni. Ilyen az, amikor valamelyik volán járatra száll fel az ember. Láttam már azt is kiírva, hogy ha nem forintra pontosan fizeted a buszjegyet, akkor a sofőr nem köteles visszaadni az aprót. Mondjuk ha nincsenek megfelelő címletek nála, akkor persze nem tud visszaadni, de azért egy A4-es lapra kinyomtatott szöveggel ne intézzük már el azt is, hogy amúgy arra törekedjünk mindig legyen megfelelő mennyiságű appró a pénztárgépben.

Előfordul, hogy valaki 5k-s címlettel próbál fizetni és csak úgy tudnak visszaadni, hogy néhány későbbi felszálló megfelelő címletekkel fizet. Szóval tudván mire vállalkozok (buszozás), egész héten őrizgettem egy ezrest meg egy kis aprót. Figyeltem, hogy nehogy ezekkel a címletekkel fizessek valahol, mert bizony baj lesz hétvégén. Eljött a nagy nap és büszkén átadtam forintra pontosan a buszjegy árát a sofőrnek, köztük az őrizgetett ezresemet:

1 év, -22 kg.

4-5 évvel ezelőtt még sportoltam, de viszonylag rendszertelenül. Nagyjából heti két alkalom összejött, 4 km kocogás vagy 2 km úszás, rossz technikával, de legalább mozogtam valamit. Sokat segített továbbá, hogy akkoriban még nem zabáltam tele magam.

Aztán magánéleti problémák miatt abbahagytam ezt a kevés mozgást is és átálltam a nutellás croissant-pepperónis pizza alapú diétára. Ennek köszönhetően meg sem álltam 89 kg-ig, ami elég érdekesen nézett ki a 168 centim mellé. Aki nem volt még kövér, az szerintem el sem tudja képzelni az ilyen emberek problémáit. A külső egy dolog, de hogy spéci pozitúrákba kelljen helyezkedni egy cipő felvételéhez vagy hogy a drága farmer fél év alatt kilyukadjon az összeérő combok miatt, az több a soknál. A rossz táplálkozás miatt az egészségem is a padlón volt, évente többször mentem háziorvoshoz a nyűgjeimmel. Mivel ülőmunkát végzek, a hátam és főleg a derekam brutál mód elkezdett fájni. Volt hogy nem bírtam már ülni, de állítható magasságú asztal híján pár perc séta után muszáj volt visszaerőltetnem magam a székbe.

Panelban lakok. Pár éve megcsapott minket a fenntartható hulladékgazdálkodás szele és kaptunk a földszintre külön kukákat a műanyag és papír hulladéknak. Csak hát használni nem tudjuk őket.

A kukák tetején jól láthatóan szöveggel és ábrával is el van magyarázva mit lehet beledobni. A papíros kukán direkt ki van emelve, hogy használt szalvéta, pzs, kajamaradékos papír ne kerüljön bele. A műanyagos kuka trükkös, mert oda apró fémhulladék is mehet.

Ennek ellenére a kukákból rendszeresen bűz terjeng és hát nem éppen arra számítanék, hogy a műanyag vagy papír szemétnek ilyen szaga lenne. Amikor leviszem a szelektíven gyűjtött szemetet mindig megcsodálom, hogy lakótársaim milyen célokra használják ezeket a tárolókat.

A papíros kukába néha befigyel egy-egy banánhéj. Műanyag joghurtos poharak. Nem egy darab, hanem fél tucat ugyanolyan, szóval nem arról van szó, hogy valaki arra járt és behajította a papíros kukába, hanem rendesen gyűjtötte és elhitte, hogy jót tesz azzal, ha oda dobja, miközben mellette van a műanyag kuka.

Mivel viszonylag ritkán kell gariztatnom az itthoni eszközeimet, így nem vagyok teljesen naprakész, hogy milyen lehetőségei vannak a cégnek, amelynek a terméket ki kellene cserélnie. Tehát a lenti történet akár teljesen rendben is lehet jogilag, de józan paraszti ésszel nem tűnik fairnek.

Még tavaly vettem egy külső HDD-t, ami a második napon felmondta a szolgálatot. A vételtől számított negyedik napon vittem vissza a szervízbe.
Már leadni sem volt egyszerű. Volt egy kis kötözködés, mert a szervízes szerint nem a saját dobozában hoztam vissza a HDD-t. Nem is értem mit gondolt, honnan szereztem volna másik dobozt meg miért nem a sajátjában hoztam volna vissza, nem állnak itthon hegyekben a gyári dobozok. Nagy nehezen megtalálta a srác a gyári számot a dobozon, hurrá egyezik a HDD-n levő számmal, akkor tényleg jó a doboz.

Gyors teszt. Rádugja a gépére, nem tudja sem olvasni sem írni. Oké, tényleg rossz a termék. Nagy sóhaj után közlik velem, hogy ez bizony minimum 3-4 hét lesz. Nem teljesen értettem, hogy miért, hiszen helyben 2 perc alatt megállapították, hogy hibás a cucc. Ennek ellenére lelkileg fel voltam már készülve erre, mert egy SSD-t ugyanitt gariztattam korábban és hasonló ideig tartott. Viszont azt legalább nem tudták rögtön előttem tesztelni, szóval ott talán érthető volt, de mindegy.