Miről is van szó?
Arról, hogy a mindennapi életünk menetrendszerű monotóniáját gyakran megtöri egy-egy rendhagyó esemény. A társadalmi élet normái szerint élő ember időnként kénytelen-kelletlen eleget tesz protokolláris, baráti, családi kívánalmaknak, és alkalomadtán jelentősen eltér megszokott étrendjétől. Keresetlenebb szavakkal: túleheti magát, a pohár fenekére nézhet, elcsaphatja gyomrát – vagy csak úgy istenigazából felönthet a garatra…Ilyesmi bárkivel előfordulhat. Csak a nagyon szélsőséges „szabadúszók” engedhetik meg maguknak, hogy makacsul, már-már aszkéta módon kitartsanak megrögzött étrendi szokásaik mellett.
A dinamikus táplálkozás lényege, hogy étrendünknek a megszokottól való minőségi, mennyiségi eltéréseit sürgősen kompenzálni kell: időt és feltételeket biztosítva zsigereinknek a regenerálódásra. Milyen tényezőkre figyeljünk a kompenzálás, a dinamikus helyrehozatal során? Az alábbiakra:
1. Mennyi ideig tartott az extrém hatás?
2. Milyen volt az intenzitása?
3. Mennyire vagyunk gyakorlott vétkezők?
4. A „bűnös” étel-ital kategóriája, mennyisége.
5. Aktuális egészségi állapotunk.
A nyitott szemmel járó ember, úgy élete derekán ráébred: táplálkozási vétkeit, illetve azok következményeit, célzott táplálkozással (diétával) lehetséges és ajánlatos enyhíteni. „Egyszer hopp, másszor kopp” – tartja a szólás, mintegy módszertani alapelvét lefektetve a dinamikus táplálkozásnak.
Nézzük most meg közelebbről az egyes tényezőket, amelyek meghatározhatják stratégiánkat, taktikánkat a dinamikus táplálkozás során!
1. Időtényező
Nyilvánvaló tény, minél kevesebb ideig ártottunk magunknak (jelen esetben zsigereinknek), annál kevesebb időt kell szentelnünk a regenerációra, helyrehozatalra. Egy átmulatott éjszaka következményeit általában 48 óra alatt heverhetjük ki – a fiatalok, a kiváló kondícióban lévők valamivel hamarabb. Az első 24 óra a gyors kompenzáció szakasza – küzdelem az „elvonási tünetekkel”. Ilyenkor áll helyre protoplazma-állományunk eredeti homeosztázisa: a normális víz-és elektrolitforgalom, a sav-bázisegyensúly, a szervezetünkre jellemző ionmiliő. Ha nem „vetettük el nagyon a sulykot”, különösebb táplálkozási megszorítás nem szükséges, fogyaszthatjuk a megszokott menüt / a kényszerű pihenés alatt úgyis böjtölni fogunk…A gyümölcsfélék, hűs folyadékok jól jöhetnek a gyulladt gyomornyálkahártya megnyugtatására. A második 24 óra a luxuskalóriák elégetését, a salakanyagok kiválasztását kell, hogy szolgálja. Meg kell izzadni!!!
Lehetőleg a szabadban végzett mértékletes fizikai erőkifejtéssel, vagy szaunában – és legalább 20-30 percen át. Eközben ügyeljünk arra, hogy percenkénti pulzusszámunk ne haladja meg a „220 mínusz életévek” 70 %-át! Levezetve a „képletet” egy 40 éves halandóra: 220 – 40 = 180.
Ennek a 70%-a = 120. Tehát a 40 éves átlagember, az átmulatott éjszakát követő edzése során, tartósan ne lépje túl a 120/perces pulzusfrekvenciát! Edzettebbeknél más értékek adódhatnak. A 100-120-as „fordulatot” viszont a neméppenatlétaalkat emberek is jól bírják fél órán keresztül.
A több napon, esetleg több héten át tartó hedonizmus negatív hatásait a kilengés, kicsapongás idejével arányos helyreállító időszaknak kell követnie. Amilyen intenzív volt a „kanyarvétel”, legalább annyi energiába kerül majd a megszokott csapásra való visszatérés…Az élet már csak ilyen. Ha gyakorta kettős vagy még több ívű kanyarokkal tarkítjuk kiruccanásainkat, könnyen előfordulhat, hogy vissza se találunk majd eredeti önmagunkhoz. „Nem ismerek rád!” – fogjuk hallani mind többet a munkatársak, barátok, családtagok körében / és biztos, hogy nem a látásuk, szemük épségével összefüggésben…
2. Intenzitás
Hiába rövid idejű az „ereszd el a hajamat”, ha nagyon kiléptünk a hámból, ha nagyon felöntöttünk a garatra…Ilyenkor bármennyire is rövid volt az átmulatott éjszaka, biztos, hogy másnap kutyául fogjuk érezni magunkat. Jeges borogatást kívánunk a fejünkre, gyomrunk közepébe és gyalázatos „macskajajunk” lesz, undorodunk ételtől-italtól / aki ilyenkor nem undorodik, az már rég a „lejtőn” jár…A kúrára itt már nem elegendő a 48 óra. A tünetek hasonlóak vagy megegyeznek a heveny gyomorrontás tüneteivel; a helyrehozatal itt már több napig is eltarthat. Első teendő a gyomor-és bélrendszer mielőbbi alapos kiürítése. Segít ilyenkor a „kéretlenül” jött hányás, hasmenés. Ha mindezeket manipulatív úton érjük el, az is jó megoldás. A hányás és hasmenés okozta víz-és elektrolitveszteséget azonban feltétlenül pótolni szükséges! Legjobb erre a célra a főtt burgonya enyhén sózott, lehűtött leve. Bázikus hatásánál fogva megnyugtatja az agyongyötört gyomrot, pótolja a nátrium-és káliumveszteséget. De jól jöhet még a citromos limonádé, a szénsavmentes ásványvíz, a nem túl savas, natúr paradicsomlé.
Gyomor-és bélhurut esetén kerüljük a túl édes folyadékokat, cukrozott befőttleveket, a tejet; mert a magas szénhidráttartalom és a tejfehérje egyaránt fokozzák a hurutos tüneteket! Egy-két napig tanácsos koplalni – időt biztosítva ezzel a helyreállító anyagcserefolyamatok számára. Ne féljünk attól, hogy ez alatt az idő alatt éhen halunk! Ha megfelelő a folyadékbevitel, akkor tartalék energiaraktáraink segítségével majd „belülről” fogunk táplálkozni: apasztjuk a zsír-és szénhidrátdepókat. Nem kell a leépüléstől, leromlástól, nagyarányú elgyengüléstől tartanunk. Aki mégis nagyon „elgyengülne”, az is érje be ilyenkor tej nélküli burgonyapürével, reszelt alma és háztartási keksz „koktéljával”! Az alma pektintartalma nyugtatóan hat a gyomor- és bélfalakra. A lúgos kémhatású, rostos táplálékok mintegy szivacsszerűen abszorbeálják az irritált gyomor hiperszekréciós váladékait.
Azért azzal számolnunk kell, hogy a gyomorrontás és kényszerű böjt legyengíthetnek. Ezért, hacsak lehet, az abúzus utáni első napon maradjunk ágyban, pihenjünk. Az alma- és krumplidiéta után fokozott óvatossággal cserkésszük vissza a csülkös töltött káposztát étrendünkbe!
3. Mennyire vagyunk gyakorlott vétkezők?
Vannak, akik a kilengésekben meglehetős praxisra tettek szert, gyakorlott vétkezők, valóságos „trapézművészek”…Ők az úgynevezett nagyevők, nagyivók, akik csak komoly következmények nyomán, orvosi regulára tartanak méregtelenítő kúrát. A külső szemlélő akár még irigyelheti is őket, mert látszólag könnyen úsznak meg mindenféle orgiát. A látszat azonban csal, ők szoktak általában „váratlanul” és relatíve fiatalon, azaz nyugdíjkorhatár előtt meghalni. Szervezetük szinte egyik hónapról a másikra lázad fel: a következmény gyors, radikális, végleges és végzetes.
Tehát annyit ajánlanék csak e cím alá útmutatóul: itt, mármint a kicsapongások terén, nem követendő a mondás: gyakorlat teszi a mestert…Hosszú távon mindenféle szélsőség az egészségünk rovására megy, ez alól az evés-ivás sem kivétel.
4. Kilengésünk tárgya
Nem mindegy, mitől csömörlöttünk meg. Az intenzitás mértékét tárgyalva, javaslatokat adtam az öngyógyításra. Azok jól jöhetnek valamennyi esetben, de van egypár specialitás is.
• Alkoholfogyasztás
Kevés szeszes ital fokozza a gyomornedvek termelődését, növeli étvágyunkat, oldja gátlásainkat – némileg még a vér koleszterinszintjét is …A baj nem is a kulináris fogyasztás, társasági koccintgatás okán keletkezik, hanem inkább a „vezérhangya” beindulása szokta azt okozni, amikor a dominóelv teoretikus tételeit a gyakorlatban is szemléltetjük az egymást követő poharak döntögetésével…Ha többet iszunk az ildomosnál, többféle „dimenziót” élhetünk meg.
1. 0,1-0,2 ezrelék véralkohol-tartalom: ez a „szalonspicc” állapota, itt kellene megállni…
2. 0,3-0,4 ezrelék : széles mozdulatokkal igyekszünk behatolni a társaság fókuszába / akár némi erőszak árán is / avagy éppen ellenkezőleg: egyre laposabbakat pislogunk, a csöndes nirvána állapotába merülünk / és akár szunyálunk is egy sort...
3. 0,5 ezreléket elérő vagy azt meghaladó mértéknél már tanácsos orvost hívni – lehetőleg
„sürgősre”…
Ha alkoholból a kelleténél többet fogyasztottunk, „másnap” igyunk sok folyadékot! Lehetőleg ne „üres” vizet, hanem a léböjtkúrákra is javasoltak egyikét-másikát, merthogy az alkohol nemcsak a folyadék nagy részét, hanem az abban lévő ásványi sókat is kihajtotta sejtjeinkből, vérplazmánkból – amelyeket minél előbb pótolni kell!
Mivel az alkohol lebomlása során a szívre és az idegrendszerre rendkívül káros, toxikus anyagok keletkeznek, elegendő időt és megfelelő körülményeket kell biztosítani mindezek lebontására. Ilyenkor ne erőlködjünk, a sportolással is csínján, mértékkel bánjunk! Figyeljük meg az ébredési pulzusunkat! Ha az a megszokott értéknél 15-20 %-kal több, akkor egy lassú sétánál, testmeleg vízben való lebegésnél ne vállalkozzunk többre! A pszichés igénybevételt is kerüljük / halasszuk el legalább három nappal az alkohol káros hatásairól írott kisdoktori értekezésünk megvédését…!
Jól jöhet a tivornya utáni napon egy kis B1-vitaminlöket: tudniillik a nagy mennyiségű alkohol lebontására valószínűleg ráment az egész készletünk – ami esetleg megmaradt volna, azt pedig kivizeltük. (Íme, a vízben oldódó vitaminok dicstelen sorsa…) Fölvehetjük ezt tabletta formájában vagy pedig természetes formában: 50 g-nyi pékélesztő (ha „bírjuk”), esetleg 1-2 evőkanálnyi búzakorpa – lehetőleg kefirben, joghurtban elkeverve – elfogyasztásával.
Nemcsak az alkohol, hanem bármely étel méreg lehet, ha nem tartjuk be a „Soknál több az elég” követelményét. Túlevés után emésztési zavar, dyspepsia keletkezik. Az emésztési zavar okozói alapján erjedéses és rothadásos dyspepsiát különböztetünk meg.
• Erjedéses dyspepsia
Erjedéses dyspepsiát válthat ki az erjedőképes, magas szénhidráttartalmú táplálékok nagy mennyiségben való egyszeri fogyasztása. (Gyümölcsök, gyümölcsízek –„nagymama lekvárja”– cukrászsütemények, édességek, mézzel vagy cukorral együtt fogyasztott pékélesztő…) Az erjedéses dyspepsia lényege, a szénhidrátok emésztésének zavara. Az egyszeri étkezés alkalmával elfogyasztott, túlzottan nagy mennyiségű szénhidrátot az emésztőszervek képtelenek feldolgozni. A vékonybél alsó szakaszába és a vastagbélbe jutott keményítőt a különféle baktériumok erjesztik. Az erjedés termékeként ecetsav, vajsav, alkohol (Láttál már falusi eperfa alatt epertől lerészegedett kacsákat imbolyogni?…), aldehidek keletkeznek; amelyek fokozzák a bélperisztaltikát, és hasmenés (diarrhoea) keletkezik.
Ilyenkor híg, szúrós szagú, gázbuborékoktól habos széklet ürül, amelyben nagy mennyiségben fordulnak elő emésztetlen keményítőszemcsék.
Ha vízszerű és gyakori a székletünk, akkor néha már csak a széntabletták segítenek. Ne féljünk tőlük! A hasmenés gyógyítására jótékony hatású minden nagy felületi megkötő-képességgel rendelkező, semleges vagy enyhén lúgos vegyhatású élelmiszer: reszelt sárgarépa, reszelt alma, tej nélküli burgonyapüré…Sárgarépán és almán kívül más gyümölccsel, zöldséggel ne nagyon kísérletezzünk! Vigyázzunk ilyenkor az édes ivólevek, tejtermékek fogyasztásával is! Ha a székletünk visszanyeri formált alakját (Hogy azt ne mondjam: karcsúsodik…), visszatérhetünk megszokott étrendünkre.
• Rothadásos dyspepsia
Rorhadásos dyspepsiát válthat ki a túl sok fehérjét tartalmazó, zsírban bő étkezés. A töméntelen fehérjét a gyomor és a vékonybél egyszerűen nem képes feldolgozni: emésztetlen fehérje kerül a vastagbélbe és ott rothadásnak indul. Normális esetben is végbemennek rothadásos folyamatok a vastagbélben, de csak kis mértékben; mert a fehérjék szubsztrátumait az emésztőnedvek már a gyomorban, vékonybélben aminosavakra bontják, ahonnan azok így javarészt időben felszívódhatnak. De ha a fehérjék a szükségesnél jóval nagyobb mértékben kerülnek az asztalunkra, és azt el is fogyasztjuk, a vastagbélben rendellenes, fokozott rothadás megy végbe. A széklet ez esetben is híg, de sötét színű, rendkívül bűzös, alkalikus vegyhatású.
A rothadásos emésztési zavar kezelésére jót tesznek az alkoholos másnaposságot enyhítő diétás ételek, italok. A panaszok enyhülésével, itt is fokozatosan térjünk vissza megszokott étkeinkhez
– nem feledve: inkább gyakran és keveset, mint ritkán, de akkor mértéken felül…!
5. Aktuális egészségi állapotunk
Elmélkedéseimet elsősorban a relatíve egészséges emberek életvezetési, táplálkozási útmutatójául ajánlom. Kifejezett egészségügyi elváltozások esetén szakorvosra, szakorvosokra tartozik a táplálkozási előírások összeállítása, monitorozása, esetleges korrekciója. Ha eddig még nem találkoztunk gasztroenterológussal, dietetikussal, szerencsések vagyunk – s döntően rajtunk múlik, hogy ez így is maradjon.
Mindaz, amit leírtam, fokozottan érvényes átmenetileg meggyöngült egészségi állapotokra. Amennyiben szervezetünk éppenséggel különféle kórokozókkal hadakozik, éppen elég legyőznie azokat, ne terheljük még külön is nehéz ételek emésztésének nehéz munkájával!
Nem tudjuk, mert nem látunk magunkba, hogy az emésztés milyen hatalmas feladatot ró zsigereinkre. Az extrakalóriák feldolgozásáért, a szükségleten felüli anyagok kiválasztásáért, elégetéséért, a salakanyagok tárolásáért, ürítéséért keményen meg kell dolgoznia. Nem véletlen, hogy degeszre tömött hassal moccanni sincs kedvünk / vagy, ha lenne is: nemigen tudunk…Aki bármely oknál fogva kondíciója alatt van, az ne végezzen tehát „kalapkúrát” – s abbéli örömében, hogy „legalább az étvágyam a régi!”– ne torkoskodjon / egyik sem használ!
Aki volt már komolyabb beteg, ágyhoz kötötten nézte a sápadt falakat, nem hiszem, hogy vörösboros pacalpörköltre vágyott volna…Sokan még a kedvelt, mindennapos, évek óta megszokott, napi 1-2 csésze feketéjüket is mellőzik ekkor pár napig. Természetes, atavisztikus ösztöneink újulnak meg ilyenkor és sietnek a segítségünkre.
Kár, hogy kilábalván a bajból, megfeledkezünk róluk…
