A jóhoz könnyen hozzá lehet szokni, szokták mondani, nehéz lejjebb adni, ha már megszoktunk valamit, talán így van ez a fejhallgatók között is.
Kezdem úgy érezni, hogy én is felültem egy vonatra, aminek talán csak az első állomásán vagyok, ugyanis ha az ember mindig csak egy kicsit szeretne jobbat, mint ami birtokában van, évek alatt annyit léphet előre amennyit az elején nem is gondolt volna.
Az én fejhallgatós story-m egy Sony Ericsson W580i fülesével kezdődött, ami lehet nem is volt akkor nagy szám, mint ahogy emlékszem, minden esetre elütött az akkori gyári átlagtól már maga az inear kialakítás is, ráadásul ez volt 2. telefonom, amit használhattam zenehallgatásra és mennyire örültem neki, hogy mentesültem egy plusz mp3 hordozásától amit akkoriban oly sokan tettek.
Egy nagyobb szünet után a következett egy Sennheiser HD408 az első fejhallgatóm, ami nyilván hatalmas előre lépés volt, mai napig meg van, bár szegény kicsit elhasználódott a kábelét meg nem egyszer cseréltem sajnos.