Az élet mindig drága, tanultuk meg a Bruce Willis filmből, de most Ausztráliát kicsit más szemszögből mutatom be ezen írásban. Most egy olyan dolgot fogok feltételezni, hogy megvan a vízumunk és van hozzá egy elképzelésünk és megérkezünk. Kiszállunk a repülőgépből ahol már a vámtisztek várnak a repülőn már előre kitöltött kis lapocskával a kezünkben, hogy miből mennyit viszünk. Nagyon jó tanács, hogy semmit ne vigyünk. Italt lehet ott is kapni és nem is drága, persze nem egy ukrán árszínvonal de egy liter Absolult Vodka 40 au$ és kb. minden literes töménynek ilyen ára van, de ne szaladjunk előre. A lényeg, hogy ne vigyünk magunkkal semmi magyar dolgot, mivel ételt és bármilyen jellegű növényi és állati eredetű dolgot az országba vinni szigorúan tilos. Több ezres büntetéssel jár és akár még toloncolhatnak is érte, ha be akarod csempészni. Szóval ezzel óvatosan.

Egy óra után ki is jutunk a reptérről majd ennek örömére, keresünk egy taxit, ami kb.2 au$/km árban számláz, ez persze ott ahol én voltam, ezt nem tudom eléggé hangsúlyosan kiemelni. Bemegyünk a városba, hogy megszálljunk, a különböző hostel-ek meg ehhez hasonló dolgok egész olcsón járják, de ez nem a legszerencsésebb dolog, hogyha egy kis egyedüllétre, nyugodt pihenésre vágyunk. Minél többen vagytok egy szobában annál olcsóbb. Egy olyan 8 személyes szoba kb. 20au$/nap, ami nem vészes, de ha csak kettesben akarsz lenni azzal, akivel mentél az akár 40-60 au$ is lehet naponta helytől függően. Szállodák ettől még drágábbak. De ez gondolom evidens. Akkor lassan kezdjünk keresni egy albérletet.

Ez egy nagyon érdekes móka, mivel itt is megint az igények szabják az árakat. Mehetsz egy diákházba, ahol úgy mondom, hogy külföldi diákok vannak egy családi házban körülbelül 4en, és így mindenkinek jut egy szoba, ahol te a magad ura vagy. Ez kb. olyan 100-150 dollár/hétig terjed, attól függően, hogy te milyen és mekkora szobát kaptál. A rezsi általában benne van az árban, de ha nincs akkor az ár alacsonyabb, viszont a költségeket te fizeted. Kicsit macerásabb, de szerintem sokkal tisztább. Az albi árát megszabja a városközponttól és különböző egyetemektől és a tengerparttól mért távolság, minél közelebb van valami fontos dologhoz, annál drágább. Ha azt mondod, hogy van egy oldalbordád (feleség, férj, barátnő, barát) és csak vele akarsz lenni, és ketten akartok bérelni egy házat, az is megoldható, érdekes ennek az ára magasabb persze, de nem nagyon horribilis és így ketten békében élhettek. Ez érdeke a kiadónak is, mert nem mindenki szereti ha átjáróház az amit kiad és hogy lelakják 2 éven belül. Egy harmadik lehetőség az az, hogy te kibérelsz egy egész házat és annyi emberrel osztozol amennyivel akarsz. Ez így egy nagyon jó és kellemes és olcsó dolog lehet. Csak egy példaképpen a legmenőbb helyen Adelaide-ben egy ilyen kéró kerül 700au$/hét-be. Tegyük fel, hogy vagytok rá 5en, az már csak 140au$+rezsi ami olyan 30-50au$ és már ott is vagy árban mint amit az első verziónál felvázoltam. Csak haverokkal van tele, nem kínaiakkal és nincs velük macera az ár meg szinte ugyanaz és kényelem meg a hely pedig a maximumon van.
Azt meg kell jegyeznem, hogy az árak az én államomban a legolcsóbbak. Ha átlagolni akarok mondani a bérleti díjak terén akkor egy hét költsége az alábbiak szerint rendeződik: SA (Adelaide) 150 dolcsi. Utána jön WA (Perth) olyan 180-200. QLD (Brisbane) olyan 200-220. VIC (Melbourne) + NSW (Sydney) pedig 250-300. Ez persze mind nagyvárosi árak, ha valami kisebb városban vagy faluban bérelsz, akkor ezek az árak nem olyan horribilisak. De ahol a fizu magasabb ott a megélhetés is magasabb.

Jöjjön ez után az, hogy megvan, találtunk egy állást, van már fedél is a fejünk fölött. Dolgozunk szépen, mindenki elégedett, az első hetek még finomabbak, mindenki kedves és aranyos és tanulgatod be a dolgod, attól függően persze milyen kvalitású munkát végzel. Majd elkezded a fizut kapni. Itt jön majd Ausztrália leggyengébb pontja, az adórendszer. Az adóév vége június 31.-én van, ezután október végéig kell rendezni az adóbevallásokat, ami kb. olyan 150-200 au$ áron meg is csinálják neked a szakik elég gyorsan és pontosan, de ebben az időszakban csak ilyen hirdetéseket hallasz a tv-ben és a rádióban. Ami fontos és fájó pont, hogy ott is sávok vannak, nem is akár milyenek. Pont az éven volt adócsökkenés, de ami biztos az az, hogy 5000 au$ éves fizetés alatt nem vonnak adód afelett már igen én a 30ezres kategóriába estem, ami 13% levonást jelent. Ezen felül 10% a TB és a bruttó fizetésed 10% köteles a cég saját számlájára magánynyugdíj pénztárba tenni. A legfelső limit az a 100ezer dolláros. Akkora fizetés felett az adókulcs 55%. Ez nagyon magas. De ezek a tiszta kulcsok. Hogyha van egy feleséged/férjed tehát jogi házastársi viszonnyal rendelkezel akkor ez a mérték csökkentve van. Ha van még gyereked is akkor egy még jobban csökken. Csak, hogy tiszta legyen a történetem a főnököm a legfelső 55%os korlátba esett, és neki van egy felesége is, és mellé 2 gyereke, tőle 32% adót vontak, ha jól emlékszem. Ez így már annyira nem rossz a dolog.

Kint nagy probléma az utánpótás, mivel ugye a nyugati államok csökkenő népességgel rendelkeznek. Ezt próbálja az állam a különböző adókedvezményekkel fedezni. Az én államomban (SA) például minden nő a szülés után alanyi jogon kap 6000 au$ azért, hogy ezzel is elősegítsék a termelékenységet. Ezen felül vannak még persze kedvezmények bőven a gyerekes családokra. De ez a téma nekem azért nem annyira tiszta, gondolom nem kell magyaráznom miért…

Ha megszületett a gyerekünk, akkor sok lehetőség áll előttünk, normális emberként úgy gondolom a legjobbat, akarjuk a gyerekünknek. A bölcsöde ingyenes, ami még szép dolog is. De ezután jön az általános meg a középiskola, ami már fizetős. Itt is a brit rendszer uralkodik, hogy minden iskolának megvan a maga egyenruhája. Amikre nagyon büszkék és mindig azt hordják, tehát ha randalíroznak akkor a ruha alapján lehet tudni milyen suliba jár a kölyök és már lehet is betelefonálni panaszt tenni. Persze azért ennek más jellege is van, ezek az iskolák elég költségesek. Van ingyenes is, az az állami iskola (10 iskolából 1 az), de az olyan is. Ha magán sulit akarunk, akkor fizetnünk kell. Az általános iskola áraival nem vagyok tisztában, akikkel beszéltem azoknak középsulis gyerekeik vannak. A legdrágább az 10 ezer au$/félév. De ennek a feléért már bőven nagyon jó iskolába lehet járatni a gyereket. Úgy mondanám, hogy minél gazdagabb vagy, annál jobb helyre tudod járatni a gyereket és persze tegyük hozzá, hogy ennek az életben azért lesz jelentősége.
Ha a gyerekben van elég spiritusz és ész akkor mehet egyetemre. Kint nagyon kevés a diplomás, mert a kétkezi munkás is nagyon szépen meg tud élni, így minek tanuljon a gyerek az egyetemen, ha anélkül is boldogul. Az ottani egyetemek világszínvonalúak, bár nekem a tanítás jellege nem jött be. Minden egyetem fizetős, még a phd is fizetős. A diploma ára úgy jön össze, hogy minden tantárgynak meg van az ára. És ahányszor veszed fel, annyiszor kell fizetni, olyan mint egy bolt és mikor vége van akkor kapod a számlát. Maga az oktatás ingyenes, nem akkor kell fizetni mikor felvetted, hanem akkor mikor elkezdesz dolgozni, akkor fogják vonni szépen lassan. Egy normál diploma olyan 30ezer dollár egy orvosi diploma olyan 60-70ezer. A többi e két szám között van.

Tegyük fel, hogy házat akarunk venni. Van férj és feleség, ők rendelkeznek egy fizetéssel. Bemennek a bankba, és fel akarják venni a nagy Ausztrál kölcsönt (ez a neve). Megmondod mennyi pénzed van és megmondod mennyi kell, majd a bank számol és kapsz annyit amennyi kell (van amennyi jónak látnak), majd ezt a következő 25-35 évben visszafizeted, de kb. annyi a havi részlet mint a havi albérlet ár, szóval nem drága. A hitelmutatók nagyon alacsonyak. A házak árai nagyon szórnak. A legputribb helyen már van 100 ezerért is házikó, a Sydney Harbour-ban viszont 10 millió alatt semmit nem találsz. Adelaideben egy olyan normál ház ami közel van a tengerhez de a városhoz nem, az olyan 200 ezer, ami már a városhoz is közel van meg a tengerhez is az már 300 ezer körül van. Kint nincs sok bérház, mert ritka, viszont nagyon divatosak és nagyon drágák.

Volt szó a nyugdíjról is, kint az államtól kapsz egy alap nyugdíjat 2 hetente, ami nem tudom mennyi pontontosan, talán 300-400 au$ és ezen felül amit már említettem, megkapod a cég által befizetett bruttó fizetésed 10%-át (egy összegben, hetente, héthetente, ahogy kéred). Ami lehet több mint 10% is, de minimálisan erre vannak kötelezve. Nekem a nyugdíjam a félév év alatt 1200au$ lett, ami nem rossz. A velem egy idős munkatársam aki már 17éves korától dolgozik neki ez a számla már 35 ezer volt. És még valami: a nyugdíj korhatár 50év.

Hát akkor vágjunk is bele… Most, hogy nem régiben hazaérkeztem és az itthoniak kérésére és a kinti tartózkodásom ideje alatti kérdések nyomán most én is elindítok egy sorozatot tiv61us mintájára a legek országáról, Ausztráliáról.

Ugye mindenki azt kérdezi, hogy milyen kint, milyen volt. És hogy megyek-e vissza, meg hogy ő is jönne, menne. Itt kezdődik az első és legnehezebb feladat szinte. A Vízum. Nagybetűvel. Magyar ember számára ez nagyon mumus dolog, mert mi vagyunk az az ország, ahonnan mindenhova kell vízum. Régen ugye a nyugathoz, még nyugatabbra mindenki tudja, Amerikához az ígéret földéjre is vízum kell, és igen Ausztráliába is kell.

Persze mindig el kell mondani, ez nem Amerika. Semmilyen tekintetben sem az, sokban igen, de ebben az egyben messzemenőleg nem az. Amerika sok szempontból jobb és sok szempontból rosszabb, mint Ausztrália. Itt nincs maradás, ha menni kell akkor menni kell, persze menni sokkal egyszerűbb. Az ausztrál bevándorlási hivatal eléggé szigorú, de nem Amerika. A vízum ügyintézése során nem kell a konzullal személyesen találkozni, sőt. Vízumot egyszerűen meg lehet kapni. Össze kell szedni mindent, amit kérnek és beadni. Nincs 0690-es telefonszám, készségesen email-be is válaszolnak kérdéseidre, de akkor inkább kezdjünk újra és részletesebben…

Ausztráliába millió féle vízum igényelhető. Ennek nagyon nagy százaléka teljesen felesleges és nagy százalékát ki sem használják. Inkább arra vannak, hogy minden speciális vízum egyfajta kiskapu, amin van egy feltétel aminek meg kell felelni és ha ez megvan akkor mehetsz. Én is egy ilyennel voltam kint. Csak hogy világos legyen: én az egyetemen keresztül egy szakmai gyakornoki, gyakorlati program keretében voltam kint. Ennél a vízumnál a feltétel az volt, hogy a meghatározott egyetem és munkahely igazolja, hogy te tényleg szakmai gyakorlatra utazol ki. És mivel tényleg azért mentem ki, nem volt semmiféle probléma. Van még sok ilyen féle, főleg üzletembereknek jó ez nagyon.

De az egyszerű magyar ember, vagy kivándorlóknak ez nem megfelelő lehetőség. Általában 4 fajta vízum a legnépszerűbb. A turista, tanuló, 457-es és az SI. Talán a sorrend megfelelő minőségüket és szolgáltatásuk illetően. A turista vízum nem egyenlő az amerikaival, itt nem lehet itt ragadni. Nagyon egyszerű indoknál fogva, itt mindenki próbál (és meg is teszi) az állami szabályok által dolgoztatni, azaz adót kell fizetned, ez alól nincs menekvés. Szükséged van egy TFN-re (Tax File Number = adószám) e nélkül nem dolgozhatsz, mert nem kapsz munkát. De turista vízumra nem kapsz TFN, így a kör hamar bezárul. Az ország szerint a turista azért jön, hogy elverje a nagyon sok pénzét. Szó szerint. Többi eshetőség nem játszik.
Mivel mikor érkezel az országba, ki kell töltened egy kártyát, hogy mi van nálad, mit hozol be stb stb stb és itt vesznek digitálisan nyilvántartása sokadszorra. Először a jelentkezésedkor majd utána folyamatosan és folyamatosan. Szóval, hogyha az adóhivatalnál igényelsz adószámot – amit szintén digitálisan kell – akkor a rendszer már ki is jelzi, hogy milyen vízumod van és mit kaphatsz.
A következő fokozat a tanuló vízum. Ezt általában mindenki megkapja, mint a turistát, mivel ez is egyfajta gazdasági érdek. Az ottani iskolák nagyon magas szinte oktatnak (illetve ezt mondják) és ezért nagyon sok pénzt kérnek el. Egy egyetemi diploma egy ausztrálnak 30-50 ezer dollárjába kerülhet, egy nem állampolgárnak akár kerülhet 10 ezer dollárba egy félév is. A nyelviskolák szintén nem olcsóak. Bár ennek kettős oka is van, az egyik, hogy angol nyelvet oktatnak, ami nem is lenne gond, mert nagyon sok ingyenes nyelviskola van (az ázsiaiak nulla tudásának feljavítására), hanem az egész abból fakad, hogy az ország szép és ha itt vagy akkor nem csak tanulsz, hanem nyaralsz is. Így fizess. A másik az, hogyha külföldi jön, akkor nem a csóri magyar megy ki, hanem a gazdag német, francia, olasz… ők meg tudnak fizetni, és fizetnek is, mi nem, így mi nem megyünk. Illetve nem annyian. Az államok tisztában vannak azzal, hogy a suli nem olcsó mulatság, így minden államban engedélyez, van 20 óra munka hetente. Ez államtól függően 10-20 dolláros órabérrel számolva heti 200-400 dollárt lehet keresni. Ez nem sok, de nem is kevés (a ma árfolyammal számolva 32-65 ezer forint hetente). Igaz ebből fizetni kell a sulit meg a lakbért, meg a kaját, de általában ez nem igazi munka, szóval ez csak kiegészítés. Csak összehasonlítás végett: nekem a szobám bérleti díja 125au$ volt és 100au$ bőven elég volt kajára is. Persze ez igénytől és várostól függ. De ahol drágább az élet ott a fizetés is sokkal több. Igazságosan arányos. Szóval szerintem egy diák meg tud élni, bár mint említettem ez bőven emberfüggő és igazából ez a vízumfajta azért van, hogy tanulj, nem azért, hogy dolgozz, ez jobb, ha mindenki megérti. Ez az egyik legnépszerűbb vízumfajta, amivel ott marad a (magyar) emberek többsége. És nem tudom, hogy ezt javasoljam-e vagy ellenezzem, én nem ilyen feltételekkel voltam kint, de az tuti, hogy packázni nem érdemes a bevándorlási hivatallal, mert ők a legszigorúbbak, és ha bekerül a fekete pont akkor igen nehéz lesz ott maradni (használhatjuk itt a majdnem lehetetlen kifejezést is) És nagyon sok esetben a vízumba bepecsételnek egy „no further stay” kifejezést. Na hát az coki, mert akkor nincs esély maradni, el kell hagyni az országot és újra vissza (de ez is kikerülhető, ahogy kint hallottam)
A 457-es vízum. Ez az első lépés a normális munkához. De mint említettem csak az első lépés. Sokan erre a típusra jelentkeznek, mikor kint vannak tanuló vízummal. És nagyon okosan is teszik, találnak egy munkáltatót kint, aki fogja őket alkalmazni. Ez a szponzor és a szponzor jelzi az államnak, hogy ő nekem kell, az egyén jelentkezik és meg is kapja. Olcsó és gyors elbírálású vízum, de vannak hátrányai is. Csak annál a cégnél dolgozhatsz, aki szponzorál, hogyha ez így van, mert például, kirúgtak, vagy megszűnt a cég, akkor gondban vagy, mert nem érvényes a vízumod. Ilyenkor gyorsan kell keresni egy szponzort, aki téged bevállal és maradhatsz.
Az utolsó előtti lépés a SI, ez az állandó lakosi vízum. Lassú, drága, pontrendszeres, de feltétel nélküli. Ezzel a vízummal rendelkező, már majdnem ausztrálok, nekik mindent lehet, bárhol bármilyen munkát kereshetnek, nem kell szponzor sem. Az ügyintézési idő majdnem egy év, de lehet pörgetni jobban is. Ez mindig attól függ, hogy mennyien vannak előtted és milyen államban vagy. Van ahol gyors, van ahol nagyon lassú. Drága, mert majdnem 2000 dollár, de ha azt veszed, hogy ez egy egész családra vonatkozik, azaz lehet csak te vagy 4en is gyerekekkel, akkor már nem olyan vészes. De fogalmazzunk úgy, hogy ez az összeg egy orvos 2 napi fizetése, ah rosszul fizetett, nekem 3 heti fizetésem, egy rosszul fizetett alkalmazottnak 2 heti bére, egy szakmunkásnak másfél heti. Egy diplomásnak, meg heti bére. Így talán nem sok. De erről majd később…
Ha ilyen vízumod van, akkor már több mint nyerő vagy, innentől már sínen vagy. Államtól függően 2-4 év és te is ausztrál vagy.
Az utolsó lépés, hogyha ausztrál állampolgár vagy. Ez nem egy rossz dolog. Lehetsz közvetlenül is, ezek a dolgokat kikerülve: Házasodj!

Illegális munkavállalás. Ez kedvenc témaköre a magyaroknak, de itt nincs. Ez nem EU és nem Amerika. Az ausztrálok tökéletesen egyenlők, legyenek feketék sárgák, fehérek. Ott nincs meg ez a „slave feeling” ott mindenki egyenlő, ott nem mondják, hogy te putri magyar, kínai, dél amerikai vagy és ezért te csak ezt csinálhatod. Mindent csinálhatsz, amire van képesítésed, vagy amire felvesznek, vagy amihez értesz. Az ausztrál ember becsületes, és betartja a törvényeket. Illegálisan bevándorolni nagyon nehéz, mert itt nincsenek „wetback”-esek (kérdezzétek meg tiv61us-t), hiszen minden más szárazföld több ezer km-re van. És turistaként maradni lehetetlen. Nincs és nem is lesz amnesztia, mivel abszolult mértékben nem függnek az illegális dolgozóktól, mert a számuk szinte nulla. Így ezt el is lehet felejteni…
Talán ennyi az indulás előtt, a folytatásban utazunk és majd beszélgetünk a munkáról ami kikerekíti ezt a kis történetet is…